Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-04-20 / 8. szám
8. szám. ZEMPÉNI GAZDA 5. oldal. nek kell lenni. Ha előző évi kalászos után akarunk répát termeszteni, annak talajét aratás után azonnal meg kell szántani, megboronálni, azután ősszel mély szántást kell adni, megint ismételten is megboronálni, tavasszal pedig csak fogassal kell keresztül-kasul járatni. Nagyfontosságu dolog azután, hogy a talaj trágyaerőben gazdag legyen. Ennek dacára nem célszerű a répát friss istállótrágyába vetni, mert az ilyen talajból kikerülő répa tömege elég nagy ugyan, de annál kisebb a tartóssága. A frissen trágyázott talajban az élősdiek is jobban tanyát találnak s gyakran nagy kárt okoznak. Sokkalta helyesebb az istállótrágyát az elővetemény alá adni, közvetlenül a répa alá pedig, kötött földön csak 150 kg. szuperfoszfátot alkalmazni kát. holdanként, vagy szegény talajon még 50—60 kg. mésznitrogént is. A nagyszerű hatás, amit a répa egész télen át az állatokra gyakorol, megérdemli a gondos talajmunkát és műtrágyázást, mert azok ára bőségesen térül meg az állatok nagyobb munkaképességében és gyorsabb fejlődésében Szőlőgazdasági rovat. Rovatvezető: Hegedűs Sándor kir. borászati főfelügyelő-igazgató. A törvényhatóságok a borfogyasztási adó ellen. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényható- r igi bizottsága e hó 5 én tartott közgyűlésében elhatározta, hogy feliratot intéz a m. kir. Kormányhoz, amelyben kérelmezi, hogy az ország válságba jutott szőlőtermelésének érdekében a borfogyasztási adót sürgősen szüntesse meg. S megkereste egyben Csonkamagyarország összes törvényhatóságait, hogy a felterjesztéshez a maguk részéről szintén csatlakozzanak és hasonló értelemben írjanak fel a kormányhoz. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye állásfoglalását a következőleg indokolja meg: „Csonkamagyarország 16 millió kát. holdnyi területéből a szőlőművelésre fordított rész megközelíti a 400.000 kát. holdat, amelynek valamivel több mint fele az Alföldre s e területnek megint a nagyosb fele, kereken 110.000 kát. hold Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegyére és a területileg általa körülzárt Kecskemét városra esik. Az az óriási érték, amit a szőlővel beültetett területek a nemzeti vagyonban jelentenek, az a munkaalkalom, amelyet a szőlők megművelése a lakosságnak nyújt, amely hozzávetőleg 60 millió munkanapban jut kifejezésre s az évi remélhető termés befolyása a nemzeti jövedelem alakulására elsőrendű fontosságúvá teszi hazánk mezőgazdaságára nézve, a szőlőművelés eredményességét és kifizetödését. — Köztudomású az is, hogy a szőlőterületek túlnyomó részben oly helyeken fekszenek, amelyek azelőtt vagy semmire nem használható futó homokból állottak, vagy kisebb részben oly hegyoldalakat foglalnak el, amelyeket ekével művelni fekvésüknél fogva nem lehet. A szőlőművelés megszüntetése tehát ezek legnagyobb részét ismét a régebbi értéktelenségébe vetné vissza. De emellett munka és kereset nélkül maradna sok százezer szőlőmüvelő, akiknek mai gazdasági helyzetünkben nem tudnánk más munkát és hozzátartozóinak igy kenyeret adni. Kivitelünk minimális, a belföldi árak csak gyenge közepes termésnél is a fogyasztási adó színvonalán mozognak sőt jobb termésnél annak alája is szállnak, úgy, hogy a kincstár esetleg többet kap a j fogyasztótól adó fejében, mint a termelő egész évi | fáradságos és kockázatos munkájáért. Ezt az adó- i politikai lehetetlenséget sürgősen meg kell szün- í tetni, úgy amint Németországban, ahol a szőlőtermelés a többi mezőgazdasági ághoz képest sokkal kevésbé jelentős, minden akadaly nélkül megszüntették, jól lehet a német parlamentben sokkal erősebben van képviselve a városi iparos és kereskedő j lakosság, valamint a gyári munkásság, mint ná- i lünk, de ahol nem hiányzik a nemzetgazdasági általános érdekek iránti érzék és megértés. Tudvalevő, hogy a borfogyasztási adó a városoknak és községeknek van átengedve, s ezeket annak megszüntetése esetén kárpótolni kell, de a közjövedelmek elosztásának szempontjából sem véljük ideális helyességnek ezt a megoldást. A dolog természetéhez sokkal közelebb fekszik, ha városok és községek a házadót kapják elsősorban kiadásaik fedezetére, ellenben a fogyasztási adóból legfeljebb a hányadot azok beszedésével járó költségeik fejében. Ha a városok és községek igy kár- talanittatnak, akkor kizártnak látszik előttünk, hogy az állami költségvetés egy milliárdos budgetjében, tekintettel a zárszámadási feleslegekre is, a bor- fogyasztási adó megszüntetése ne volna keresztülvihető. A szőlőművelés megmentésének más útja és módja nincs. Viszont a kincstár a szőlők után fizetendő egyenes adókból és járulékaikban a borkereskedelem fellendülése révén emelkedő kereseti, ^ilaaii levéltár ] j S-.;üfal|aujhaly i
