Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1927-06-20 / 12. szám

12. szám.

ZEMPLÉNI GAZDA

7. oldal.

nagy- és középbirtokosság nem bírta ki, tehát a lengyel nemes, a slachtitz — a mi nagy borfogyasztónk eltűnt, — megsemmisült. Pedig a lengyel slachtitznak büszkesége volt borpincéje és áldozott is érte.

A másik nagy fogyasztó, a vagyonilag jól szituált papság és rendházak voltak. Azonban a törvényhozás szociális szempontból a papok jövedelmét is annyira megnyirbálta, hogy mig békében egy mise árából 3 Itr. borra jutott, addig mostan 6 mise árából sem telik 1 ltr. bor ára.

A harmadik jó fogyasztók a gazdag családokból került katonatisztek és a tisztiétkezdék voltak. Ma dacára annak, hogy sokkal nagyobb a kafonai létszáma Lengyelországnak, a katonatiszti és tisztiétkezői borfogyasztás úgyszólván semmi sem, mert itt is a légionisták kedvéért minden tiszt korlátozás nélkül nősülhet s igy aztán egy 3—4 gyerekes hadnagynak bizony borra már nem igen jut a katonai gázsiból.

Az uj gazdagok pedig von Haus aus nem ismerik a tokaji bor nemes zamatát és azért volt oiyan könnyű térhódítása a silányabb értékű francia és olasz boroknak, mert a fogyasztók most már az ő körükből kerülnek ki.

De az elmondottakhoz hozzájárult még a mi élhetetlenségünk, a mi nemtörődömségünk, mert kormányunk is összetett kézzel nézte azt a rettenetes rombolást, amit a statisztika megdöbbentő számadatai mondanak, boraink kivitelének úgyszólván csődjéről és ami még mindig lefelé menő irányzatot mutat. A francia, olasz borkereskedők olyan hosszú hitelekre adják a bort, hogy a mi magyar borkereskedőink, kivéve a két Zimmermann abaujszántói céget, akik úgyszólván ma egyedül szállítanak még Lengyelországba, — nem bírják ki a hosszú hitelezést. A lengyel borkereskedő pedig a nehéz hitelviszonyok miatt csak hosszú lejáratra vesz bort, mert a franciák igy adják.

így áll a helyzet. Ha radikális intézkedéseket kellő időben nem teszünk, borainkkal egészen kiszorulunk abból a Lengyelországból, amely 400 év óta legjobb fogyasztónk volt és még ma is szívesen venné, ha könnyebben, különösen hosz- szabb hitelre hozájuthatna.

A helyzet kulcsa tehát a tőke hiánya. Sem a magyar, sem a lengyel borkereskedő nem rendelkezik olyan tőke fölött, amennyit borüzlete igényelne egy nagyobb készlethez.

A segítésnek tehát a tőke előteremtéséből kell kiindulnia Minthogy pedig úgy a szőlőbir- j tokosok, mint a borkereskedők egy ilyen óriási I

vállalkozáshoz szükséges tőke fölöd nem rendel- kesnek, az állam hathatós támogatása nélkül e piac-visszaszerzés akciója meg sem indulhat,

Szerény véleményem szerint, a borkivitel problémáját is egy, a Futura szervezetéhez hasonló, állam lag támogatott alakulással lehetne sikeresen megoldani, amely az államtól elsősorban erkölcsi tekintélyt és nagyobb tőkehozzájárulást élvezne.

Ebbe az alakulásba bele kellene vonni nemcsak a Hegyalja, hanem a többi borvidéknek is számottevő szőlőbirtokosát és borkereskedőjét, mert hiszen hegyaljai borral nem lehet meghódítani egy olyan országot, ahol a francia és olasz olcsó kommerz borok már elhelyezkedtek.

Ezt az alakulást akár szövetkezeti, akár részvénytársasági formában, az államnak legmesszebb menő felügyeletével, — amihez már a készen álló közpince hálózat egyenesen predesztinálja, — azonban kommerziális szellemben vezetve képzelem el. A szükséges tőke felerészét a szőlőbirtokosok és borkereskedők, a másik felerészét az állam jegyezné le és az alakulás kormányzó testületébe egyformán küldenének ilyen nagy feladatok megoldására alkalmas szakembereket.

Ennek az alakulásnak lenne aztán hivatása Lengyelország 4—5 gócpontján, továbbá Csehország 3—4 pontján fiókokat felállítani, ahol a magyar borok az állami pincékből kikerülve, jól kezelve, lehető jutányosán kerülne forgalomba. Ezen fiókok felállításával a detail borkereskedelmet nagyban lehetne fejleszteni és az árak mérséklő hatásával az engrossisták is reá jönnének, hogy egyforma feltételekkel, mégis inkább visszatérnek a régi jól bevált magyar borokhoz, mint az óriási fuvarköltséggel terhelt francia és olasz borokhoz.

Csehországot szintén fontos piacnak keM tekintenünk és az újonnan kötött kereskedelmi szerződések életbeléptetése után azonnal akcióba kellene lépnünk, hogy a felére csökkentett vámtételek mellett és előnyös földrajzi fekvésünknél fogva a cseh borpiacot mi magyarok domináljuk.

Ide is azonban szervezettség, jól kezelt és a külföldi versenyt kiálló árakon adott borokra van van szükség.

Meg kell jegyeznem, hogy az állam részéről ezen alakuláshoz adandó tőkéje csak kölcsönnek, illetőleg egy olyan vállalkozáshoz való hozzátársu- lásnak lenne tekinthető, amely még a többi nagy szempontok mellett, tisztességes gyümölcsöztetését I is lehetővé tenné. Tehát nagy anyagi áldozatokról 1 nem lenne szó.