Zempléni Gazda, 1929 (9. évfolyam, 10-24. szám)
1929-05-20 / 10. szám
10. szám. ZEMPLÉNI GAzDA 3 oldal A felvett tanulók ingyen lakást és teljes ellátást élveznek, tekintettel azonban az élelmicikkek drágaságára és az állam jelenleg kisebb teherbíró képességére, a felvételnél — egyéb körülmények figyelembe vétele mellett — előnyben részesülnek azok, akik havonként 16 pengő (féldijas) vagy még inkább azok, akik 32 pengő (egész dijat) fizetésére kötelezettséget vállalnak. A beérkezett folyamodványok felülbírálása után a felvételi kellékeknek eleget tett folyamodókat a szakiskola igazgatósága a felvételi vizsga letétel végett beidézi s azután a szerint, hogy ki hogyan tette le a felvételi vizsgát és ki hogyan I folyamodott, beosztja, elhelyezi, illetőleg a Föld- mivelésügyi minisztériumhoz felvétel végett előterjeszti. A felvett tanulók beiratásuk alkalmával egy évre 10 pengő beiratási, 15 pengő bútor és eszközhasználati és 10 pengő laboratóriumi dijat kötelesek fizetni. Tankönyveket és tanszereket a tanulóknak saját költségükön kell beszerezni. Pusztalánc, u. p. Káld, Vas vm. 1929. évi május hó 15-én. A sárvári m. kir mezőgazdasági tejipari szakiskola igazgatósága. Szőlőgazdasági rovat. Gondolatok a bor értékesítéséről. Cikksorozat. — Befejező közlemény. — Előző cikkünkben közöltük a Zemplénvár- megyei Gazdasági Egyesület azon emlékiratát, melyben arra kértük a kormányt, hogy a bortermelőt az 1921. évi iy. t.-c. 1. szakaszának hatálya alól mentesítse s ezzel lehetővé tegye, hogy a bortermelő saját termésű borait, a városi, illetve a községi elöljáróságnál tett egyszerű bejelentés mellett kismértékben árusíthassa. Emlékiratunkra, amelyet, amint megirtuk, 1925. év okt. 4-én terjesztettünk fel a magas kormányhoz, választ máig sem kaptunk. Egyesületünk Szőlészeti Osztálya a múlt 1928. év aug. hó 30-án tartott ülésében ismét foglalkozott e kérdéssel: kérelmünket mérsékeltük, s tisztán a Tokajhegyaljára vonatkoztatva, ez ülésünk bői az alanti kérvénnyel fordultunk a pénzügyminiszter ur őnagyméltóságához: Nagyméltóságu Pénzügyminiszter Úr! Kegyelmes Urunk! Vármegyei Gazdasági Egyesületünk Szőlészeti és Borászati Osztályának f. év aug. hó 30-án tartott ülésében hozott határozata alapján, azon kérelemmel járulunk Nagyméltóságodhoz, méltóz- tassék az állami italmérési jövedékről szóló 1921. évi IV. t.-c. 1-ső szakasza 11-ik bekezdésének módosítása végett a Képviselőház elé előterjesztést tenni. A hivatkozott szakaszt, illetve bekezdést, a következőleg kérjük módosítani: „Kimérés és kismértékben való elárusitás alatt bornak, bormustnak és gyümölcsbornak 50, bortermelőknél 25, tokajhegyaljai bortermelők- néli a Tokajhegyalja zártterületéről feladott 10, sörnek 25, szesznek és abból készült közönséges pálinkának 100 és egyéb égetett szeszesitaloknak 25 literen aluli mennyiségekben való kiszolgáltatása, illetve elárusitása értendő.“ Kérelmünket a következőkben indokoljuk. A belföldi borfogyasztás oly mérvű elterjedését, amint azt Olaszországban és Franciaországban látjuk, a borfogyasztási adón kívül az 1921. évi IV. t.-c. első szakasza akadályozza, amely az állam jogkörébe teszi a borkimérés engedélyezését s a termelőnek csak 25 l.-es mennyiségben engedélyezi az elárusitást s engedélyhez köti azt, hogy bortermését 25 l.-en aluli mennyiségben árusíthassa. Az engedélyt pedig oly feltételekhez köti, az engedélyezést annyira megnehezíti, hogy annnak kérésétől a bortermelők többsége egyenesen visszariad. Ez a körülmény a korcsmárosok és vendéglősök önkényének szolgáltatja ki úgy a bortermelőt, mint a fogyasztót: a bortermelő kénytelen borait nem ritkán a termelési áron alul eladni, viszont a fogyasztó 100 — 150%-kal magasabb áron juthat csak borhoz, mint azt a termelőtől kaphatta volna. Ez a fátuma a magyar bortermelésnek, mely előbb-utóbb csődbe juttatja a mezőgazdaság e legszebb ágát. Ha áll ez országos viszonylatban, annál inkább áll, annál inkább súlyosabban nehezedik ez a tokajhegyaljai bortermelésre. A tokajhegyaljai borok piaca Felsőmagyarország és Galicia volt, ahol a tokaji borok vámmentesen elhelyezhetők voltak. E piacokat országunk megcsonkítása, illetve a habsburgi monarchia megsemmisítése folytán, elvesztettük. Németországba és Oroszlengyelor- szágba tűrhető vámtarifa mellett szállítottuk ki
