Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)

1928-05-05 / 9. szám

8. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 9. szám vagy a hústermelés fokozása a főcél s arra törek­szenek, hogy állataikat egyik vagy másik irányban a legmagasabb teljesitményt érjék el. Bár a sportbaromfiak sokszor nagyobb jöve­delmet hoznak, mint a haszonbaromfiak, általános­ságban mégis a tenyésztők nagy része haszonba­romfitenyésztő s arra dolgoznak, hogy a tenyész- anyagban rejlő értékes tulajdonságokat (tojóképesség vagy nagy test, vagy mindakettő) a megállapított célnak megfelelő tenyésztési mód segélyével a le­hetőségig fokozzák és kihasználják. A kezdő tenyésztő ott szokott tévedni, ami­kor a tenyészcél megállapítása után az ugyanazon tenyészcélnak megfelelő egyes fajták között nem tud választani. — Magamat hozom fel példának. Amikor két évvel ezelőtt elhatároztam, hogy a kö­zönséges parlagi tyúkok tartása helyett tiszta fajtájú baromfiak tenyésztését fogom folytatni, és pedig haszontenyésztést és választanom kellett az egyes fajták között, az ezen fajták jótulajdonságait ismer­tető leírások (valóságos dicshimnuszok) oly zavarba hoztak, hogy választani sem tudtam s túlzott lel­kesedésemben egyszerre 5 fajta tenyésztésére vál­lalkoztam. — Most aztán két évi tapasztalat után rájöttem, hogy az 5 fajta tenyésztésével nemcsak nagy gondot és fölösleges költségeket szereztem magamnak (mindegyik fajtának külön ól, külön udvar, rengeteg kerités-anyag stb.), de nem is hasznothajtó foglalkozás, mert egyes fajták, melyek évekkel ezelőtt olyan keresettek és felkapottak voltak, ma már haszon szempontjából nem tudják felvenni a versenyt azzal a két fajtával, amely az egész világon, mint legjobb fajta van elterjedve : a rhode island red és fehér amerikai leghorn faj­tákkal. Általában a baromfitenyésztésnek a legutóbbi időkig az volt a legnagyobb hibája, hogy a te­nyésztésnél nem vették figyelembe a tenyésztői tapasztalatokat, hanem a divat hatása alatt foly­tatták azt s hol ezt, hol azt a fajtát kedvelték. — Nagyon jól emlékszem, gyermekkoromban mindenki csak csak a fehér és sárga orpingtonért lelkese­dett, évekkel ezelőtt pedig általános keresletnek csak a plimouth örvendett, ma már mtndkét fajta inkább a sporttenyésztőknél szerepel. A kezdő tenyésztő sohase vállalkozzék egy­szerre több fajta tenyésztésre, hanem egy, legfel­jebb — ha megfelelő területtel és ólakkal rendel­kezik — két legjobb fajta tenyésztését űzze, de itt aztán a tenyészanyag beszerzésénél ne sajnálja a költséget, megbízható telepekről a lehető legki- fogástalanabb példányokat szerezze be, melyek biz­tosítékot nyújtanak arra, hogy életképes ivadéko­kat hozzanak létre. Mert aki minőségileg silány állománnyal kezdi vagy folytatja, annak vállalko­zása rentábilis sohasem lehet. Minthogy pedig az észleletek azt bizonyítják, hogy a baromfiknál a tojóképesség, általában a tulajdonságok átörökítésében az apaállatoknak van legfőbb része : azért különösen az apaállatok be­vásárlásánál figyeljünk arra, hogy azok teljesen tipikus példányok és lehetőleg hibanélküliek, örök­lött hibáktól mentesek és mindazon faji tulajdonok birtokában legyenek, melyeket fentartani és az utódokra átörökíteni kívánunk. A sikeres tenyésztés további feltétele, hogy a tenyész célnak megfelelő helyes takarmányozás­sal kiválogatott anyagunk jótulajdonságait nemcsak megtartsuk, hanem fokozzuk, úgy azonban, hogy a takarmányozás költsége fel ne eméssze a nyert produktum értékét. Nem szabad szem elől tévesz­tenünk azt a fontos körülményt sem, hogy a ba­romfiak száma mindig arányban legyen a rendel­kezésünkre álló telep területével és az ólak befo­gadó képességével. Mindezeknek bővebb kifejtése azonban már külön cikk tárgyát képezi. Gyümölcsészeti rovat. Rovatvezető: gróf Széchenyí-Wolkenstein Ernőné. Útmutató a gyümölcsös tavaszi és nyári védelmére. Á gyümölcsösben a fák elvirágzása után je­lentkező főbb kártevőket a védekezés szempontjából általában négy csoportra oszthatjuk. Az első cso­portba tartoznak a gombabetegségek, a második csoportba tartoznak azok a gyomormérgekkel irtható rovarok, amelyeket rágókártevőknek nevezünk, a harmadikba pedig azok a bőrmérgekkel irtható ro­varok, amelyeket szívó kártevőknek mondunk. Van­nak még olyan rovarkártevők is, amelyek külön- legse védekezési eljárásokat igényelnek, ezekkei majd a negyedik csoportban külön fogunk foglal­kozni. Az első csoport fontosabb kártevői (gomba­betegségek) : Gyümölcspenész, varasodás, bába­szilva, szilvalevél vörösfoltossága, őszibarack levél fodrosodása, lisztharmat, dió fekete foltossága stb. A második csoport fontosabb kártevői (gyo- * * A földmivelésügyi minisztérium kiadványa.

Next

/
Thumbnails
Contents