Zempléni Barátság, 1947. január- október (2. évfolyam, 1-44. szám)

1947-05-10 / 19. szám

Sátoraljaújhely, 1947 május 10. Ara 40 fillér TSÁtr II. évfolyam, 19. szám. Az ország szíve felől köze- ' ledő utas Zemplénbe érve, ko- j moly meglepetésekben lésze- | sül. Egyöntetűen állapítják meg — és ez a valóság — hogy ennek a csodálatosan szép j tájnak van a természeti szép­ségeken kívül más vonzóereje is: a gondosan megművelt földek majdnem százszázaié kig zöldéinek a szépen fejlődő vetésektől, lerombolt hídjaink egy kivételével vagy teljesen újjáépültek, vagy ideiglenesen faszerkezettel ugyan, de biz­tosítják a közlekedést. Jó ter­més is volt és a pincékben édes-kesernyés utolérhetetlen tokaji borok várják, hogy asztalra kerülhessenek, a sze­rencsi cukorgyárban és a sátoraljaújhelyi dohánygyár­ban békebeli létszám mellett folyik a munka, Sátoraljaúj­hely kapott valamicske újjá­építési segélyt, amellyel a munkanélküliséget enyhítette úgy ahogy és legutóbb a vármegyei józan vezetőség takarékossága révén még a fehérliszt adagot is fel lehe­tett emelni valamivel. De mindez ne tévesszen meg bennünket, akik halálos komolyan vesszük az újjáépí­tést és ettől várjuk jövőbeli jobb életünk kialakulását, j Garmadával állanak az el- j végzendő feladatok. Sátoralja- j újhelyben alig akad szabad j dolgozóhoz méltó lakás, fa­lusi és városi iskolák épületei nem alkalmasak a korszerű nevelés eszközéül, a Bodrog- hid még mindig romokban és a Bodrogköz teljes elszi­geteltségében semmi kapcso­latban nincs Sátoraljaújhely- lyeí az egyetlen komoly piac­cal, az újonnan földliözjutta- tottak és gazdák tőke, állat és korszerű gazdasági felsze­relések hijján, középipari vál­lalataink, kőbányáink nagy része, a megműveletien szőlő­hegyek és a munkanélküliség rémétől rettegő dolgozók sá­padt arca bizonyítják, hogy sok minden nincs itt rendben, akad megoldandó feladat an­- közös munka! nak számára, aki őszinte segítő készséggel szánta rá magát, hogy vármegyénk gazdasági és szellemi újjáépítésének munkájában részt kíván venni. Mindeddig azonban — valljuk be őszintén — a terv- szerűflenség jellemezte mun­kánkat. Mindaz a kevés és helyi jellegű eredmény, ame­lyet eddig elértünk, egy-egy párt vagy pártjától támoga­tott közhivatal-vezető egyéni erőfeszítésének és buzgósá- gának pillanatnyi sikeréből adódott. Az építő erők ösz- szefogása nem valósult meg, Ragyogó napfényben, öröm­mámortól áthatva ébredtek má­jus 1 én Sátoraljaújhely dolgozói. Sokan az egész éjszakát átvir­rasztva várták a Dohánygyári ze­nekar zenés ébresztőjét, a nagy történelmi nap reggelét, a mun­kásság győzelmi ünnepét. Rég nem volt Ujhelyben ilyen hatal­mas tömegmegmozdulás. A többezres tömeg zárt né­gyes sorokban 9 órakor indult el a sportpályáról az ünnepségek helyére. A díszes felvonuláson résztvettek az üzemek, gyárak, közhivatalok és más munkás szer­vezetek. Az impozáns felvonulás óriási meglepetéseket hozott. A vasufa- sok szakszervezeti csoportja mel­lett a bodrogközi kisvasút egyik feldíszített szerelvénye kisérte a felvonulást. A vagonokban a Máv dolgozói bemutatták, hogyan épí­tik újjá a vasutat. Az államépí­tészeti hivatal csoportja után a rohammunkával újjáépített úthen­ger vett részt a felvonulásban. Tulajdonképpen az összes mun­kásszervezetek jelképesen mutatták be a fel­vonuláson, hogyan vettek részt az újjáépítésben. A szépen feldí szített