Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-04-05 / 7. szám
6. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 7. szám. Szőlőgazdasági rovat. Rovatvezető: Hegedűs Sándor kir. borászati főfelügyelő-igazgató. A Hegyközségekről. A Mezőgazdaságról és Mezőrendőrségről alkotott 1924 évi XII. t.-c. már születése pillanatában gyenge, vézna, éretlen teremtmény volt, a kifogások, az ellenvélemények légiói között látott napvilágot. Csak természetes hát, ha hatása egyáltalán nem volt s irott malaszt maradt. A törvény 74—92 szakaszaiaval statuált mezőrendőrséggel szemben a közvélemény a mezei csendőrségi intézmény létesítését követelte. A törvénynek a hegyközségekről szóló VIII. fejezete amely a hegyközség fakultativ felállítását vette alapul, éppen ez okból satnya hajtás volt. Ott, ahol megfelelő erős kezek vették gondozás alá, elélt rövid ideig, de életképes, erős fává nem növekedett sehol sem, A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesületet a kommun után, a kummun következményei során lezülött közbiztonság miatt több feliratban kérte a mezei csendőrség felállítását. Felterjesztéseinknek eredménye nem lett. Épen igy több feliratban kértük a törvény nyolcadik, a hegyközségekről szóló fejezetének novelláris utón akként való megváltoztatását, hogy a hegyközségek felállítása kötelezővé tétessék s hogy a hegyközségek vezetése, állami szőlészeti szakiskolát végzett szőlészekre bizassék E felterjesztésünk meghallgatásra talált: a földmivelésügyi kormány törvénytervezetet készített a hegyközségekről, amely kimondja a hegyközségek kötelező felállítását, részben honorálja Egyesületünk azon kívánságát is, hogy a hegyközségi bíróul — akit széles jog- és hatáskörrel ruház fel — lehetőleg állami szőlészeti iskolát végzett szakember alkalmaztassék. Van a törvénytervezetben egy nagyon helyes intézkedés: a borvidékenként felállítandó szőlészeti tanács, amely a kerületi szőlészeti és borászati felügyelőség vezetése alatt a borvidék hegyközségeinek kiküldötteiből alakíttatnék. Bár a törvény- tervezet e fejezete is némi nyesésekre szorul, ez alakulat volna az, amelynek működése mindenben alkalmas volna arra, hogy a szőlőkulturát a legmagasabb fokra emelje s elősegítené a ma any- nyira hiányos borkezelést és a bor értékdsitését is. És csodálatos! Egyszer látunk egy oly törvénytervezetet, amely — némi, könnyen eltávolítható kinövések leszámításával — a szőlősgazdák nagy tömegeinek a legnagyobb tetszésével találkozott és e törvénytervezet már közel egy éve ott fekszik az előadó Íróasztalán, talán fiókjában és bár kívánkozik, nem kerülhet a törvényhozás elé, holott letárgyalása aligha venne egy órát igénybe. Sok-sok törvénytervezet, amely után a nagy közönség nem sóhajtozott, sőt szívesebben vette volna, ha a tervezetből soha törvény nem lett volna, hamarosan, szinte máról-holnapra törvény- nyé lön: ellenben a hegyközségek létesítésére készített törvénytervezet, amely a szőlőgazdaság mai súlyos helyzetében legalább részbeni megváltást jelentene, törvénnyé lenni nem tud. Nem tudjuk, nem keressük — hasztalan is keresnők — hogy mi e késedelemnek az oka. De azt hiszem, a szőlősgazdák egyetemének óhaját tolmácsolom, amikor arra kérem a földművelésügyi kormányt hogy a törv ényjavaslatot az országgyűlés elé tárgyalás végett terjessze elő. (/—e.) Gyümölcsészeti rovat. Rovatvezető s gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernöné. Ne felejtsd el...! Bőd ogkeresztur, 1927 ápr, 1. A Z. G.-nak 1927. jan. 5-én megjelent számában 12 pontban jegyeztem fel a január, február és március hónapokban a gyümölcsösben végzendő minden teendőt. Remélem, hogy tekintettel az idén oly korán beállott enyhe időre a korai tavaszi munkák már mindenütt márciusban befejeződtek, még pedig: a téli permetezés (vértetű !!!) az öreg fák ritkítása, az öreg fák ifjitása, mert ha nem, akkor e munkák már elkéstek és inkább jövő évre halasztandók. Most rögtön az utolsó, a 12-ik órában, elkésve bár, de még okvetlen keresztül viendő: a fák tisztítása és hernyózása, a törpe és alak fák helyes metszése, (lásd a könyvemet és a Z. G.-ban megjelent cikkeket), az újonnan betelepített fák helyes ültetése, (útbaigazítás ugyanott és figyelmeztetés, hogy csakis jól nevelt, egészséges, nem vértetves fákat szabad elültetni. Minden nyomoiült, vagy beteg fa tűzre hányandó).
