Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)

1928-12-05 / 23. szám

6. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 23. szám. nyésztéssel szakszerűen óhajtanak foglalkozni. A baromfitenyésztés jövedelmezőségének sar­kalatos pontja: jó tojóállomány beállítása. Ezt csakis a folytonos szelektálás által érhetjük el, vagyis állandóan figyelemmel kell kisérnünk min­den egyes baromfinak tojáshozamát s amelyikről azt látjuk, hogy évi tojásproduktuma a 120—150-en alul van, azt mint tartásra nem érdemest, kiselej­tezzük. A tojóképesség megállapításánál azonban nemcsak a tojások ősszeségét keli mérvadónak tekinteni, hanem azt is, hogy mily időszakban történik a több tojásrakás; mert az a tyuk, amelyik téli időben szorgalmasan tojik, értékesebb, mint az, amelyik ugyanannyit tojik ugyan, de a tojások nagyobb részét a tavaszi és a nyári időszakban rakja le. Itt figyelembe kell vennünk azt is, hogy mily időközökben szüneteltette a tojáslerakást a tojó. Tudniillik a legértékesebbek a hosszabb ideig egyfolytában az u. n. „Széria“ tojóállatok, mely átöröklő jó tulajdonsága a tyúknak. Bár vannak bizonyos külső jelek, melyek alapján nagy valószínűséggel meg lehet állapítani1 hogy melyek a jól tojó és melyek a rosszul tojó egyedek, az ilyen küllemileg való megítéléshez azonban rendkívüli nagy gyakorlat szükséges, de mégsem csalhatatlan, hisz a tojóképesség elsősor­ban belső tulajdonság és pedig egyedi tulajdon­ság, melynek külső jelekből való megállapítása épen azért lehet megközelítő és valószínű, de nem bizonyos.“ A tojóképesség megállapításának egyedüli biztos módja a pontos törzskönyvezés és tojásnapló vezetése, ezeknek bevezetéséhez pedig szükséges a lábgyürűzés és a csapófészkek használata. A tojástermelés naponkénti ellenőrzésére a baromfiakat mindenekelőtt is sorszámmal látjuk el s minden egyes baromfi ezen sorszám alatt lesz bevezetve úgy a törzskönyvbe, mint a tojásnaplóba. A sorszámozás az u. n. lábgyűrűkkel törté­nik, melyeket 3—4 hónapos korban, tehát rend­szerint julius, augusztus hónapokban, huzunk fel a növendék állatok lábaira, és pedig páros évben a jobb, páratlan évben a bal lábra. Többféle lábgyűrük vannak használatban, lényege azonban mindegeknek az, hogy sor- és évszámmal vannak ellátva. Az Országos Baromfitenyésztési Tanács láb- gyűrűzés tekintetében is egységesítésre törekszik s az OBT-lábgyűrűket (Tanács-lábgyűrű) hozta for­galomba, melyek alumíniumból készülnek, teljesen zártak, az állat lábára huzva azok onnan soha le nem vehetők. E Tanács-féle gyűrűn rajta van az évszám: 28; a magyar címer; OBT-betük (Országos Ba­romfitenyésztési Tanács); a sorszám és a gyűrű nagyságát jelző római szám. —A gyűrűk ugyanis különféle nagyságban készülnek : a leghorn tojóra és kakasra a I; a Rhode Island tojóra II, kakasra III; plymouth tojóra II, kakasra III. stb. nagyságú keli. E lábgyűrűk felhúzása úgy történik, hogy a láb első három ujját összeszoritjuk, a hátulsó ne­gyedik ujjat a lábszár irányában visszafelé hajlítjuk s igy a gyűrűt egész könnyedén ráhúzhatjuk a lábszárra. A baromfiak sorszámmal lévén ellátva, most már misem könnyebb, mint önműködő csapófész­kek segítségével ellenőrizni a baromfiak napi, havi, illetve évi tojástermelését. A tojók helyiségében ugyanis felfüggesztünk egy tojásnaplót, mely nem egyébb, mint egy, a tojók sorszámait (lábgyűrűszám) és a hónap min­den egyes napját feltüntető rubrikázott keményebb kartonlap, melyből minden hónapra készítünk egyet. Pl: Tojás napló. November hónap. 1928. év. Amikor a tyuk a csapófészekben letojta a tojást, a tenyésztő vagy alkalmazottja kiemeli a tyúkot a fészekből, a tojás tompa végére fekete trónnal rávezeti a letojás napját és a tojótyúk láb- gyűrű számát. Ugyanakkor az ólban kifüggesztett tojásnapló megfelelő rovatába — ahol az összes tojók lábgyűrű számaik szerint fel vannak tüntetve -- a megfelelő napon egy vonással jelzi a letojt tojást; a hónap végén pedig összegezi minden egyes tyuk tojásmennyiségét és a havi teljesít-

Next

/
Thumbnails
Contents