Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-11-20 / 22. szám
4. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 22. szám. teljes hosszában elvermelni és csak a felhaszná- j Iáskor a megfelelő hosszúságú dugványokra fel- j vagdalni. A leszedés után azonnal megtisztított és feldarabolt szőlővesszökön túl sok a metszési lap, amelyeket a penészgombák myciliumai behálóznak és mélyen behatolnak magába a fába is. Erről meggyőződhetünk, ha ősszel elvermelt szőlővessző í metszési felületét tavasszal az ültetés előtt megvizsgáljuk, a legtöbb esetben azt fogjuk láthatni, j hogy a metszési lapon szürkés feketés pontocskák j vannak, amelyek mélyen behatolnak a fa szövetébe, j Ezeket eltudjuk távolítani az első szemlemetszésé- j vei, mig a már ültetési hosszra előkészített szőlő- j vesszőknél az alsó és felső szemet elvágjuk, úgy I akkor már nem marad mit elültetni. Az ilyen fér- j tőzött vessző, ha ki is hajt tavasszal, rendszerint beteg, csenevész tőke lesz belőle. Vessző vásárlásainknál erre tehát különös gondot fordítsunk, mert igen sok meg nem eredt és gyenge hajtású ojtvány és gyökerező iskolának ez volt a hibája. Ha sok elvermelni való vesszőnk nincsen, legegyszerűbb, ha valamely épület vagy domb ol- j dalán, hol nehezen melegszik fel a talaj és megóvjuk a napsütéstől, a vessző hosszúsága ^részének megfelelő széles árkot ásunk és a 25—30 vesszőnként összekötözött kötegeket szorosan egymás mellé fektetjük, úgy, hogy a vesszők végei kimaradjanak az árokból. Az ároknak ezért kissé a vesszőknek megfelelően lejtősnek kell lennie. A vesszők közzé és a vesszőkre ekkor, ha van homok, úgy homokot, de ha nincs, úgy porhanyó földet hintünk, hogy minden vessző közé föld vagy homok kerüljön. Ez azért szükséges, mert ahol föld vagy homok nem éri a vesszőt ott fellép a penész. Az igy lerakott és beföldelt vesszőköteg sorra még 2—3 sort vermelhetünk, majd az egészet 20 —25 cm. földdel betakarjuk. A vermelésre használt föld vagy homok kissé nyirkos legyen, ép ezért, h száraz, kissé megöntözhetjük. Arra azonban vigyázunk, nehogy például az eresz alá vermeljünk, hogy az onnan lefolyó sok víztől meg- penészedjenek, Ott, ahol nagyobb mennyiségű elvermelendö vesszőnk van, felhasználhatjuk vermelésre vagy a l présházat, vagy akármilyen szellőztető helyiséget, ! csak meleg nelegyen. Itt a vermelés rétegenként történhetik. A földre 10 — 12 cm. homokot teszünk, erre fektetjük le kötegenként a vermelendő vesszőt, a faltól mintegy 15 cm. távolságra és ha a sor betelt jól behomokozzuk. Egy sorra annyi homokot veszünk, hogy a vesszők között üres hézag ne legyen és a vesszőn még körülbelül egy tenyérnyi homok maradjon. Így folytatjuk tovább mig vagy 2 méter magasságot el nem érünk. A vermelés közben minden sort kissé meglocsolunk és ha azt vesz- szük észre, hogy később a homok száradni kezd, ismét meglocsoljuk. A fal és a vesszők tövei között levő tért szintén kitöltjük homokkal. Lehetőleg minden vermelésre friss homokot használjunk és ha ezt nem tehetjük, legalább nyáron a napon jól szárítsuk ki, esetleg még szénkéneggel is de- zinficiáljuk, hogy a benne levő különböző penészgombák megsemmisüljenek. Éppen ezért a szabadban levő vermelésnél célszerű minden évben máshol vermelni. Lehet vermelni úgyis, ha nem kötjük köte- gekbe a vesszőt, de ennek az a hátránya, hogy a kiszedésnél összeakad és sok vessző összetörik. Fedett helyiségben a gyökeres ojtványokat és szőlövesszőket ugyancsak úgy vermeljük, mint a sima vesszőt, csak arra ügyeljünk, hogy a hajtások szabadon legyenek. Szabadban a gyökeres ojtványokat és szőlővesszőket, a sima vesszővel ellentétben nem fektetve, hanem a gödörben állítva vermeljük A vermelés itt akként történik, hogy a gödör fenekére 10 cm. homokot vagy porhanyó földet teszünk. Erre állítjuk rá a kötegeket egymás mellé. Közben felülről annyi homokot szórunk a vesszők közzé, amely minden hézagot kitölt. Az igy bevermelt vesszőt a hajtások 3-4 rügy magasságig feltöltjük, arra azonban ügyeljünk, hogy a hajtások hegye kinnmaradjon. A vermelő gödröt az északi oldalon és száraz helyen készítsük úgy, hogy esőzések idején a gödör ne telhessen meg vízzel, mert a vízben a gyökerek megrothadnak. Még egyre ki kell térnem, hogy szőlővesszőt, sem simát, vagy gyökereset soha ne kötözzük dróttal, mert a drót a szőlővesszőt megsérti és ahol megsértette a drót, megrozsdásodik, ez a rozsda mintegy megmérgezi a sebhelyen a vesszőt, melyből már egészséges tőke nem lesz. Kötözésre csakis fűzfa vesszőt használjunk. Hirdessünk a „Zempléni Gazdádban fi „Zempléni gazda“ jelenleg vármegyénk legelterjedtebb, legtöbb példány számban megjelenő lapja. Ezért
