Zempléni Gazda, 1926 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1926-03-20 / 6. szám
6. szám. Z E M PLÉN GAZDA 5. oidal. Szőlőgazdasági rovat. Rovatvezető: Hegedű* Sándor kir. borászati főfelügyelő-igazgató.--------------- ; Tokajhegyaljai szőlők ! metszéséről. Irta : Deák Andor szól. és bor. felügyelő, Sátoraljaújhely. A Sátoraljaújhelyen és az egész Tokajhegyal- ján köztiszteletnek örvendő cikkíró e jeles tanulmánya egyidejűleg megjelent ugyan már a „Borászati Lapokéban, de mivel ez utóbbi lap vidékünkön kevés szőlősgazdának jár, örömest hozzuk a cikket a »Zempléni Gazdádban is és a szerzőnek e helyütt is köszönetét mondunk. Mivel itt van a metszés ideje, szükségét érzem annak, hogy felhívjam a tokajhegyaljai gazda- j társaim figyelmét a tavaszi metszésre. Talán a vi- j lág egy borvidékén sem oly fontos munka a metszés, mint éppen itt, a Tokajhegyalján. Fontos itt a metszés azért, mert, mondhatni, ennek mikénti végrehajtása elsősorban döntő befolyással bir a tokajhegyaljai borok minőségére, ha egyébként a j többi termelési tényezők is kedvezően alakulnak, j Tokajhegyaljai szőlők csak akkor adnak jó bort, ha azok természetüknek megfelelő metszésben részesülnek; megfelelő metszés a Tokajhegyalján pedig az, ha alacsony törzsön-tőkén rövid csapok hagyatnak meg, sőt nem is nagy baj, ha kopasz fejre történik a metszés. Nem tudom ezúttal eléggé hangsúlyozni azt az óhajomat, hogy úgy a nagy-, mint a közép- és kisgazdák a rövid- csapos-metszés, vagy a kopaszfej metszés mellett foglaljanak állást Tokajhegyalján, mert kedvező időjárást feltételezve, ilyen metszéssel lehet csak ezen a borvidéken újra világhírű borokat termelni. Már pedig külföldre, spéciéi Lengyelországba, csak jóminőségü borokkal mehetünk, itten csak prima, finom, zamatos és erős borokkal fogunk tudni versenyezni a többi bortermelő államokkal szemben. Hiszen a lengyel nemzet fiai a szagos, az illatos, a zamatos és erős tokaji borok után vágyódnak, ilyent akarnak inni és fogyasztani. Hol í van ilyen bor a Hegyalján? Ha van is, az vajmi kevés és ezzel az alig számbavehető jó borral akarunk megjelenni a világpiacokon ? Ezzel akarjuk visszahódítani az elvesztett piacainkat ? Nem, igen tisztelt gazdatársaim, nekünk csak jóminőségü, elsőrendű tokajhegyaljai borokat kell termelni minél többet és csak ezekkel lehet ismét a külföldi piacokon a versenyt újra felvenni. Hova lettek ae mi világhírű szamoiodni és a csodálatos illatú, páratlan édességü tokajhegyaljai asszuboraink; mi annak az oka, hogy ezen borkirályok oly ritkák manapság a messzeföldön hires Tokajhegyalján? Hogy Tokajhegyalján oly kevés a finom bor, ennek oka egyszerűen az, hogy az egész Tokajhegy- alja áttért a tömegtermelésre, vagyis olyan met- szésmivelési módot vett alkalmazásba, amelynek révén eltűntek Tokajhegyaljáról azok a borok, amelyeket csodálva bámult az egész világ. Miért nincsenek most még a jó évjáratokban sem Tokaj- hegyalján ilyen kiváló minőségű borok ? Egyszerűen azért, mert a Tokajhegyalján a gazdák minden meggondolás nélkül áttértek a tömegtermelésre, vagyis metszéskor az egy két (1—2) szemes rövid csap helyett a tőkéken 3—4 szemes csapokat, sőt sok helyen szálvesszőket is hagynak meg. Már pedig, tisztelt gazdatársaim, szálvesszővel, meg 3—4 szemes hosszú csappal Tokajhegyalján világhírű borokat termelni nem lehet. Miért nem lehet ? Azért, mert ilyen inetszésmiveléssel annyi termést hoz az amúgy is bőtermésü furmint és hárslevelű szőlőfajtánk, hogy a jó évjáratokban is alig bírja a sok termést beérlelni A rosszabb évjáratokban meg éppen sok lesz a bő hozam mellett a tökéletlen érésű fürt. Innen magyarázható aztán az az egyszerű dolog, hogy az oltványszőlők jobb évjáratú borának savtartalma nagyobb, intenzivebb, mint a filoxera előtti régi, saját lábán álló hazai szőlők bora. Mi ennek az oka ? Egyszerűen az, hogy amig a filoxera-invázió előtt az am úgyis keveset termő tokajhegyaljai szőlőket kopaszfejre, vagy legfeljebb 1 — 2 szemes rövid csapra metszették, mely metszés mellett legfeljebb 10—15 hektoliter finom bort nyertek kát. holdankint, addig most az amugyis több termésre hajlamos oltványszőlők mellett 3—4 szemes hosszú csappal a gazdák kát. holdankint 25—30 hektoliter bort is termelnek nagy átlagban Tokajhegyalján. Természetes dolog, hogy az ilyen, aránylag nagyobb hozamú átlagtermés nem lehet egyúttal kiváló minőségű is; legtöbbször „ordináré“, vagyis olyan, amely borral külföldre nem igen mehetünk. Az itt előadottakból egyúttal világosan láthatjuk azt is, hogy ha Tokajhegyalján élni és emellett a tokaji borainkkal a külföldi piacokon megjelenni és azzal egyúttal versenyképesek is akarunk lenni, úgy feltétlenül vissza kell térnünk Tokajhegyalján már régen is bevált metszésmivelési módra, azaz az alacsonytörzsü rövidcsapos metszésmivelési módra, sőt, ha a szükség úgy hozza magával, még az az- lőtt honos kopaszfej-metszéstől sem szabad vissza" I
