Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-05-05 / 9. szám
8. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 9. szám vagy a hústermelés fokozása a főcél s arra törekszenek, hogy állataikat egyik vagy másik irányban a legmagasabb teljesitményt érjék el. Bár a sportbaromfiak sokszor nagyobb jövedelmet hoznak, mint a haszonbaromfiak, általánosságban mégis a tenyésztők nagy része haszonbaromfitenyésztő s arra dolgoznak, hogy a tenyész- anyagban rejlő értékes tulajdonságokat (tojóképesség vagy nagy test, vagy mindakettő) a megállapított célnak megfelelő tenyésztési mód segélyével a lehetőségig fokozzák és kihasználják. A kezdő tenyésztő ott szokott tévedni, amikor a tenyészcél megállapítása után az ugyanazon tenyészcélnak megfelelő egyes fajták között nem tud választani. — Magamat hozom fel példának. Amikor két évvel ezelőtt elhatároztam, hogy a közönséges parlagi tyúkok tartása helyett tiszta fajtájú baromfiak tenyésztését fogom folytatni, és pedig haszontenyésztést és választanom kellett az egyes fajták között, az ezen fajták jótulajdonságait ismertető leírások (valóságos dicshimnuszok) oly zavarba hoztak, hogy választani sem tudtam s túlzott lelkesedésemben egyszerre 5 fajta tenyésztésére vállalkoztam. — Most aztán két évi tapasztalat után rájöttem, hogy az 5 fajta tenyésztésével nemcsak nagy gondot és fölösleges költségeket szereztem magamnak (mindegyik fajtának külön ól, külön udvar, rengeteg kerités-anyag stb.), de nem is hasznothajtó foglalkozás, mert egyes fajták, melyek évekkel ezelőtt olyan keresettek és felkapottak voltak, ma már haszon szempontjából nem tudják felvenni a versenyt azzal a két fajtával, amely az egész világon, mint legjobb fajta van elterjedve : a rhode island red és fehér amerikai leghorn fajtákkal. Általában a baromfitenyésztésnek a legutóbbi időkig az volt a legnagyobb hibája, hogy a tenyésztésnél nem vették figyelembe a tenyésztői tapasztalatokat, hanem a divat hatása alatt folytatták azt s hol ezt, hol azt a fajtát kedvelték. — Nagyon jól emlékszem, gyermekkoromban mindenki csak csak a fehér és sárga orpingtonért lelkesedett, évekkel ezelőtt pedig általános keresletnek csak a plimouth örvendett, ma már mtndkét fajta inkább a sporttenyésztőknél szerepel. A kezdő tenyésztő sohase vállalkozzék egyszerre több fajta tenyésztésre, hanem egy, legfeljebb — ha megfelelő területtel és ólakkal rendelkezik — két legjobb fajta tenyésztését űzze, de itt aztán a tenyészanyag beszerzésénél ne sajnálja a költséget, megbízható telepekről a lehető legki- fogástalanabb példányokat szerezze be, melyek biztosítékot nyújtanak arra, hogy életképes ivadékokat hozzanak létre. Mert aki minőségileg silány állománnyal kezdi vagy folytatja, annak vállalkozása rentábilis sohasem lehet. Minthogy pedig az észleletek azt bizonyítják, hogy a baromfiknál a tojóképesség, általában a tulajdonságok átörökítésében az apaállatoknak van legfőbb része : azért különösen az apaállatok bevásárlásánál figyeljünk arra, hogy azok teljesen tipikus példányok és lehetőleg hibanélküliek, öröklött hibáktól mentesek és mindazon faji tulajdonok birtokában legyenek, melyeket fentartani és az utódokra átörökíteni kívánunk. A sikeres tenyésztés további feltétele, hogy a tenyész célnak megfelelő helyes takarmányozással kiválogatott anyagunk jótulajdonságait nemcsak megtartsuk, hanem fokozzuk, úgy azonban, hogy a takarmányozás költsége fel ne eméssze a nyert produktum értékét. Nem szabad szem elől tévesztenünk azt a fontos körülményt sem, hogy a baromfiak száma mindig arányban legyen a rendelkezésünkre álló telep területével és az ólak befogadó képességével. Mindezeknek bővebb kifejtése azonban már külön cikk tárgyát képezi. Gyümölcsészeti rovat. Rovatvezető: gróf Széchenyí-Wolkenstein Ernőné. Útmutató a gyümölcsös tavaszi és nyári védelmére. Á gyümölcsösben a fák elvirágzása után jelentkező főbb kártevőket a védekezés szempontjából általában négy csoportra oszthatjuk. Az első csoportba tartoznak a gombabetegségek, a második csoportba tartoznak azok a gyomormérgekkel irtható rovarok, amelyeket rágókártevőknek nevezünk, a harmadikba pedig azok a bőrmérgekkel irtható rovarok, amelyeket szívó kártevőknek mondunk. Vannak még olyan rovarkártevők is, amelyek külön- legse védekezési eljárásokat igényelnek, ezekkei majd a negyedik csoportban külön fogunk foglalkozni. Az első csoport fontosabb kártevői (gombabetegségek) : Gyümölcspenész, varasodás, bábaszilva, szilvalevél vörösfoltossága, őszibarack levél fodrosodása, lisztharmat, dió fekete foltossága stb. A második csoport fontosabb kártevői (gyo- * * A földmivelésügyi minisztérium kiadványa.
