Zempléni Gazda, 1926 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1926-10-05 / 19. szám
19. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 5. oldal lénvármegyei Gazdasági Egyesület a magas kormányhoz „futott*, tudtommal máig is válasz nélkül maradt, sőt a fogyasztási adó eltörlése érdekében Budapesten összehívott naggyülésen a To- kaj-Hegyalja épen ez okból már nem is képviseltette magát. Szerződés nélkül a lengyelek nem is jöhettek, mint ahogy ma sem tolakodnak nagyon. Arról meg igazán nem tehetnek a szőlősgazdák, hogy a kereskedők nem tudnak 18 % bort szál litani, mert módjukban lenne. Ugyanis a bortörvényünk megengedi a bor* 18 %-ra felemelni. Ha pedig az illető vevő tudja, hogy nálunk nem terem 18 % os bor, úgy tudja azt is, hogy természetes 18 °/o-os bort más országban sem kap, hanem másutt jobban szeszeznek, mint nálunk. A hiba ott van, hogy egy 18 %-os bor előállításához szükséges 14—15 °/o-os bor nagyon kevés van. Abban teljesen igazat adok a cikk írójának, hogy 8-9 °/o-os, úgyszólván lőréket nagyon sok helyen találhatunk, különösen az 1925. évi termésben. Dehát mit csináljunk az ilyen borral ? Amely mustból ilyen bor lett, abból nincs mit sűríteni, az ilyen bor anyagát képező szőlőbogyóból aszalás által sem tudunk számbavehető mennyiségű cukrot koncentrálni. Ebből kifolyólag itt kell tisztán látnunk, hogy nem a borok elkészítésénél és kezelésénél van a hiba, hanem a termelésnél, így nem időszerű a kémia és fizika vívmányait igénybevenni ott, ahol nincs anyag a kísérletezésre Vissza kell mennünk a szőlőbe, a szőlőtőkékhez. Elsősorban szívleljük meg itt a szakemberek tanácsát, igyekezzünk jó és sok bort termelni. Jót és sokat azért, hogy a jó minőséggel a más vidéki gyengébb minőségű bor felett mi diadalmaskodhassunk, sok bor pedig olcsóbb áron adható el, mert a termelési költség nagyobb mennyiségre oszlik el és ezáltal az árban is versenyképesek lehetünk. Itt vár feladat azokra az urakra, akik a szőlők művelésének ellenőrzésével teljhatalmulag meg vannak bízva. Az 1925 évi rossz minőségű bor, amely csak nehezen éstolcsó áron volt eladható és az idei termés pusztulása, a szőlősgazdák anyagi erejét teljesen kimerítették. Minden szőlősgazda panaszkodik, hogy nyakig van adóssággal, tovább nem bírja. Kihez menjen segítséget kérii, mint ugyancsak a magas kormányhoz, nem alamizsnáért, hanem köl csönért, olcsó, hossza lejáratú kölcsönért, hogy szőlőbirtoka teljesen el ne pusztuljon. A magas kormánynak pedig a tokajhegyajai szőlőket nem sza- | bad elpusztulni hagyni, mert ez a mi büszkeségünk, [ ez egy nemzeti vagyon. A kilátásba helyezett 5—5 milliós holdan- i kénti kölcsön sokat segít ugyan, de nem orvosol i mindent. Ebből nagy takarékossággal — a taka- I rékosság pedig mindig a szőlő kárára megy — j a jövő évi munkálatokat el lehet végezni (három j kapára már nem jut» de pótolni, trágyázni, a kipusztult területet újra beültetni, arra már nem elég. i Pedig nagyon fontosnak tartom, hogy minél keve- j sebb tőkehiány legyen egy szőlőben, mert a tőke- | hiány szaporítja a termelési költséget. A kapott I kölcsönből pedig egy fillér t se költsön a szőlős- ! gazda más célra, mint a szőlőre, mert amig jó és | sok bor nem lesz, addig semmiféle központi j szervre itt szükség nincs. A cikkíró diagnózisa ezúttal helytelen volt, ; mert a szőlőbirtokosoknak nem a sebe, hanem a j zsebe fáj és nincs pénz arra, hogy a vérszegény i és angolkóros szőlőt erőteljesen táplálja. Ezért | nem kell sajnálni a szőlőbirtokosoktól a magas ' kormány támogatását. I 1 A must besűrítése tárgyában kiadott 91070/1926. számú föld- mivelésügyi miniszteri rendelet. Az 1924. IX. t.-c. végrehajtása tárgyában, ugyanazon év julius hó 12-én 62000/VIII szám alatt kiadott földmivelésügyi miniszteri rendelet 11 §-ában foglalt azon rendelkezést, hogy mindazok, akik saját boraik feljavítása céljából must-besüri- téssel foglalkozni szándékoznak, kötelesek azt az illetékes kerületi szőlészeti és borászati felügyelőségnek bejelenteni, illetőleg a Tokajhegyaljára nézve a 33. §. értelmében a musi besűrítésére tőlem engedélyt kérni — tekintettel a folyó évben a szőlő érését kedvezőtlenül befolyásoló időjá-
