Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-10-20 / 20. szám
20. szám. ZEMPLÉNi ÜAZDA 9 oldal körül a cukorgyári melasz vizes oldatával való locsolásnak és a füllesztésnek. Ha a cukorgyári melaszt nyolcszoros vízben feloldjuk és a szecskázott szalmára vagy pelyvára öntözzük, olyan takarmányt kapunk, melyet legigényesebb állataink is mohón fogyasztanak. A szalmafélék izének javítására alkalmas a füllesztés is A füllesztés abban áll, hogy a szecskázott szalmaféléket vagy a polyvaféléket esetleg répaszelet'el rétegezve, tiszta vízzel vagy sós, esetleg cukorszörpös (melaszos) vízzel lelocsolva és letiporva 24 — 48 óráig ládában, hordóban állni hagyjuk. Itt erjedési folyamatok zajlanak le. Termékük változatos izanyagok, miért is a füllesztett takarmányt az állat jobb étvággyal eszi és jobban megemészti. A szalma természetesen minden előkészítés dacára sem adja azt a tápláló hatást, amit a széna. Hogy 1 kg közepes rétiszena táphatását fejős te heneknél és 4 éven aluli növendékeknél elérjük, 1 kg. tavaszi szalmához 15 deka olajpogácsát vagy 20 deka hüvelyes darát kell számítani. Egyéb állatoknál 15 deka gabonadara vagy 20 deka melasz számítandó 1 kg. szalmához. Pulykák hizlalása. Mihelyt a pulykák beszorulnak a legelőről,t'meg kell kezdeni hizlalásukat, hogy kellő mennyiségű és nedvdus hússal kerüljenek a karácsonyi és újévi piacra. A hizlalás rendszerint három-négy hétig tart. Általában etetni szokás a hízó pulykát és nem tömni, mert ez utóbbi körülményes. A hizlalandó pulykákat elsö- tithelő istállóba és kisebb rekeszekbe zárjuk, hogy sokat ne mozoghassanak. Egy tapasztalt pulykatenyésztő ajánlja, hogy az első héten adjunk nekik szemes eleséget (árpa, zab tengeri) répával és burgonyával; a második héten a szemes eleséget cseréljük fel darával, melyet egy-két óráig forró vízzel vagy tejjel leöntve tartsuk az etetés előtt; a harmadik héttől kezdve a hizlalás befe- jeztéig tengeridarát etessünk. Naponta háromszor kell etetni. Friss ivóvíz állandóan legyen előttük. Egységes gyümölcscsomagolás. Ha a gyű mölcsnek külföldre szállításával foglalkozó néhány hazai, vagy még inkább a külföldi gyümölcspiacokat megtekintjük, azt látjuk, hogy annak a gyümölcsnek van jó vására, amely célszerű csomagolásban, egyenlő alakú és nagyságú ládákban s ami igen fontos, biztos tartalmú ládákban jelenik meg. Az ilyen csomagolás a gyors és biztos eladást biztosítja, ez tette gazdaggá a gyümölcsöt termesztő német vidéket és Amerika és Ausztrália gyümölcsöt termesztő gazdáit. A venni akaró gyümölcskereskedőnél az egyöntetű csomagolás és az áru minősége a fontos és az, hogy minden láda befogadó képessége, alakja és a becsomagolt gyű mölcs fajtája, válogatási minősége a próbaládával azonos legyen. Az eladó termesztő egységes, egyenlő jelzésű ládái és az abba becsomagolt, megválogatott, egyöntetű áruja a piacon hamar ismertté lesz, a vevők rövid idő alatt már keresni fogják a megszokott csomagolást, mert tudják, hogy abban mindig az eladni Ígért mennyiséget és minőséget kapják. A nálunk még sajnos annyira szokásos felül szép, alul kevert, rossz áru a vevőt csak elriasztja, az csak egyszer engedi magát becsapni. Legjobbak a 20 — 25 kiló gyümölcsöt magába foglaló gyümölcsládák olyanok, aminőket az állam közbenjárásra minden termesztő olcsó áron szerezhet be. A vesszőkosarak előnye csak a szellős és könnyebb voltukban rejlik. Egyébként az ugyanolyan befogadó képességű ládáknál drágábbak, jó minőségű gyümölcs becsomagolásához nem eléggé szilárdak, alakjuk nem engedi meg a szállítóeszköz (vagon, kocsi) teljes kihasználását, egymás tetejébe sem rakhatók s igy már a szállítás költségei is drágítja a gyümölcsöt. A külsejére is szép, tiszta, mutatós csomag a vevőt vásárlásra ingerli. Nem hiába mondja a kereskedőnek is nagyon jó amerikai gyümölcstermesztő, hogy a „csomag adja el a gyümölcsöt!“ A Linhard-féle csávázási módszer legalkalmasabb a gabonamagvak nedves csávázására. E célból elkészítjük a csávázókádban a csávaoldatot és egy másik kisebb edénybe a pótlásra szükséges oldatot. Ekkor a csávázó kádba egy nagyobb kosarat süllyesztünk bele. A kosarat zsákvászonnal kell kibélelni. Most a vetőmagot lassú sugárban és folytonos keverés mellett befolyatjuk a kosárba, Csak annyi magot szabad azonban a kosárba ömlesztenni, hogy a csávázó folyadék felszíne legalább egy tenyérnyi magasságban álljon a vetőmag felett. A liha szemeket a folyadék felszínéről lemerjük. Az előirt csávázó idő betartása után a kosarat felemeljük s két dorong alátámasztásával a kád felett pihentetjük addig, mig a csávázó nedv fölös mennyisége visszacsurog. A kicsurgatás után a magot szárításra kiterítjük. Ennek az eljárásnak előnye, hogy könnyű vetőmag kiszedése a csávázó oldatból és a kosarat bélelő zsákvászon megakadályozza a csávázó oldat be szenyeződését s igy a további gabonatömegek csávázásra is alkalmasak. Felelős kiadó : Uésházy En re ügyv. titkár.
