Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)

1928-11-20 / 22. szám

22. szám.

ZEMPÉNI GAZDA

5. oldal.

Hegyaljai szőlészkedés.

Irta: Ambrózy Ágoston, Budapest

Szüretidőben látjuk leginkább, hogy a Hegyalja valahogy fogyatékos szakértelemmel dolgozik még ma is. Nekem legalább ez a benyomásom. Csodálatos jelenség ez, hiszen a Hegyalja az ország, sőt talán a világ, első szőlővidéke, amely századok óta foglalkozik szőlőkulturával. Különben azt hiszem, hogy a szőlősgazdaság általában visz- szamaradt a mezőgazdaságtól. Hol állanak a recsegő-ropogó Kossuth-prések a pompás traktoroktól? Igaz, hogy van hydralikus sajtó is, de azt valahogy nem bírja meg a mi szőlősgazdaságunk.

A szőlészet nálunk inkább beszéd, mint tanulmány tárgya. Szüret közeledtével egyébről sem hallani, mint az esélyek latolgatásásáról, de nem azok tervszerű előmozditásáról. Jóslás és fohász, ötlet és próbálkozás, makacs kitartás egy uj álláspont mellett önkényes indoklásokkal.

— Lehet-e permetezni még — kérdi egy uj szőlőbirtokos augusztusban a tekintélytől —, mert én csak kétszer permeteztem?

— Permetezni mindég lehet és kell; én már már kilencszer permeteztem.

— Permetezni már felesleges — mondja a másik — de nem árt.

— Permetezni most — mondja a harmadik szakértő — vétek és bűncselekmény.

Mikor augusztusban hazamentem Ujhelybe és megkérdeztem egy ismerősömtől, hogy hogy mutat a szőlő, azt felelte, hogy: „Megugrott.“ Meghökkentem e feleletre, de aztán eszembe villant, hogy bizonnyára a vincelérjével van baja, aki a legnagyobb munka idején otthagyta.

— Kellemetlen — szóltam —■ de az ilyesmin lehet segíteni.

— Bajosan, ha egyszer megszaladt! — vetette ellen,

— Megszaladt? Talán elszakadt — szóltam bizonytalanul.

— Megszaladt viritáskor; ezen pedig nem lehet segíteni 1

Mikor pár nap múltán hegyi házamból lementem a városba, beszélgetés során rámkérdeztek jóbarátaim:

— No és a szőlő?

— Megszaladt viritáskor — mondottam elszántan.

— Talán azt akarod mondani, hogy etvetette a szemet?

— Persze, hogy azt. Csúnyán elvetette.

Másnap azonban ezt is kijavították:

— Talán elrúgta?

— Persze, hogy elrúgta. Csak nem jött a nyelvemre a helyes kifejezés.

Legközelebb aztán egy bankár barátomnak, aki kezdő szőlőbirtokos, leadtam, hogy jól mutat a szőlő, csak elrúgta viritáskor. A kijelentés nagy hatást tett és kezdtem észrevenni, hogy nem is olyan nehéz szőlő szakértőnek lenni.

De legközetebbi barátom megint leszállított a lóról, kifejtve, hogy egész máskép áll a dolog. Már nem emlékszem elméletére. De tudom, hogy általános megállapítás volt, hogy ily körülmények közt idén gyenge lesz a termés. Mikor aztán a fővárosi lapok jó termést kezdtek jósolni, én szomorúan mosolyogtam. Tudtam, hogy nem lesz termés, mert már viritáskor megugrott.

Ilyen kis szóharcok közt telt el a nyár, miközben odafönt az állami szőlőkölcsön ügye elbukott.

Mikor aztán szüretre hazajöttem, meglepetten láttam, hogy vitázó barátaim, akik oly kétségtelenül kimutatták, hogy ezidén nem lesz termés, derűs képpel futkosnak hordó után. Annak, aki a megszaladási elméletet talalta ki, 30 hektos termése volt 26 cukor- és 14 Maligán-fokkal; a kirugósnak 32 hektos termése lett. Szóval mindenkinek rekord termése volt. Ebből most már valószínűleg meg fogja állapítani á hegyaljai doktrína, hogy a viritási kirúgások klasszikus termést hoznak.

De nincs idő a dolog légenyének a végére járni. Pedig Tarczal talán nyomravezetne és levonhatnánk a tanúságokat. Nincs idő, mert már kezdődik a fedési vita. Ujhelyben ugyanis két elmélet van e téren. Az egyik szerint fedni pénzpo- csékolás, a másik szerint nem fedni megbocsáthatatlan bűn. A vita már javában folyik. A fedés aligha.

Talán túlzó színeket használtam, de igy jobban rá lehet világítani a bajra és talán nem is járok messze a valóságtól. Ennek a különös tünetnek az oka jórészt az lehet, hogy a szőlészet nálunk inkább mellékfoglalkozás. Sokat javítana a helyzeten, ha a tarcali Szőlészeti Szakiskola kiváló szakemberei évről-évre szőlészeti kurzusokat tartanának Ujhelyben a szőlő birtokosok számára.