Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1927-07-05 / 13. szám

13. szám. ZEMPLÉN! GAZDA 9. oldal. Mibe kerül a vámmentes áru vámkezelése ? Tekintetes Szerkesztőség ! Az országgyűlésen, a felsőházban állandó napirenden van, hogy agrárállam vagyunk és min­dent el kell követnünk, hogy mezőgazdaságunk többet — olcsóbban termeljen. Sajnos ez csak óhajtás, mert a valóság az, hogy épen az állam az, amely a mezőgazdasági termelést megmagyarázhatatlan intézkedéseivel és kétségbeejtő bürokráciával tetemesen megdrágítja, amit az alábbi példa igazol. Széngázmotorjaim hajtására bükkfaszenet hasz­nálok, amit évek óta zavartalanul cseh megszállott területről kaptam úgy, hogy a vámkezelését a szén­nek a vasúti határállomáson foganatosították s alig került 3—4 pengőbe vagononként az egész vám­eljárás. Lévén a faszén vámmentes áru. Az idei szántási idényben szintén megrendel­tem a szükséges faszenet. Folyó évi junius 30-án reggel a vasúti állomás arról értesített, hogy egy vagon faszén érkezett címemre — gondoskodjam a beszállításról. A legszorgosabb lóhere hordástól vontam el 20 lovasigát, hogy a drága vasúti kocsiállás bir­ságtól menekedjem. Junius 30-án reggel 9 órakor beértünk az állomásra, hogy délig megrakodva — estére a 17 km. távolságra fekvő tanyára haza ér­jenek igáim. Jelentkezem a vasúti pénztárnál kiváltás vé­gett s akkor közli a pénztárnok, hogy a szenet nem lehet kiadni, mert a határállomáson nem vám­kezelték és vámkezelés nélkül nem lehet rakodni. Az állomásfőnök, látva a beérkezett igákat, a legnagyobb készséggel jött segítségemre és tele­fonon kérte a saujhelyi vámhivatalt, hogy tekintve a szorgos aratási időt, jöjjön ki a vámkezelő kö­zeg az első vonattal, amely 11 órára érkezett volna Sárospatakra. Meg is Ígérték, hogy a 11 -es vonat­tal jönnek, azonban nem jöttek. Másodszor ismét telefonáltunk s akkor azt mondták, hogy Írásbeli instanciát nyújtsak be, mert különben is az csak szívesség, ha a vámhivatal egyáltalán kiszáll. Ilyen előzékeny válasz után a 20 igát haza- küldtem üresen. Eltöltöttek egy szép nyári napot 34 km-es ingyen úttal. Abban a jogos feltevésben voltam, hogy majd csak meg „vámkezelik“ és ha az megtörténik, ak­kor majd értesít a vasút, hogy most már kiadják a szenet. De nem megy ám az olyan egyszerűen. Jun. 30-án délután tényleg kiszállott három ur, de nem „vámkezelték“ a vagon faszenet, hanem kitanitották az ott levő fiamat, hogy egy alázatos kérvényt ad­jon be s arra ragasszon fel 1 pengő 60 filléres bélyeget s minthogy ők ma, t. i. junius 30-án már nem „vámkezelnek“, tehát július 1-én fognak ismét hárman kiszállani, de ahhoz ismét kell egy újabb alázatos instancia megint 1 pengő 60 filléres bé • lyeggel. Julius 1-én csakugyan kiszállott három ur és mielőtt „vámkezelték“ volna az egy vagon fa­szenet, két utiszámlát prezentáltak, mondván, hogy mig 49 pengő 88 fillért ki nem fizetek, addig ők nem „vámkezelnek“. Ha én vagyok az actusnál, nem fizettem volna egy fillért sem, inkább árverezték volna el. Fiam azonban békés természetű ember, türelemmel fize­tett és hallgatta a rettenetes hatalmasságu vám­nagyságok kitanitásait, hogy micsoda szívesség az, hogy ők ide kijönnek. Tisztelettel kérdem tehát az igen tisztelt Szer­kesztő úrtól, hogy jövök én ahhoz, hogy 100 mm. faszénhez, melynek értéke 560 pengő és amely, mint mezőgazdasági anyag vámmentes, mégis tí­zesek 49 pengő 88 fillér vámolási kiszállási költ­séget, 3 pengő 20 fillér instáncia bélyeget és el­tölt 20 igám ebben a drága időben, amikor a gazda az éjjet is nappallá teszi, egy napot ingyen és a tetejébe a vasút megfizetette velem a 24 órai ko­csiállási pénzt szintén 12 pengő 60 fillért. Vagyis az 560 pengős vámmentes vagon szénre 65 pengő 68 fillér költségem van csak azért, mert a vámhi­vatal nem a határállomáson vámkezeli az árut. íme csak egy példa, hogy miként termelhet a gazda olcsón. De igaza van Gaál Gasztonnak, hogy e szerencsétlen országot megöli a bürokrácia. Különben ugyancsak a saujhelyi vámhivatal­nál történt meg velem tavaly, hogy egy szőrmét hoztam külföldről s azt szabályszerűen megvámol­tattam s az eljáró vámtiszt ép az 50-szeres vám­tételt követelte tőlem."Hiába mutattam reá, hogy az illető cikk q-ként 200 aranykorona vám alá esik, nem engedte ki az árut, mig ki nem fizettem. Oda is kérvényezni kellett, mig igazat adtak nekem s három hónap múlva kaptam vissza a jogtalanul felszámított összeget. Ki kell tanítani ezt a vámhivatalt, hogy nem a közönség van a vámhivatalért, hanem megfordítva. Sárospatak, 1927 julius 3. Hazafias tisztelettel: Csajka Endre földbirtokos, kormányfötanácsos.

Next

/
Thumbnails
Contents