Zempléni Barátság, 1946. február-december (1. évfolyam, 1-47. szám)

1946-05-08 / 13. szám

Hasra fekszel a Ronyva parton, fölötted a kék ég, alattad a ha­józható folyó, előtted az eldorádó, mögötted... na mi? Nem mon­dom meg, mert mindenki ráismer. Itt a május, a munka ünnepével kezdődött. Nos ünnepeljünk mi dolgozók, mindnyájan. Ballagok a város felé, előttem két összebújt alak beszélget. Ün­nepi ruha van rajtuk, arcuk ra­gyog, mint a padisahé egykor. «Mondja már — mondja a ki­sebbik (de lehet, hogy ő a na­gyobb) — megkapok érte 90-et is .. .* Ránézek, szimatolok, virgi­niai szív, skatulyából bújhatott ki az imént, nyakkendőjéért oda­adhatnám a havi fizetésemet és még én járnék jól. »85 öt adok, esküszöm csak a barátság ked­véért, nézze legyen jó fiú, ne tar­togassa, mert rámennek, azután kap érte 60-at, de hónapban.« Kezdek kapiskálni, itt nem a kö­zeli béketárgyalásról van szó. Hátranézek, meglátnak és gyor­san kapok egy nagy kalaplendí­tést — istenuccse, találva érzem magam, szinte szégyenkezem — és udvariasan maguk elé bocsá­tanak. »Na, hogy áll a korona*, kérdem rosszmájúan, de mindjárt meg is bánom, mert olyan őszinte megbotránkozást olvasok ki ün­nepi arcukból, hogy ünneprontó- nak érzem magam. Szembe jön velem egy isme­rős hölgy. Maga a tavasz egy Patou kirakatban. Selyemharisnyái egy zongoralábat is elvarázsol* nának, de van valami idegen rajta. Spekulálok, mi lehet az? Hogy jól öltözött, gyíkbőrcipője van? — Nem, a megjelenése kifogás­talan. Köszöntőm, mert — izé — egy ízben önhibámon kívül meg kellett vele ismerkednem és az­óta muszáj köszönni neki, bár tudom, ha most már nem is, de az ismerkedés alatt és röviddel utána is a pokolba kívánt. Puff neki, már tudom miért idegen! Őnagyságát többször láttam, sok­kal jobb kondícióban és sohasem akkor, amikor a piacon volt, vagy a moziban, hanem amikor hosszú útról érkezett fáradtan, de vasta­gon. Most gyúl világosság az agyamba, miért állta végig akkor a másfél órát, miért nem akarta igénybe venni a felkínált széket..., mert nem tudta szegényke, mert vastag volt, és joggal hihette, hogy természetellenes csücsülé- sével egy újabb szerencsétlensé­get zúdít a sors a fejér^ Hogy nemcsak a bőrönd tartalmát lesz kénytelen áldozatul hagyni Justitia aerárii oltárán, hanem a lenge árut is, melynek részletezését ne kívánja tőlem senki, mert egyrészt bűnös mulasztásból nem tekin­tettem meg, másrészt mert fan­táziámat a jó erkölcs érdekében mérsékelni vagyok kénytelen, pe­dig nem könnyű dolog. Onagy- sága úgy látszik arckifejezésemet félremagyarázza, mert riadtan bic­cent egyet és ellibeg. Istenkém,ennyi ellenségem van? Morfondírozok. Billiard terem. Csattogás, amelyből az avatott fül kiválaszthatja az elefántcsont­golyó és a kártyalapok jellegze­tes muzsikáját, már lépésekkel a bejárattól. Itt is ünnepelnek, fesz­telenül, ingújjra vetkezve. Mennyi új arc. Alig látja őket az ember az utcán. Fél életüket itt élik le és ... ünnepelnek. Ok nemcsak május l ét ünnepük. Nekik ez csak dátum, bár dolgoznak sok­szor az utolsó fillérükig, de cso­Május dálatosképen nem kérges a te- I nyerük és sohasem piszkos az ingük. Lehet, hogy ennek a ma­gyarázata az, hogy igen sok az ingük, de nem akarok rágalmazni. Nem látod őket a felvonulásban, a rohammunkán, a műhelyekben, a hivatalokban. Nem félnek a B. vagy C listától, ők mindig az A listán maradnak, hacsak... De ők megélnek a billiárd-asztal há­tán is, és ünnepük a szabadságot, tisztelik a demokráciát, amíg az őket is tiszteli. Május van, süt a nap, egy-két kis rongyos játszadozik altemp­lom mellett. Ok is ünnepelnek, rongylabdávál, botocskákkal, hála Istennek lehet már mezítláb is. Valami furcsa érzés van a tor­komban. Mennyi fény és mennyi árnyék, mennyi a jószándék és mennyi a parazita, mennyi a kes- hedt rongy és mennyi a jó ruha. Most ünnepeltük május 1 -ét, és bízunk erősen a nagy tisztu­lásban a magyar dolgozók örök májusában. (B. T) Ki él jobban, a magyar dolgozó, vagy francia kollégája? Előző számunkban beszámol- j tunk a francia nép szabadság­küzdelmeiről, harcáról a felsza­badulásért, most pedig a jelen­legi gazdasági helyzetéről fogunk beszélni: A tricolor árnyékában Franciaország