Zempléni Gazda, 1926 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1926-01-05 / 1. szám
1. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 3. oldal. agrártársadalomnak erős, független sajtóorgánum álljon rendelkezésére. Sátoraljaújhely, 1926. január 2. Dr. br. Waldbott Frigyes s. k., főszerkesztő. Illésházy Endre s. k. m. kir. gazd. tanácsos, egyesűle'i titkár, felelős-szerkesztő. Előfizetések nyugtázása. Van szerencsénk az év végéig még befolyt következő előfizetési dijak átvételét köszönettel nyugtatni: vitéz Bárczy Miklós Saujhely 1925 Barna Mihály Tokaj 1924 1925 Blumenfeld Jenő Saujhely 1925 dr. Csobaji Gyula Tárcái 3 pld 1925 Dubay Nándor Saujhely 1925 Füzesséry Károly plébános Legyesbénye 1925 Grünberger Vilmos Saujhely 1925 hódossi Kiss Ernő Saujhely 1925 Központi Takarékpénztár Saujhely 1925 Migály Sándor Vajdácska 1925 Népbank r. t. Saujhely 1924 Szerkesztőség. mezőgazdasági rovat Rovatvezető: dr. báró Waldbott Frigyes a Jetnpláiivármegyei Gazdasági Egyesület mezőgazdasági osztályának elnöke. Szervezzük meg állattenyésztésünket Irta Oláh László oki. gazda. Ma Svájcban egész Simmenthal és Erenbach vidéke állattenyésztésből él. Nem is jól fejezem ki magam mikor azt mondom, hogy állattenyésztésből, mert ez valami nomád fogalmat jelöl, hanem inkább állatkereskedelemből. A Bern-ostermundeni őszi bikavásáron ott vannak Európának nagy állatkereskedői és hozzák a külföldi pénzt. Nem kell ennek a jelentőségéről tovább beszélni, hiszen mi magyarok tudjuk legjobban, mibe került nekünk a pirostarka-marha import. Svájc marhaállománya 1866-ban közel egy j millió drb. volt, 45 év múlva, 1911-ben 1,600.000 drb. állatot számláltak. Ez a 60°/o-os nemzeti va- | gyongyarapodás értéke aranykoronában a szövetségek statisztikusainak becslése szerint 65 milllió. Ezt a nagy haladást nem lehet csupán a tagadhatatlanul kedvező éghajlati és növényzeti körülményekkel indokolni. Az állam és a társadalom munkája volt ez, annak a társadalomnak, amelyik felismerte a dolog nagy jelentőségét. Megalakultak a kantonok és az állam támogatása mellett a szövetkezetek és az ezek által rendezett vásárok, díjazások, tejelőversenyek, törzskönyvi nyilvántartás; megadták az irányt és a lendületet Svájc tenyésztő népének. A nagydijat megnyert „Belegscheinstier“ fedeztetési bátcával igazolt ivadéka sárga fülbé- j lyegzőt kap és ez a sárga fülbélyegző 100%-os j értékemelkedést biztosit az állatoknak. A magyar gazdaközönség öntudatra ébredése annyit jelentett, hogy rávetették magukat a rekla- mirozott külföldi fajtákra. Megindult a simmen- thali marha importja, minden rendszer és irány i nélkül keverték, fertőzték az ország állományát és I az eredmény az, hogy ma egy heterogén, korcs fajta, jelleg nélküli, értéktelen marhaállományunk van.*) Oka ennek a teljes szervezetlenség. A fehér marha követi a komondor útját; lassú kipusztulásnak indul. A kapkodó importok és keresztezések nem vezettek a kívánt eredményre. A köztenyésztők kezén lévő állományt, mely most keverve van, allgaui, pinzgaui és főképpen piros-tarka vérrel, kellene most értékes, nagyobb teljesítményű fajtává formálni. Ez pedig a mai helyzetben csak társadalmi utón, szövetkezetek segítségével indulhat meg. Sárospatakon egy evezős egylet megalakítása céljából 500 millió koronát akarnak összegyűjteni s úgy hallom, sikerülni is fog ez. Vájjon a zemp- lénvármegyei szarvasmarha-tenyésztő szövetkezet megalakulásához nem-e lehetne általános gyűjtési akcióval elegendő pénzt összeszedni? Vagy nem lehetne-e keresztül vinni, hogy valamelyik törvényhatósági vagy a megye területén befolyó állami *) Szerzőnek ezen megállapítását kissé aggodalmasnak és mindenesetre túl messzemenőnek tartom. Tudomásom szerint országunkban legelsőrangu tenyésztőink és tenyészeteink vannak, melyek eddig is bámulatos eredményeket értek el, nem csak egyes magángazdaságokban, hanem egész vidékek köztenyészetében is olyformán, hogy ezek maholnap világhirüekké fognak válni. Szerző megállapítása talán inkább csak a mi szükebb vidékünkre illik. Rovatvezető.
