Zempléni Gazda, 1926 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1926-03-20 / 6. szám
6. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 3. oldal. legelőre hajtott kél éves magyar üsző és ennél még fiatalabb tarka üsző megellik, miáltal a fejlődésben visszamarad és bizony az utódja is rendesen cse- nevész, nem nevelni való lesz. Külön üsző gulyákat kellene a legelőkön felállítani, a fedeztetés (legkorábban!) csak a három évet betöltött magyar és 2 évet betöltött tarka üszőknél legyen megengedve. Külön gonddal kellene eljárni a tenyészállatok megválasztásánál. Eléggé nem hibáztatható eljárás az, mikor egy község országos vásáron szerzi be tenyészállatait. Vásárra rendszerint csak a kiselejtezett anyag jut, mely esetleg küllemileg nem is oly hibás, hogy olcsó pénzért meg ne vegyék. De még ha valamely jobb tenyészetben is veszik a tenyészállatot, mindig a fiatalt keresik, mert az későbben nehezül el és kora miatt tovább hagyható meg a köztenyésztésben. Hazaviszik és beosztanak 1 drb. 21Aj éves magyar bika alá 40— 50, sőt még több tehenet is, melyekhez még egy csomó számba nem vett üsző járul. És akkor csodálkoznak, hogy a bika ennyi fedezés következtében hamar tönkre megy, amely pedig az első évben 25, a következő években fokozatosan több, de 40 darabnál soha nem több tehén mellett évekig megfelelő kondícióban maradna. Ugyanez áll a tenyészkanokra is, mert mig egy rendes gazdaság 5—6 drb. kocára számit egy kant, melyek évente két alkalommal 2—3 héten kérészül fedeznek, addig a közlegelőkön egy kanra évente 50, sőt néha több koca is jut Természetes, hogy nem jók a malacok és a kanok hamar tönkre mennek Ha pedig a nyugati tarka marhát tenyésztő községek azt a fáradságot vennék maguknak, hogy a 4—6 éves bikákat igázással az elnehezedéstől megóvnák, nem kellene az apaállatokat oly gyakran cserélniük, ami által sok költséget lehetne megtakarítani. A tenyészállatok téli takarmányozása is rengeteg sok kívánni valót hagy maga után. Elsősorban tehát a köztenyésztésre kell különös sok gondot fordítani megyénkben. De ha kisgazdáinkban sikerül az igyekezetét fölkeltenünk, azt hiszem nem marad sokáig Zemplén megye a többi mögött az állattenyésztés terén sem. Hogy a kisgazdáinkban meg van az érzék ehhez, azt legjobban bizonyították a vármegyénkben múlt ősszel rendezett állatdijazások tapasztalatai. A tiszaluci díjazáson már messziről meglátszott a jó vagy jobb állat gazdáján az önérzet, a biztos tudat, hogy nem marad az utolsók között. Bezzeg a gyengébb tehén vagy üsző tulajdonosa nem igyekezett az első sorba. Azt hiszem, hogy a nagy számban kiosztott értékes jutalmak arra fogják serkenteni kisgazdáinkat, hogy az eziden rendezendő hasonló díjazáson még jobb anyaggal rukkoljanak ki, mint tavaly. Pedig a tiszaluci díjazás már is oly szép képet mutatott, hogy szinte többnek látszott pár szomszédos község vetélkedésénél. Beillett volna egy megyei szarvasmarha- kiállításnak is. Különösen a magyar tehenekben és üszőkben oly sok szép anyag mutatkozott, hogy ez már vármegyénk állattenyésztésének jövőjére nézve igenis biztató képet nyújtott. De meglátszott egyes községek egész marhaállományán, hogy van a községben egy-két lelkes hozzáértő ember, községi biró, jegyző vagy közbirtokossági elnök, ki nem igyekszik tavasszal a legolcsóbb apaállatot venni, hanem keresi a szépet és jót. Különösen a taktaharkányiak tűntek ki azzal, hogy a legtöbb jó tehenet és üszőt ők állították elő. Hiszen megyénkben meg vannak a legfontosabb tényezők, melyek biztosíthatják ezen a téren a sikeres jövőt. Vármegyénk közönsége, alispánunkkal az élén, a sok általuk adományozott értékes díjjal megmutatták, hogy érdeklődéssel támogatják állattenyésztésünket. Legszerencsésebb tényező talán osztályelnökünknek, báró Waldbott Frigyesnek hozzánktartozósága, kire méltán büszke lehet minden zempléni gazda. Csodálatos agilitással fáradt egész nap, még a dijakat is saját felügyelete alatt osztatta szét. Vármegyénk gazdasági felügyelői kara is nagyon szép eredményes és fárasztó munkát végzett, mig ezen díjazásokat ily mintaszerűen megrendezte. Tárcái, 1926. február havában. A harmadszori kapálás. A Z. G. 5. számában leközöltük Hricsovinyi tiszttartó ur levelének azon részét, melyben a zemplénmegyei állattenyésztésben betartandó te- nyészirányról nyilatkozott. Itt folytatólag közöljük azon megjegyzését, mely a február 20-i gazda- gyűlés tárgysorozatának 7. pontjára: a kapásvete- mények alaposabb megmivelésére, megkapálására vonatkozik. Olvasóink emlékeznek ugyanis arra, hogy a főispán ur tavalyi leirata alapján Egyesületünk legutóbbi gazdagyülésén beható megbeszélés tárgyát képezte az, vájjon hogy lehetne megyénkben a kapásveteményeknek, nevezetesen a tengerinek, jobb megmivelését, különösen az álta-
