Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-05-20 / 10. szám
12. szám ZEMPLÉNI GAZDA 3 oldal. Szőlőgazdasági rovat. Tokaji borok Lengyelországban. Vármegyei Gazdasági Egyesületünk a föld- mivelésügyi miniszter utján a krakkói élelmiszer vizsgáló intézettől megkeresést kapott, hogy a varsói m. kir. követség közvetítésével magyar bortermelőktől, részére bormintákat küldjünk. Különösen oly bormintákat, melyek borszesszel vannak keverve. Kérte pedig a krakkói élelmiszervizsgáló intézet e bormintákat az okból, hogy a lengyel piacokon megjelenő tokaji borokként szereplő, ismeretlen eredetű borokkal e minták összehasonlittathassanak. Bortörvényünk borszeszt nem ösmer, hanem „a bor szesztartalmának emelését legalább 70 térfogat-százalékos hibátlan borpárlat hozzáadásával“ engedi meg. Nyilvánvaló ebből, hogy a krakkói élelmiszer- vizsgáló intézet „borszesz alatt" közönséges (rozs, burgonya, vagy tengeriből előállított) finomított szeszt értett, amelyet pedig a borkezelésnél használni tilos. A földmivelésügyi miniszter leiratával csaknem egyidejűleg a varsói m. kír. követségtől a következő megkeresést kapta a Gazdasági Egyesület : „A m. kir. főldmivelésügyi Miniszter urérte sitett, miszerint T. Cimet felkérte, hogy a krakkói állami élelmiszervizsgáló intézet részére tokajhegy- aljai bormintákat ezen m. kir. követség utján sürgősen rendelkezésére bocsátani szíveskedjék. T. C. tájékoztatására van szerencsém hozzáfűzni, hogy a háború utáni években a magyar és főleg a tokaji borok hamisítása Lengyelországban s nevezetesen Galíciában oly mértéket öltött, hogy a lengyel közönség, amely évszázadok óta a magyar boroknak a legjobb vevője volt, immár elvesztette bizalmát a magyar borok iránt. A lengyel piacnak újbóli meghódítását célzó akciónkban tehát felette fontos mozzanat ez, hogy a borhamisításnak gátat vetvén, a lengyel közönségben újból bizalmat keltsünk boraink iránt. Ebből a szempontból felette fontosnak tartom, hogy a krakkói élelmiszervizsgáló intézet mielőbb az általa kért bormintákhoz jusson s ezért a magam részéről is tisztelettel felkérem, hogy a szóban forgó mintákat minél előbb megküldeni szíveskedjék. Belitska m. kir. követ.“ Mielőtt a megkeresésekre érdemleges választ adtunk volna, véleményadásra kértük fel Borsai Elek mádi és Csajka Endre sárospataki borkereskedőket illetve szőlőbirtokosokat, kikről tudtuk, hogy otthonosak a lengyel piacon. Közöljük a kapott leveleket. Borsai Elek a következőket írja: „A magyar bortörvény szerint aj boroknak csak borpárlattal való kezelése van megengedve, mely borpárlatot azonban Magyarországon nsm gyártják megfelelő minőségben és ha esetleg mégis beszerezhető, annyira drága, hogy használata nem fizetődik ki. Ennek következtében az a szokás dívik, hogy a borokat eredeti minőségben exportálják és külföldön teszik hozzá a közönséges finomított szeszt. A külföldi hamisítások ellenőrzése igy tehát még ellenminta küldéssel is lehetetlen, tekintve, hogy tőlünk javított bort exportálni fentemlitett okokból nem lehet és a kért minta nálunk nem uzuális és fel sem található. Adott eset is bizonyítja a közönséges finomított szesszel való javítási tilalom helytelen voltát, mert tág teret nyit a külföldi hamisitás- nek és boraink hírneve rontásának, t. i. a külföldi hamisítók borpárlat hozzáadásának ürügye alatt a leglehetetlenebb pancsolásokat végzik és igy, bár a krakkói élelmiszervizsgáló intézet jószándéka a hamisítások megakadályozására kétségtelen, mi őt abban — említett okok miatt — segíteni nem tudjuk. Ha kormányunk oda tudna hatni, hogy Lengyelországban megalkossanak egy bortörvényt, amelyet az ottani nagy érdekeltségek és komoly körök évek óta szorgalmaznak, úgy a hamisítások, amelyek egyrészt a Hegyaljának direkte, másrészt indirekte nagy károkat okoznak, megszűnnének. (Indirekte azért, mert a hamisított borok kibírhatatlan konkurenciát csinálnak a valódi borokat importáló és elárusító cégnek.) Adott esetben mégis célszerű volna a krakkói intézetnek egy természettől magas szesz- fokú borminta küldése.“ Csajka Endre a következőkben adta le véleményét : „Amint az átiratból látom, a krakkói élelmiszervizsgáló intézet olyan tokaji borminták küldését kéri, amelyek borszesszel vannak keverve, illetve azzal vannak feljavítva. A borszesz nem azonos a borpárlattal mivel borszesz alatt a közönséges finomított szeszt értelmezik ők is — mi is. Sajnos a finomított szesz használata a bortörvénybe ütközik. A borpárlat pedig nemcsak magas áránál fogva, de mert a bor izét és za-