OTI kapujában fehér köp- penyben a főorvos és aszisztens­a meddő és dezorganizáló kritikát sokan többre becsül­ték az alkotó szorgalomnál. A magyar demokrácia új szakaszába lép, a tervgazda­ság útját kívánja járni a 3 éves terv keretein belül.. Nekünk j is követnünk kell a példát, j Nem helyi és pillanatnyi ba- i jók orvoslására vagyunk itt pártok, pártvezetők, közfunk­cionáriusoknak, hanem új vilá­got, magyar demokráciát épí tünk. Közös akarattal, egymás megbecsülésével és egyenlő munkateljesítménnyel kell szol­gálnunk a magyar nép fel- emelkedésének és Zemplén vármegye felvirágzásának ügyét. nője állt, fönt hatalmas felírás: ,,Az OTI a munkásoké“. A Do­hánygyár, a város legjelentősebb munkástömege, teljes létszámmal vett részt a felvonuláson, — spor­tolóik külön csoportot alkotva vonultak fel. Az orosz hősi emlékműnél a felvonulás pár percre megállt s a két munkáspárt a magyar és orosz himnusz hangjai mellett megkoszorúzta az emlékművet. A fölvonulás a vármegyeháza előtt megállót}, a szervezetek hi­vatalok s egyéb csoportok külön- külöti sorakoztak egymás mellé. Itt kezdődtek meg tulajdonképpen a május elsejei ünnepségek. A Szózat hangjai után Hor­váth János, a szabad szakszerve­zetek megyei titkára üdvözölte az ünnepi tömeget. Majd Reisinger Ferenc belügyi államtitkár elvtársunk emelkedett szólásra. Bevezetésül a dolgozók ünne­pének, május l-ének jelentőségét méltatta. Mint mondotta, május elseje 1889, a Párisban tartott II. internacionálé óta hivatalos ünnepe a világ szocialista mun­kásságának. A világ dolgozói 1889-ben ünnepelték meg először május elsejét nagy tömegde­monstráció keretében. Jói tudták, hogy csak a szabadságjogok bir­tokában, milliós tömegek erejével A demokrácia munkaaka­ratával, demokratikus szel­lemben kel! újjáépítenünk egy ősi vármegyét, amelynek dol­gozó népe a régi szabadság- harcosok szellemében és ne­vében megköveteli, hogy ne csak ő dolgozzon, de vezetői — politikus vezetői is — te­gyék meg kötelességüket a munka frontján. Közös munka és közös fe­lelősség szelleme kell, hogy áthasson mindenkit, — főleg a valóban felelőseket — aki szívén viseli a magyar demo­kráciának, a dolgozó nép fel- emelkedésének és vármegyénk újjáépítésének sorsát. változtathatják meg a feudális és a polgári, meghamisított demo­krácia rendjét. Azóta mi sem álltunk megl Sereg­szemlét tartottunk állandóan tag­jaink felett és megállapítottuk, hogy az igazi szocialisták elvü­ket, célkitűzéseiket nem adják fel soha s még az elnyomás éveiben is dacolva az erőszakkal hűek maradtak hozzánk s nem csalták meg magukat hazug jelszavakkal s propaganda által. Magyarorszá­gon is hőskora volt a törekvő munkásmozgalomnak. Sokszor folyt a szocialisták vére a rendőr és csendőr harcokban egy-egy hatalmas politikai megmozdulás alkalmával. A Vörös Hadseregnek kö­szönhetjük, hogy ma ünnepel­hetjük a harmadik szabad május elsejét. Egyszer s mindenkorra felszabadították a magyar mun­kásságot az évtizedes elnyoma­tás alól. Legyen ez a május el­seje bizonyság a mellet, hogy a magyar múlt számára nincs többé visszatérés. Mindazok, akik be­látják a múlt tévedéseit közénk állanak, legyen az ér­telmiségi, földműves, fizikai dol­gozó és együtt haladnak velünk Méltó keretek közalt ünnepelték meg a harmadik szabad május elsejét Sátoraljaújhely dolgozói Többezres tömeg az ünnepi felvonuláson

Next

/
Thumbnails
Contents