Zempléni Gazda, 1926 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1926-03-20 / 6. szám
8. oldal. ZEMPLÉNI ö A 2 D A 6. szám Panaszrovat Ily címen, más szaklapok mintájára, uj rovatot nyitunk a „Zempléni Gazdában“, oly céllal, hogy abban minden olvasónk sérelmesnek, vagy hibásnak talált közéleti tényeket, hatósági intézkedéseket, — közállapotaink hibáit, vagy fogyatékosságait elpanaszolhassa. Kikötjük azonban, hogy ezen panaszok közérdekűek, politikamentesek és illő hanguak legyenek. Szerkesztőség Helytelen illetékezés Egyes pénzügyi szervek abban a buzgósá- gukban, hogy az állam javara minél több jövedelmet biztosítsanak, sok esetben túlzásba mennek és nem gondolják meg, hogy ily eljárással a gaz dasági szabad mozgást béklyóba szorítják és igy többet ártanak, mint amennyit használni vélnek. Megtörtént a következő eset: egy nagyobb közintézmény saját szükségletének fedezésére szalmát vásárolt nálam,„nem is valami sokat. Eziránti rövid levélbeli fölhívására közöltem a szalma árát, mire azt a választ kaptam, hogy a kívánt meny- nyiséget szállítsam be. A szállítás közben úgy bizonyult, hogy az egész mennyiség elraktározására nincs kellő hely, amiért az átvevő közeg nagyon érthetően arra kért, hogy a megvásárolt mennyiségnek csak egy részét szállíttassam azonnal, néhány szekérrel pedig csak pár héten belül, ami igy meg is történt. Amire a vételár kifizetésére került a sor, az illető közintézmény számvevő közege először is bélyeges számlát kért tőlem, majd a vételárról szóló és teljesen (a vételár 1 V2°/o-a) fölbélyegzett nyugta előzetes beküldését kérte. Bár mindkettő a kisebb- szerű gazdasági adásvételeknél nem szokásos, ez ellen nincs kifogásom, mert az ilyeneket közszál- litásoknál megszoktuk. Amikor azonban ezen nyugta alapján a vételárt kézhez vettem, további 3% levonást észleltem. Először téves forgalmi adóra gondoltam, de hiszen a mezőgazdasági cikkek mentesek a forgalmi adótól. Kérdésemre azt a választ kaptam, hogy ezt a szalmavásárlást adás-vételi szerződés nek kellett minősíteni, ezt pedig a szerződések után járó 3°/o~os illetékkel kellett megróni. Tudomásom van arról, hogy ez nem egyedül álló eset volt Ez már valóban túlzásba menő hajszálha- sogatás! Jogi szempontból talán van a dologban annyi igazság, amennyiben azt is adásvételi szerződésnek lehet minősíteni, ha a piacon veszek egy szekér szénát, sőt ha akarjuk még azt is, ha a bodegában rendelek egy pohár sört. Mert ez utóbbi esetben, amikor a piccolo azt feleli, hogy „igenis k’remássan!“ létre jött az adásvételi szerződés. A gyakorlati életben azonban, amikor mi gazdák valamely terményünket eladjuk, akár élőszóval, akár levélben, ezt nem szoktuk szerződésnek tei kinteni. Fönti esetből a tanulság csak az, hogy ily I körülmények közöttközintézménynek nem adhatjuk el terményeinket. Óva intem tehát gazdatársaimat attól, hogy közintézménynek adjanak el valamit, vagy ha mégis rászánják magukat az evvel járó bonyolult elszámolási processzusra, figyeljenek jól ! a föntjelzett illetékezési hajlandóságra. Mert 11/a°/o nyugtabélyeg, 3% szerződési illeték, számlabélyeg, zok esetben 2% forgalmi adó (állatoknál, fatermékeknél) együttesen megüti majdnem a 7%-ot, ami kissé sok az illetékből egy egyszerű kis adásvétel alkalmából. Ez valóban alkalmas arra, hogy megakassza az egészséges gazdasági vérkeringést. W. Gazdasági szemle. Ingyen bor Budapesten. Hát ennyire sü- lyedtünk már, hogy borunk csak ingyen talál fogyasztóra ? Méltán teheti föl ezt a kérdést minden a saját borának értékesítése körül súlyos gondokkal küzdő olvasónk. Pedig tényleg így van, habár ez az ingyen bor csak egy pohár erejéig terjed és nem egyéb jól kigondolt reklámnál. A Borászati Lapokban olvassuk ugyanis, hogy Budapesten „Vigasztaló“ borpince néven kimérés nyílt, ahol azt hirdetik, hogy 2C00 koronáért kapható egy pár j virsli tormával és hozzá egy pohár bor — ingyen! j Bizonyára jól tudja a korcsma tulajdonosa, hogy ; aki megiszik egy pohár bort, rendesen megkíván egy másodikat is talán meg se áll a tizedikig. Ezeket persze már nem adja ingyen, sőt több mint valószínű, hogy emezeknél behozza annak a csalogató első ingyen pohárnak az árát is. Reméljük, lesz annyi üzleti érzék benne, hogy azt az ingyen ! pohár bort nem holmi cankóból, hanem arra való I jó borból méri. i Fásítási jutalmak. A m. kir. földmivelésügyi miniszter ur az Alföldön (beleértve vármegyénk sik | részeit is) az 1924. és 1925. évek folyamán siker- ! rel végzett gazdasági fásítások jutalmazására pályázatot hirdet és e célból 4 jutalmi dijat tűzött ki. Pályázhatnak azok, akik saját költségükön: 1. a birtok- vagy taghatárt részben vagy egészben fasorral sikeresen beszegélyezték, 2. a birtokokon áthaladó utak, árkok vagy vizek mentén fasorokat ültettek, 3. a mezőgazdaságilag müveit földeken a szél erejének megtörése és a homok mozgásának megakadályozása érdekében eredményesen facsoportokat vagy szélfogókat létesítettek, 4. tanyabelsőségeket sikeresen fásitottak. A pályázati kérvényt
