Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-03-05 / 5. szám
5. szám. Z E n\ PLÉNI GAZDA 7. oidal őyümölcsészeti rovat. Rovatvezető : gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné. Karoljuk fel a diófák ültetését. Irta: dr. AWzsák József. A m. kir. földmivelésügyi minisztérium a községi faiskolákról és fásításról szóló, a vármegye által ujjáalkotott szabályrendeletet végre jóváhagyta s a vármegyei Hivatalos Lap legutóbbi számában kihirdetetett. E szabályrendelet értelmében minden község külön önálló faiskolát köteles tartani. Rákosi Jenőtől olvastam valahol: „Ennek a földmives államnak, már t. i. hazánknak a földjét oly intenzivitással kell művelnünk, hogy valósággal paradicsomkertté varázsoljuk, hogy szomszédaink mindenre, mire szükségük van, idejárjanak.“ Nem állítom, hogy a községi faiskolák által falvainkban egyszerre paradicsomot teremthetünk, de meggyőződésem, hogy ha a szabályrendeletben a községekre rótt kötelességek a községek és faiskolakezelők komolyan fogják venni, idővel a községi faiskolák a népjólét megteremtéséhez — melyre pedig oly égető szükségünk lenne — hozzá fognak .járulni. A községi szabályrendelet fő gyümölcsnemnek, melyre tehát már a faiskola kezelőknek a faiskolában törekedniük kell, az almát és diót teszi. Az almát a sikvidékre, a diót főként a Hegyaljára tervezi. E két gyümölcsnem ugyanis az, amely a nagyban való termesztésre kiválóan alkalmas és amelyből a gazda, ha előrelátó, egész éven át pénzelhet. Ma a Hegyalja népe válsággal küzd. Menynyivel könnyebb helyzete lenne ma a szőlősgazdának, ha a filoxera pusztítás után a szőlőkben kát. holdanként, mondjuk, a mesgyékre legalább 10— 20 diófát ültettek volna el Nem sokat érfek a szőlőkhöz. E részben tehát inkább mások beszéde nyomán indulok. Azt mondják, hogy a szőlőtőkék átlag élete 35 év körül tehető. Ha ez való, akkor a hegyaljai szőlők ügye rosszul áll Rosszul, mert a nehéz értékesítési viszonyokkal való megküzdés mellett a szőlősgazdáknak ma holnap — mert hiszen legtöbb szőlőnk a filoxera pusztítás utáni múlt század 90-es éveiben került beültetés alá — még a szőlőtőkék egy részének újjá telepítésére is kell gondolniok. Én ebből a szempontból is végtelenül fontosnak látnám, hogy a hegyaljai községek faiskoláiban a diófacsemeték nagybani tenyésztését mielőbb megkezdjék. Ahhoz, hogy a hegyaljai szőlősgazdák helyzete a közeljövőben jobbra forduljon, kevés a I remény. A hegyaljai bor volt főértékesitési piaca Lengyelország, ha nem is veszett el teljesen számunkra, de akarva nem akarva meg kell azon osztozkodnunk a francia szőlősgazdákkal s amellett a gazdasági helyzet Lengyelországban is, mint ; mindenütt, nehéz és az az osztály, amely főfo- I gyasztója volt a múltban hegyaljai borainknak, már a termelési viszonyok folytán is drágán termelt hegyaljai bor megfizetésére a múlthoz képest kevésbé képes Nekünk a Hegyalja lankás, délnek néző hegyoldalain a kivénülő szőlőtőkék helyére hellyel-közzel diófákat kell ültetnünk s a hegyaljai szőlőterületek azon részén, melyek másodrendű borokat adnak, főként melyeknek gazdái a szőlőtőkék kivénhedése után az újból telepítés költségeit nem bírják, diófaligeteket, erdőket kell létesítenünk. A parlagon hagyott s ma csak kártékony gyomokat termő területeket is ez utón néhány évtized alatt céltudatos munkával eltüntethetjük és a nemzet szempontjából értékes területekké változtathatjuk át. A diófa a Hegyalja talajában úgyszólván mindenütt jól fejlődik és arannyal fizet gazdájának. jGróf Széchenj/i-Menstein Ernőné bodrogkereszturí kertészetében több mint 1000 darab magas törzsű vad alanyon, félmagas törzsű orbain, féltörpe Doucin-on és törpe paradicsomi alanyon nevelt almafa eladó a tiz legjobb jajból. Kedden és pénteken a faiskola megtekinthető és a gyümölcsfák készpénz fizetés mellett átvehetők. Egy darab ára l pengő 60 fillér 25
