Zempléni Gazda, 1926 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1926-04-05 / 7. szám
7. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 3. oldal. Tenyészállatdijazás Tiszakarádon és Szerencsen. A tavaly szeptemberben Cigándon és Tisza- lucon rendezett, s bár kezdetleges, de szép kiindulópontnak kínálkozó tenyészállatkiállitások sikere arra késztette a Z G. Egyesület mezőgazdasági osztályát, hogy ezt az akciót folytassa. Az erre vonatkozó javaslaiunkra a f. évi február 20-án tartott gazdaértekezlet úgy határozott, hogy ezidén funius elején rendeztessenek a tenyészállatdijazások, még pedig egy-egy bodrogközi és alsózempléni községben, s erre Tiszakarád és Szerencs községek lettek kiszemelve. Junius első felét azért választottuk, mert az időtájt legjobban ráér a gazda, az idő is jó szokott lenni, az állatok a májusi legelő és egyéb zöld takarmány behatása folytán megjavultak és szép szőrben is vannak. Közöljük mindezeket már most, hogy a díjazás iránt érdeklődő gazdáknak módjukban legyen arra kiszemelt állatjaikat már most gondozni és megjavítani, úgy hogy júniusra teljes jó kondícióban legyenek. A díjazás pirostarka és magyar fajtákra, de kizárólag saját tenyésztésű állatokra (bikákra, tehenekre, üszőkre és ökörfogatokra), valamint a köztenyésztés szolgálatában álló, habár nem is saját tenyésztésű, bikákra fog kiterjedni. Tiszakarádon díjazást fogunk rendezni saját nevelésű kancákra is, Szerencsen lódijazás nem lesz. Ehelyett Szerencsen, ezidén először, sertés- dijazás is lesz tartva, melyre egyaránt mangalica és angol sertések hajthatók, kanok és anyakocák. A kiállítások ill. díjazások részletes rendezésére ismét a kir. Gazdasági Felügyelőséget kértük fel, mely hatóság örömmel vállalta ezt a feladatot és Egyesületünk mezőgazdasági osztályával karöltve fogja végezni az előkészítés nagy munkáját. A további részletes programot a »Zempléni Gazda“ legközelebbi számaiban fogjuk folytatólagosan közölni. Megkeresésekre szívesen adunk minden kívánt felvilágosítást. Dr. báró Waldbott Frigyes a mezőgazdasági osztály elnöke. A kapásvetemények háromszori megkapálása. Fölszólitás a nagyobb gazdaságok vezetőihez! A febr. 20.-i osztályülésünk (gazdaértekezlet) a főispán ur leirata kapcsán foglalkozott avval a nálunk sajnos igen elterjedt jelenséggel, hogy a kapásveteményeket, nevezetesen a tengerit, sok helyütt hanyagságból csak két Ízben kapálják és I igy ezek nyáron annyira elgazosodnak, hogy szinte melegágyai lesznek a gyomoknak. Pedig közismert mezőgazdasági üzemi alapelv, hogy a vetésforgóban a kapások éppen a gyomirtást szolgálják és a i talajt a reá következő őszi vagy tavaszi kalászos alá gyommentes és porhanyós állapotban hagyják vissza. Az osztály a kisgazdák művelési módszerébe erőszakosan beavatkozni lehetőnek nem tartja, bár e téren is előterjesztést tett az alispán úrhoz, hogy a községi elöljáróságok, mezőgazdasági bizottságok, j mezőőrök és csendőrség segítségével kísérelje meg a hathatós gyomirtás keresztülvitelét. Ellenben kívánatosnak tartja, hogy a nagyobb birtokosok e tekintetben jó példával járjanak elől. Felkérni határozta ennélfogva a közép- és nagybirtokok veze- I tőit, hogy szerződésileg kössék ki a részes művelőkkel szemben, ill. szigorúan követeljék a konven- ciós cselédségtől, a kapás vetemények háromszori megkapálását. Hiszen evvel minden jó gazda már régen tisztában van. Tudjuk azonban azt is, mily ideg- ] őrlő feladat az, ha nagyobb veteményes táblákon I nyáron egyenkint kell a részeseket a megfelelő ! mivelésre nógatni. Épp ezért figyelmeztetjük a nagyobb gazdaságokat arra, hogy amikor most tavasszal az elvetett kukorica, répa, vagy más kapás táblákat részesmivelésre kiadják, vegyék bele a szerződésbe a kötelező harmadik kapálást, valamint azt is, hogy amennyiben a harmadik kapálás meg nem történne, jogukban legyen azt napszámosokkal pótolni és ennek fejében a termés részét visszatartani. Hasonló szigorú eljárás helyénvaló lesz a konvenciós cselédséggel szemben is. Mezőgazdasági osztály. Jó lucernamagot vessünk A Z. G. márc. 5.-i számában Pechán József uradalmi intéző tollából cikk jelent meg, mely a : lucerna különböző vetési módjaival foglalkozik. Ugyanevvel a kérdéssel már több ízben foglalkoztunk és nem győzzük eléggé hangsúlyozni azt, hogy a lucernának, mint évelő takarmánynövénynek, éppen a mi kötött talajunkban és a mi szá- i razságra hajló éghajlatunkban mily rencfkivül nagy jelentősége van állatállományunk kiadós takarmá- } nyozása szempontjából. A lucerna egy- két méternyi mélységbe bo-
