Zempléni Barátság, 1947. január- október (2. évfolyam, 1-44. szám)

1947-01-09 / 2. szám

Olcsóbb gyógyszereket I 2 ZEMPLÉNI „BARÁTSÁG“ Merénylet a nagyállomás és a gör. kát. templom között A rendőrség az állandóan meg­ismétlődő merényleteket a város polgárainak testi épsége ellen, úgylátszik, nem tudja megakadá­lyozni és a merénylőket nem tudja felgöngyölíteni. A hó megjelenésével a síkos járdák nap mint nap veszélyez­telik a járókelők testi épségét. A járdák letakarítása a háztulaj­donos vagy az utcai részben lakók kötelessége, akik pedig e kötelességüket elmulasztják, ren­dészeti kihágás címén megbün­tethetek. Ez két okból kívánatos; egyrészt megvédjük a város fő­utcáján közlekedő emberek lábá­nak és kezének épségét, másrészt az államkassza bevételei is nö­vekednek, ami ma szintén igen fontos és ez az egész intézkedés talán az alkalmi munkaerőket is némi keresethez juttatná. Kérjük a rendőrséget, a me­rénylőkkel szemben teljes szi­gorral járjon el. Szilveszter est a dohánygyárban Nagyon jól sikerült bál volt az újhelyi dohánygyárban. A felsza­badulás óta először mulatott tel­jes felszabadult lélekkel a dohány­gyári munkásság. A dohánygyár műkedvelői is kitettek magukért. Sok tapsot kaptak, de meg is ér­demelték. Az újévi köszöntőt Fe­hér Ferenc doh. főtiszt mondta. Minden jót kívánt az ország ősz- szes dolgozóinak és a határon innen és túl lévő minden ma­gyarnak. Igazi békés újévet. Szakszervezeti hírek A Magyar Szabad Szakszer vezetek zemplénvármegyei tit­kársága és ennek kebelében működő munkaközvetítő hivatal az Ady-tér 4. számú házba az első emeletre költözött át. Hiva­talos órák 8—3-ig. Vármegyénkben általános a panasz a magas gyógyszerárak miatt. A legtöbb dolgozó nem képes arra, hogy egyes fontos és drágább gyógyszereket kis keresetéből megvásároljon. Kü‘ lönösen a földmunkás nép kö­zött nagy az elkeseredés, akik legtöbbször messzi vidékről kény1 telenek a városokba bejönni, hogy az orvosságokat beszerezzék. Ar­ról is panaszkodnak, hogy a pa tikusok letagadnák azt, hogy egyes gyógyszerek birtokába van­nak. Nem tartanak éjjeli szolgálatot Sátoraljaújhelyben egy idő óta mind gyakrabban előfordul, hogy éjszaka folyamán súlyos beteg­nek szükséges gyógyszereket a hozzátartozók nem tudják meg­Járási Főjegyző, Községi és Körjegyző Uraknak A főispán úr az alábbiakban felhívja a községi és körjegyző j urak figyelmét, hogy ne essenek | a Bethlen-kprszak címkórsági j hóbortjába. Érjék be a törvény­adta régi címmel, mert így sem lesz tekintélyük a faluban kisebb. »Felkérem a Jegyző urakat, hogy a Főjegyző meg nem en­gedett címet az iroda ajtajáról vegyék le és helyette a községi és körjegyző címet tegyék fel, úgyszintén hagyják el a leírások alól a főjegyzői címet. És tegyék a községi és körjegyző címet, már ahogy kit melyik illeti meg. A Járási Főjegyő urakat pedig figyelmeztetem, hogy gondjuk legyen arra, hogy ezen rendele- temet a községi és körjegyző urak úgy az irodai jelzéseknél, mini az aláírásoknál szigorúan betartsák. Mert ahol ez nem történik meg, ott nemcsak a címkórságban szenvedő községi és körjegyző urat, de a Járási Főjegyző urat is megbüntetem.