Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-05-20 / 10. szám
6. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 10. szám. gél rendelkezzék e fertőző betegségek ellen. Ha pedig már meg is támadta, a védekező szerek támogatása mellett ezen betegség erőt venni ne tudjon, könnyen kiheverhesse. Mi szükséges ahhoz, hogy a szőlő erőteljesebb, gyorsabb fejlődésü legyen ? Minden munkát idejében meg kell adni és amit a szőlő jó karbantartása kíván, ne sajnáljuk, ne vonjuk meg tőle, mert többszörösen visszafizeti nemcsak mennyiség, de minőség tekintetében is. 1926 évben tapasztaltam, hogy a jó karban levő szőlőkben a levélzet, ' a vessző, a termés gyorsabban fejlődött, a szemek fejlettebbek voltak bizonyos időre, úgy, hogy mire a peronoszpora megérkezett, már oly erős, kifejlett szemeket talált, amelyeken ezen élősdi gomba már nem, vagy csak kismértékben tudott megtelepedni és ha mégis támadta a levélzetet, az egyes fürtöket a szemeket, vagy a fürt tengelyét, ezeknek külső héja (bőre) már oly vastag volt, hogy ezeken megtelepedni alig tudott és ha mégis támadta, ezek a kis fertőzést egy-kettőre kiheverték. Szükségesnek tartom, hogy a szőlő dudva- mentes legyen, mert a füves, dudvás szőlőben visszamarad a fejlődés is, de meg a sok fűféle állandó nedvességet tart fenn, a napsugarukat, a szelet felfogja és nem engedi a tőkékre, a föld felületére, a kiszáradást akadályozza és ezáltal a nedvességet mindenütt fenntartja s igy e két betegség fellépését, hosszabb ideig való fennmara- radását és rombolóbb erejét előmozdítja. A szőlő gyomtól való mentesítését elősegíti a fedés munkálata is, amely művelettel a harmad- lás után fejlődött füfélék kerülnek kikapálás alá, különösen akkor, ha ezen műveletnél a bakhátok teljes szétkapálását végeztetjük el. Tavasszal a nyitás, amikor a korai gyomok (tyúkhúr stb.) kerülnek irtás alá, továbbá a kapálásoknak ezen idő előtt való elvégzése, mig a szőlőnkben levő gyomfélék magba nem mentek, tehát ezeknek viritása előtt. Legeredményesebb a dudvás szőlőknek lehetőleg száraz időben való kapálása, amikor is a kikapált, a gyökérzeten levő földtől lerázott és a bakhátára gyökérzetével felfelé rakott gyomfélék rövidesen elszáradnak. Nedves időben leghelyesebb ezeknek — ha nagyobb tömegben kerülnek kikapálás alá — a kihordása. Különösen szükséges ez a perjével, amelynek minden kicsi Ízzel biró része, kevés nedvességre is gyökeret ver. Ne késlekedjünk a szőlő fájának kellő időben való felkötözésével, mert a földön kúszó vagy erre ráfekvő hajtásokon lép fel legelőször a peronoszpora. Ne engedjük, hogy a szomszéd tőke hajtásaival összekapaszkodva legyenek, amelyek a földet beárnyékolva a nedvességet tartják fenn, tehát előmozdítják a peronoszpora kifejlődését, viszont a kötözést végeztessük úgy, hogy a hajtásokat össze ne szorítsuk, laza kötésben feküdjenek, hogy a levegő átjárhassa, a nap sugara behatolhasson. Azt a téves nézet elterjedését tapasztaltam, hogy a szőlőt kötözni akkor, amikor virít, nem szabad. Miután pedig 1926-ban a viritás elhúzódott 3—4 hétig is, ezen idő alatt elmulasz- ' tották a kötözést, a vesszők másfél méterre felnőttek, a földön kúsztak és azután igen nagy mértékben fertőződtek. így már az első peronoszpora fertőzésre a termés sorsa meg lett pecsételve. A felkötött szőlő levelei házfedő cserépszerüleg egymás felett fekszenek és védik az idő viszontagságai ellen a gyenge, nemrég elviritott fürtöket, védik a tőkét a teljes átázástól, védik továbbá a fürtöket a fertőzött területről sokszor felhőszerüen hajtott peronoszpora — s párák megtelepedésétől. Sokszor láthatjuk, hogy minő erős szelek és esők dúlnak napokig a szőlőviritáskor és mit tapasztalunk ? Alig okoz itt-ott a kényesebb fajtánál kárt, de a furmint és hárslevelűnél semmit. A kicsi szőlőszemecske csak akkor löki le magáról a kis sapkaszerü védőtetőt, amikor már az alatta levő porzók kiviritottak, a termékenyülés megtörtént és a szem növekszik. Előbb azt onnan levenni csak erőszakkal sikerül, tehát a kötözés és a szél általi mozgatás abban kárt nem tehet. Kötözzünk tehát mihelyt a szükség kívánja, minél lazábban, kúpalakulag, felfelé lassan szűkítve, — ne ragaszkodjunk a 3- vagy 4-szeri kötözéshez, ha esős az időjárás, kötözzük 5—6-szor is és viritáskor is köttethetünk. Ugyanitt hangsúlyozom, hogy viritáskor minden aggodalom nélkül permetezhetünk, a rézkén- porzást is végezhetjük ekkor, az esetben, ha a szükség igy kívánja, különben rögtön elviritás után porozzunk. 1926 évben a peronoszpora korán jelentkezett. Szőlőmben, amely a Magashegyen déli fekvéssel terül el, feljegyzésem szerint már május 20 án a legelső, tehát a legalsó 1—2 levélen bőségesen található volt a teljesen kiviritott peronoszpora. A peronoszporának ezen korai, nagyobb erővel való első fellépte késztetett arra, hogy ezen időtől rendszeresen védekezzem úgy a bordói lé permetezéssel, mint a rézkénporral. Az első permetezést május első napjaiban ujjnyi hajtások mellett 3A°/o-os bordói oldattal, a Il-at május 20-ika körül 1% os oldattal, a 111. permetezést, miután az idő rosszabbodott és erősen esős lett,
