Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1927-06-05 / 11. szám

1 . szám

ZEMPLÉNI GAZDA

3. oldal.

TTlezőgazdasági rovat

Rovatvezető: dr. báró Waldbott Frigyes

a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület mezőgazdasági osztályának elnöke.

Zemplénvármegye állattenyésztése.

Irta: dr. Novy Ferdinánd m. kir. gazd. felügyelő.

II. (Szarvasmarhák.)

A közületek még mindig nem ösmerik a kézből váló folyatást, s nem tudnak annak előnyeivel megbarátkozni. A csordára járó bikának saját tetszésére van bízva, hogy melyik tehenet s hányszor üz be. A bikáknak azonban ezen téteményen kívül még saját létfenntartásukról is maguknak kell gondoskodtok s eleséget legelni a szűkös mezőn, mert abrak majd csak az „újból“ lesz adható. Ilyen gondozás mellett mi sem természetesebb, minthogy a bika leromlik, idő előtt tönkre megy, s következménye, hogy a gazdaközönség a sok bikavásárlás terhétől irtózván, a mind igénytelenebb és olcsóbb bika iránt kezd sympathiát mutatni, s a különféle bastardok érdekében agitál, vitatkozik, magasabb szempontokkal mit sem törődve. Pedig, ha meg nem engedett éppen a bastardok elkerülése végett, hogy tarka tehenet magyar, s fordítva, bika űzzön be, úgy az sem engedhető meg, hogy korcs bikák tegyék még korcsabbá az amúgy is gyenge niveauju állományt. Hogy pedig elegendő I és jó bika álljon és állhasson a köztenyésztés rendelkezésére, arról a magántenyészet van hivatva gondoskodni. S mert a vármegye adatai, valamint az e téren szerzett gyakorlati tapasztalatok is a simmenthali jellegű marha mellett bizonyítanak, mely typusa a mi viszonyaink közepette is a legmegfelelőbb, azért az állattenyésztést fejleszteni hivatott m. kir. gazd. felügyelőség ez évtől kezdő dőleg csak tiszta, vagy nagyon magas vérü simmenthali bikák beszerzésére ad államsegélyt, s hozott is a Hegyköz községeibe 5 db. telivér simmenthali bikát 1620 pengő átlagáron. Ezen bikák természetesen más vármegyék tenyészetét dicsérik. De cselekedni kell ezen a téren nemcsak azért, hogy más vármegyék tenyészetétől el ne maradjunk, de megkívánja az a nagy nemzeti érték = 7,935.810 pengő is, mit a vármegye 42.626 db szarvasmarhájában bírunk, s egyenes kötelességünk, hogy ezen nemzeti vagyonnak a kisemberek, tehát a köztenyésztésben álló 31.088 db. szarvasmarhára eső 4,507.760 pengő fenntartásáról, annak illő kamatoztatásáról gondoskodjunk.

Hogy pedig a tejelékenység irányába való fejlesztés is mily fontos oroblémáját kell hogy képezze a tenyésztésnek, arra a következő számokkal akarok reá mutatni. A magántenyészet birtokában lévő 416 magyar tehéntől ez idő szerint semmi tejet sem fejnek, senki sem lévén arra kiváncsi, hogy mennyi tejet adnának; a köztenyésztésben szereplő 8103 tehén évi darabonkénti átlagos tejhozama is csak 720 literre becsülhető, mig a magántenyészet nyugati fajtájú 2497 tehenének átlagos hozama is alacsony, alig 2100 liter, de a köz- tenyésztés 11.412 tarka tehenéé is csak 1200 litert tesz ki. Ezen adatok alapján a vármegye egész évi tejproductiója = 24,772.260 liter, á 16 fillér = 3,963.561 pengő. Ha pedig sikerül a jobb tenyész- kiválasztás, okszerűbb takarmányozás és jobb tejelő családból származó bikák használata folytán az uradalmi magyar tehtnek évenkénti tejhozamát csak 800 literre, a köztenyésztését pedig 1400 literre emeli, amikor csak deciliterekben mutatkozik ugyan a naponkénti többlet, úgy a tejnyeremény egy év alatt 29,595.100 literre szökik, mutatkozik tehát 4,822 840 liter többlet, ami másszóval annyit jelent, hogy a tenyésztés 771.654 pengővel, tehát tehenenként az uradalmi magyar tehenészetben 128 pengő, a köztenyésztésben álló magyarnál 2880 pengő, a magántenyészet pirostarkáinál 48 pengő, a köztenyészet pirostarkáinál pedig 32 pengővel jövedelmezett többet. Pedig ezek az összegek oly könnyen elérhetők, ha csak egy kevéssel szeretjük jobban állatainkat az eddiginél!

Bár a köztenyésztés a magántenyésztésnek még sok mindenben mögötte marad, mégis meg kell honosítanunk mindazt a tenyésztési eljárást, ami a magántenyésztésben hasznosnak és célravezetőnek bizonyult, de szükséges viszont az is hogy a magántenyészel a jó bikák kitermelésével a köz- tenyésztés támogatására siessen, miután a köztenyésztésben a haladást a bikák jelentik elsősorban.

Ha most megnézzük ugyancsak az 1.) alatti adagokat, s nem feledjük, hogy a vármegye állat- tenyésztési szabályrendelete 60 tehén és 2 éven felüli üsző után 1 bikát ir elő, úgy — mint már előbb kimutattuk — 8103 tehén -j- 1371 magyar üszőre — 9474 anyára 211 bika, azaz 1 bikára 45 tehén jut, ideális állapot lenne, ha a magyar bikáknak a 13.160 anyából álló tarkaállomány egy részét is át nem kellene venniük, hol csak 67 tarka bika áll rendelkezésre, amikor pedig 1 tarka bikára kereken 200 tehén esik. Ha már most a tarka bikák által kiszolgált 67X60=4020 tehenet a tarka anyák létszámából levonjuk s a 211 magyar biká