Zempléni Gazda, 1929 (9. évfolyam, 10-24. szám)
1929-06-05 / 11. szám
11. szám. ZEMPLÉNI GAzDA 3 oldal. Egyesületünk és a Mezőgazdasági Kamara A Tiszajobbparli Mezőgazd. Kamara május 24-én tartott Igazgatóválasztmányi ülésében foglalkozott Egyesületünknek pénzsegély iránti kérelmével. Az ügy előzményei a következők: Tudvalevő, hogy a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület a háború előtti időben a vármegye nagybirtokosai által régebben tett nagylelkű alapítványok kamataiból, a vármegye és az állam ; segélyeiből és a csonkitatlan megyében élő tagjainak évi tagdijaiból igen kényelmesen fedezhette évi költségvetését és rendeltetésének keretein belül sikeres működést fejtett ki. A háború után azonban régi alapítványaink hadikölcsönben devalválódtak, majd pedig a bold. Molnár János kezdeményezésére újból gyűjtött alapítványi összegek az értékpapírpiac összeomlása folytán ismét veszendőbe menteit Az állami és vármegyei segélyek megszűntek vagy lényegesen lecsökkentek. A tagdijakat fölemeltük ugyan, sőt régi alapitó tagjaink nagyrésze kétszeri alapítvány tétele után most ismét önként a fizető tagok sorába léptek, de a csonkamegyéból befolyó tagdijak mégsem elegendők ahhoz, hogy az évtizedes tradíciókkal rendelkező Egyesület hasznos tevékenységét teljes mértékben folytathassa, mert jelenlegi költségvetésünk szűk kerete nem adja meg reá a módot. Ha tagdíj fizetésről van szó, újból és újból halljuk a gazdák, a földbirtokosok, bérlők szájából azt a kitételt, hogy: „most már közadó módjára hajtják be rajtunk a kamarai illetéket, evvel eleget tettünk a gazdasági érdekképviselet iránti kötelezettségünknek, többet nem fizetünk.“ Mi tagadás benne : a mezőgazdasági kamarák fölállítása — talán akaratlanul — halálos csapást méii a Gazdasági Egyesületekre, melynek hatása fokozódik az Egyesületek régi vagyonának devalválódásával. Több veszett ennél Mohácsnál és nyugodt lélekkel el lehetne ejteni a régi Gazdasági Egyesületeket, ha az uj Kamarák mindenben pótolnák amazok régi szerepkörét. De ez csak részben áll s maguk a kamarai vezetőférfiak, de a földmivelésügyi miniszter ur is, bevallják, hogy a Vármegyei Gazdasági Egyesületeket fönn kell tartani, hogy azok szerepköre nem szállhat át teljesen a Mezőgazd. Kamarákra, legkevésbbé nálunk Zemplénben, mert hiszen a miskolci Kamara szerencsétlen földrajzi beosztásánál fogva alig képzelhető szorosabb ne*cus p. o. a hegyközi vagy bodrogközi gazda és a miskolci központ között. Mindezen tényállás alapos megfontolása után a Z. G. E. 1927. évben beadvánnyal fordult a Tiszajobbparti Mezőgazdaság: Kamarához és kérte, hogy állandó jellegű adminisztratív segélyt nyújtson Egyesületünknek a célból, hogy az régi kereteiben fönntarthassa magát és igy a különleges zempléni viszonyoknak megfelelően, de a Kamarával egy utón haladva, szolgálhassa a vármegye gazdasági érdekeit. A Kamara ezen kérésünket elutasította, anyagi erőinek fogyatékosságára hivatkozva. Ezen elutasító válasszal Egyesületünk Igazgatóválasztmánya ezévi január 19-én foglalkozott és a Kamara válaszába bele nem nyugodva megbízta az elnökséget, igyekezzék továbbra is a Kamaránál némi segély nyújtását kieszközölni (részletesebben a „Zempléni Gazda“ 1929 febr. 5-i számában ) A Kamara Igazgatósága Egyesületünk ezen állásfoglalását kitűzte a május 24-iki ülésének tárgysorozatára, és hosszabb előadói referátumban ktfejtette, miért nem képes a Kamara jelenlegi költségvetésébe beleilleszteni az Egyesületünk által kért segélyt. Hivatkozott leginkább a Mező- gazdasági .Kamarák azon elvi álláspontjára, hogy a Gazdasági Egyesületeknek nem adnak állandó támogatást, valamint taglalta a Kamara költségvetését, mely minden fillért kénytelen saját közvetlen szükségletére igénybevenni. Dr. báró Waldbott Frigyes, aki mint Zemp- lénmegye képviselője, tagja a Kamara Igazgatóválasztmányának, kötelességszerüen védelmébe vette vármegyénk érdekeit. Terjedelmes fölszólalásban rámutatott arra, hogy amikor bírálta a Kamara költségvetését, ill. abba egy aránylag csekély 10C3 —2000 pengős tételt kívánt beilleszteni, ez nem minősithető a Kamara elleni támadásnak. Teljes elismeréssel adózik a Kamara vezetőségének, és távol áll tőle a kamarai tisztviselők illetményeinek leszállítását kérni. De viszont rámutat arra, hogy a kamarai törvény világosan kötelességévé teszi a Kamaráknak a körzetében működő gazdasági célú intézmények támogatását. Hogy ez mely esetben és mily mértékben történjék, az végső esetben a Kamara közgyűlésétől függ, de minden kamarai tagnak, sőt minden kamarai illetéket fizető gazdának áll jogában e tárgyban javaslattal, kéréssel előállani és azt kellő formában szorgalmazni. Az 1929. évi kamarai költségvetés alapján megállapítja, hogy a Kamara bevétele kamarai illetékekből 100.750 P, egyebekből 9800 P, ösz- szesen 110.550 P. Evvel szemben a személyi illet*