* Nagy Ernő főispán vásárolni, mert a gyógyszerészek nem tartózkodnak patikájukban. Mint érdeklődtünk, a városi tiszti főorvos rendelete értelmében a gyógyszerészek, amikor sor kerül rájuk, kötelesek az éjszakai szol gálatot patikájukban eltölteni és nemcsak súlyos betegeknek szük­séges gyógyszereket, hanem még fájdalomcsillapítókat is kötelesek kiadni. Celtünő görög figyelmeztetés * egy bolgár határőrséghez. Á kormányhoz közel álló Vradini című lap arról számolt be, hogy Poroskáni község ellen intézett partizán támadást a drámai hely­őrségi parancsnok arra használta fel, hogy tiltakozó jegyzéket in­tézzen a bolgár határőrség he­lyi parancsnokához. A felhívás ezeket mondja: „Amennyiben ilyen támadás megismétlődik a görög csapat átlépi a bolgár ha­tárt, tekintet nélkül a következ­ményekre.“ Az osztrák kormány a legéle- j sebben elutasítja az anti- j szemitizmust. Fiegl kancellár nyi- j latkozott az amerikai rádió bé- I esi képviselőjének: „Megállapí­totta, hogy az osztrák kormány a legélesebben elutasítja az anti­szemitizmust és harcol ellene. Más részt azonban felszólítja az osztrák zsidókat, hogy a nem zeti szocialista kormányzattól el­szenvedett bajokért ne tegyék az osztrák kormányt felelőssé, ne tartsák magukat idegen rend­nek, hanem mint jó osztrákok vegyenek részt a haza újjáépí­tésében. J anuárban új magyar csehszlo­vák tárgyalások kezdődnek. Gyöngyösi János külügyminisz­ter Békéscsabái mondott be­szédében kijelentette, hogy újra megkezdődnek a magyar-cseh­szlovák tárgyalások. A legismertebb román és cseh- ** szlovák írók nyilatkoztak a dunavölgyi népek együttműkö­Megfagyott az éjszakai hidegben Január 6-án jelentést tettek a rendőrkapitányságon, bogy a várhegyi megállónál egy idősebb férfi holttestét találták. A rend­őrség a helyszíni szemlét azon­nal megtartotta és megállapította, hogy a halott Biacskó István 56 éves kocsis, sátoraljaújhelyi la­kos. Olaszliszkáról lovasszekér­rel jött hazafelé és valószínűleg leesett a szekérről. A lovak gaz­dájuk nélkül érkeztek haza. déséről. Viktor Eftimiu József Attilát idézte „rendezni végre közős dolgainkat“ ez ma a leg­fontosabb feladat, fejezte- be nyilatkozatát Viktor Eftimiu. NTyugatra hurcolt újabb érté- * ' kék kerültek haza. A nyu­gatra hurcolt értékek hazaszállí­tásánál messzemenően támoga­tást nyújtottak a bécsi szovjet hatóságok. JVA agyarországot meghívták a *** clevelandi tanácskozásra. Január kilencedikén találkoznak a meghívottak és beszámolnak országuk helyzetéről a második világháború után. Magyarorszá­got Auer Pál franciaországi ma­gyar követ képviseli. Ez egy újabb alkalom - lesz arra, hogy problémáinkkal megismertessük a világot. Értesítés Értesítjük az elvtársakat, hogy f. hó 9 én d. u. 5 órai kezdettel szakmaközi bizottság . együttes választmányi ülést tart az Ady- tér 4. szám alatti helyiségben. Az elvtársak pontos megjele­nését kéri a megyei titkár. Felső ruha-, varró-, szabó tanfolyam indul január hónapban. Jelentkezés Müller Arturnénál, Papsor utca 15. sz. “ < Világpolitikai hírek Lehullt csillagok A decemberi tél szürke, ködös lehelete fehér lepelként lebeg a vá­ros felett. Lassan néma méltóság­gal takar be mindent a téli alkony. Kirakatok is ünnepi fénnyel és pompával díszítve hirdetik a ka­rácsonyt, minden jóval és szép­pel megrakva merednek a csil­logó üvegtáblák felénk. De én a kirakatban lévő meg­hívót nézem : »F. hó 25 én este 6 órai kezdettel a tagok és a pártoló-tagok részére zártkörű tánc.