Zempléni Gazda, 1926 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1926-08-20 / 16. szám
4. oldal. ZEMPLÉNI G A 2 D A 16. szám. Szőlőgazdasági rovat. Rovatvezető: Hegedűs Sándor kir. borászati főfelügyelő-igazgató. Szabad borkereskedelmet! Irta: P. J Főszerkesztő ur jóvoltából legyen szabad egyszer a borkereskedőnek is megszólalnia e hasábokon. Hiszen a termelő és a kereskedő különösen a borszakmában igen közel állanak egymáshoz. Sokat imák és beszélnek manapság a bor- fogyasztási adó eltörléséről, de legtöbbször megfeledkeznek arról, hogy a bornak bel- és külföldi forgalmát ezen adónemen kívül sok más olyan béklyó is tartja lekötve, melyek közvetlenül a kereskedőt, de közvetve a termeit is sújtják. A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület volt az első tényező, mely erélyesen állást foglalt nem csak a fogyasztási adó eltörlése, hanem a borkereskedelem teljes fölszabadítása mellett. Ez a kérdés, mint a jelenlegi borkrizis egyik kiváló gyógyszere, az egész borérdekeltségre nézve a legnagyobb fontossággal bir, amiért is szabadjon ahhoz néhány szóval hozzászólnom. A bor mint árucikk, a következő adónemek szempontjából áll pénzügyhatósági ellenőrzés alatt: forgalmi adó, fényüzési adó, szeszesital forgalmi illeték, borfogyasztási adó, kimérést' illeték, korlátozott és korlátlan árusítási engedély; ehhez járul a kivitel esetén a vámkezelés, a kereskedő személye szempontjából még a kereseti és jövedelmi adó, a termelő szempontjából a földadó, külöm- böző pótlékaival. Mind ezen ellenőrzés más-más időközökben, nagyrészt más-más személyek által történik. Azt hiszem fölösleges itt reámutatnom arra, hogy a mindezekből eredő hivatalos és nem hivatalos eljárás mily tűrhetetlen zaklatással jár, melyek semmi esetre sem szolgálják a borérdekeltség érdekeit. Akárhány szakmabeli ismerőssel találkoztam már, aki csupán ezek miatt nem akar már borral foglalkozni. Hivatkozom e sorok minden olvasójára, aki nem borkereskedő és kérdem, szívesen venné-e, ha üzletének minden legaprólékosabb ügyében állandóan ott volna a hatóság közege ? Ugye, hogy nem ? Érthető tehát az el- kedvetlenedésünk, s ennek végeredményben csak a szőlőtermelő látja kárát. Tessék elképzelni, hogy valaki szőlőtermelő, borkereskedő és ügynők is egy személyben, pedig sokan vannak ilyenek itt a Tokajhegyalján, és tessék elgondolni, hogy hányféle kimutatást, bevallást kell az ilyen üzletembernek vezetni és hányszor teszi ki magát, csupa elnézésből a legsúlyosabb bírságolásoknak. Folytathatnám még igen sokáig a borkereskedő jogos panaszait, de elég belőle ennyi is. *) Kérdem most már, hogy ha a kereskedőnek fát, vasat, gyolcsot, kosarat, gyapotárut, bőrt vagy bármely más árut szabadon, vagy legalább is lényegesen csekélyebb zaklatások mellett lehet forgalmaznia, csoda-e, ha inkább ezekben a szakmákban igyekeznek elhelyezkedni a kereskedők ? Tudott dolog, hogy minden árucikket csak megfelelő befektetéssel, reklámmal lehet eredményesen elhelyezni a kereskedelemben. Hát érdemes e a tőkének kitartani oly szakmában, mely ennyi zaklatással, ennyi bajjal jár? De ha mindezen a fölsorolt nehézségen felül még rossz is a konjunktúra, nagy a rezsiköltség, még nagyobb a rizikó, és vajmi csekély a várható haszon, úgy valóban nem lehet csodálkozni azon, ha a tőke is, a vállalkozókedv is mindjobban visszavonul a borkereskedelem teréről. Nem-e kellene mindezek tudatában a mértékadó köröknek inkább oly rendszabályok életbeléptetésével — vagy talán inkább meglevők törlésével — foglalkoznak, melyek a tőke részére vonzóbbá tennék a borral való kereskedést ? Nem-e kellene gondoskodni arról, hogy legalább ennek a szakmának a specialistái, különös kedvelői, jó kedvvel megmaradjanak mellette, áriig a borgazdaság, a szőlőtermelés a mostani rendkívüli krízissel küzd ? Egyik kevéssé hangoztatott, de nézetem szerint igen súlyos panassza a borkereskedőknek a jelenlegi vasúti díjszabás mostohasága is. Egy liter bornak a Tokaj-Hegyaljáról Budapestre való szállítása mindenestül 600 koronába kerül, wagonté- telnél. Hogy bírjunk mi ily tarifa mellett Budapestre, az ország legnagyobb fogyasztó piacára, versenyképesen szállítani, amikor Pest körül is bőven terem a bor? Pedig a Tokaji borvidék, mint az ország legjobb borát, de legnehezebb viszonyok között termelő borvidék, megérdemelne e téren is valami különös elbírálást. Mit tett pl. Olaszország ? Egyik napról a másikra lényegesen leszállította a Bécsbe irányított borszállitmányok tarifáját, csakhogy fölsegitse *) Pedig nem ártana a többit is nyilvánosságra hozni. Rovatvezető