« Gondolkozom . . . »tagok és pártoló-tagok«,., »tánc«... »zártkörű !« Megnézem az órát, 8 óra van ; már megkezdődött! Visszafordu­lok ! Megyek és megnézem őket! * A táncterem kivilágítva; be­nézek az ablakon: összefonódott párok, zene, tánc, mosolygó ar­cok ... közelebb húzódok, hogy minél többet lássak. Megnézek mindenkit... jól, fi­gyelmesen. Szól a zene: Egy zongorista, egy dobos és egy cincogó hegedűs kínozza szer­számját. Sok a fiú. Kevés a leány. Csodálom!? Hol vannak a tö­megek ? Hol vannak a híressé­gek ? Az egzotikus kis mimózák? Kifestett nagyvilági nők, meglett lányok. Alig van 1—2 diák, vagy egyszerű leány ... Partnereik *az urak /« Elegánsan, frissen fésült, va­salt és borotvált ifjak, gondosan ápolt, vállig érő művészfrizurák­kal és tökéletes taglejtéssel . . . A sarokban hadnagy, főhad­nagy és alhadnagy urak, gyalo­gos,. tüzér és huszárpa-rolinnal. Délcegen járnak, kelnek és méltó­sággal szívják cigarettájukat. Jólnevelt félarisztokraták és gentriutánzatok! Letűnt idők, letűnt vitézei; civilben is hadna­gyok, zászlósok, hadapródok és a kadettiskolák volt reménységei. Mosolyognak fagyos hideg mosolygással; a múltról beszél­nek- »Cugoscipő, glasszélcesztyü, aranycsillag, fényeskard, arany­bojttal.« Lokál! Bár! Kardcsör- getés! Nők! Dicsőséges múlt! Ez volt az élet. Az ő életük! Ez volt a gyász. S ezek egy nemzet gyávalelkü hősei. A jövőre nézve pedig nagy remények, idegen légió, Marokkó, Algir és gyar­mati szolgálatért 5000 frank kü- Iöndíjjazás, erről álmodoznak ma ! Szipolyozták e nemzet elgyen­gült testét. * Nem ők a vétkesek!? Vetődik fel agyamban a kérdés : A rendszer, a múlt. Nem ! Százszor is nem, tör fel a válasz : Mert ők megtagadták a fajtájukat. Mert elégedetlenek ; a múltról ábrándoznak, fényes attilákról; összebújnak, egymást keresik. Megvetik a népet és an1 nak fiait, azt a népet, amelyik létjogosultságot adott nekik. Szól tovább a zene, ahogy a parkett sárga kockáit nézem, számtalan halvány kialudt csilla­got látok és egy mély sötét űrt, amely egy nemzet temetője . . . A gomlyukban lila jelvény, piros, fehér, zöld színekkel. A három szín, a nemzeti szin, a nemzeti lobogó ... Árpád, Szent István, Hunyadi Mátyás, Kossuth, Dózsa, Petőfi és megannyi hal­hatatlan nevű nagyvezér, kik be­csületet és dicsőséget szereztek e három színnek, éledjetek újra ... Gyászos e nemzedék ! gyászos ifjúság. E szent három szín egy titkos lepel, mely sok mindent eltakar. Három szín alatt kalóz­árut adnak és téged árulnak el Hazám. Téged adnának el letűnt gyászfiaid újra Szól a zene, de a szememből könnyek hullanak : Vigad az ifjúság, zajlik az élet, s járják a szvinglegények. Fájó érzés marcangol; szívem elszorul, torkomon kínos hangok törnek föl s egy örök kérdés: »Nein bűnhődött még e nép? Nem verte elég átok ? Nem egy saját gyászvitézét temették el?« * Karácsony este van. A béke és szeretet karácsonya, de if|ú szívemben fájdalom él s egy halk fohász: »Küld el atyám e nemzetet megváltó Messiást s bünhődtesd meg a mindenkit sárbatipró le tűnt csillagok gyászvitézeit!« Szól a zene ... Egy nemzetet temetnének el, de a nép élni akar és élni fog, mert megtalálta azt az utat, amely a népek békéje és boldogsága felé vezet.

Next

/
Thumbnails
Contents