felszabadult. El sem tudom mondani, érzékeltetni sem bírom a felszabadulást, és az utána következő napok hosz- j szú sorának az örömmámorát. ’ Lyon és Grenobel voltak különben is az ellenállás centrumai, a mi boldogságunk, csak a mégna- gyobb szenvedés és áldozatho­zatal jutalma volt. De semmi sem tart örökké és a hétköznapok megmutatták a sebeket, amik Franciaország tes­tén még most is sajognak és még sokáig fognak sajogni. Általános áremelkedés Rövid ittartózkodásom alatt csak panaszt hallottam és egy indokolatlan irígykedést a nyu­gati állapotokkal szemben. Hát lássuk, hogyan él most az «átlag francia. Egy tűrhető ebéd jelenleg 200 frs. Ez nagyjából 70 centnek fe­lelne meg, Budapesten kitűnő ebédet ettem J70 millió pengőért, tehát az itthoni ebéd kb. 50 miillió magyar pengővel olcsóbb, mint a franciaországi. Hangsúlyozom, hogy adataim, amennyiben azok az itthoni viszonyokra vonatkoz­nak, csak hallomásra támaszkod­nak. Általános képnyújtás céljá­ból felsorolom egynéhány cikk árát: 1 kg baromfi élősúlyban 150 frs., 1 pár cipő jegyre 700 frs. jegynélkül 3 ezer frs., egy mozijegy 35—45 frs., textilnemű kevés és csak pontrendszer alap­ján, jegyre kapható. Fekete árá­val nem is akarom rémíteni az itthoniakat. 1 dollár kb. 300 frs. Meg keli, hogy említsem még a régi idők híres exportcikkének a francia bornak kérdését. A bé­keidők francia gyermeke az is­kolai tízóraihoz kivétel nélkül vitte magával a »quartM, egy kb. Vi liternek megfelelő vörösbor­mennyiséget. Jelenleg minden francia havonként és jegyre két litert bort kap. Szabadforgalom­ban csak a palackozott különle­gességi márkák, mint pl. a ne­mes burgundi, a sauternei üve­genként 800 frs ba kerülnek, majd­nem 3 dollár üvege. Bár a hegy­alja jelenleg drágább, mint Buda­pest, mégsem hallottam 10—15 ! j centnél magasabb borárról. A jegyrendszer teljesen fennáll, í ! sőt még kibővítésére lehet szá- j ! mítani. Jegyre naponta mindenki I 30 dkg. kenyeret kap, ennek kilo­grammonkénti ára 8 frs. Havonta 60 dkg. zsiradék és hetenként 20 dkg. hús a fejadag. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy Francia- országban csak egy sport-telje­sítményt ismernek el manapság: egy jó ebéd megszerzését. Az átlag tisztviselő havi fize­tése 6 ezer frs. körül mozog, az elsőrendű szakmunkás havi ke­resete 8 ezer frs-ra felmegy. A fixfizetésűek tehát ott is nagy gondokkal küzdenek, bár amint látom idehaza ezen a téren rossz- szabb a helyzet. Nem szállít az UNRRA A külföldi szállítások és a behozatal, majdnem semmivel egyenlő. Az UNRRA ezideig egy­általában nem kezdte meg mű­ködését. A politikai helyzetről az itthoniak is tájékozva vannak a sajtó útján. Hfírom nagy párt van. Számszerűleg az együttműködő két munkáspárt vezet a Katolikus Néppárttal szemben, aminek ha­tározott népszerűsége a papság igen jelentős részvételének tud­ható be, az ellenállási mozga- galomban.Azt mondhatnám, hogy belpolitikai téren az itthoni álla­potokkal szemben stagnálás ta­pasztalható. A francia sajtó elis­merően nyilatkozik arról az erő­feszítésről, amit a most születő magyar demokrácia kifejt a múlt korhadt és időszerűtlen emlékei­nek felszámolásával kapcsolatban. Különleges földrajzi helyze­tünket átértették, de sokszor hal­lottam, hogy a Berlin-Róma ten­gely Gömbösnek köszönheti meg­születését, amit a magyarok ujjon- gással fogadtak, ahelyett, hogy veszélyessége és éppen nemzeti önnállóságunkat fenyegető volta ellen tiltakoztak volna. Befejezőül csak egyet szeret­nék leszögezni. Egészen érthe­tetlen előttem az a kivándorlási láz, amivel itt találkozom. Külö­nösen a deportálásból visszatér­tek és a középosztálybeliek ér­deklődnek a külföldi lehetőségek felől. Csak annyit mondhatok, a franciaországi magyarok mind hazakészülnek. Aki dolgozni akar és tud, annak felesleges még az idegen származás tehertételével is szembeszállni. Itthoni tapasz­talataim szerint a magyar demo­krácia, pénzrendszerünknek már beígért megszilárdítása és bizo­nyos közszükségleti cikkek ható­sági elosztásának a megszerve­zése után minden dolgozónak meg fogja tudni ad,ni munkája ellenértékét. Sök magyar társam­mal együtt fnár alig várjuk az időt, hogy hazatérjünk és szerény tapasztalatainkkal hozzájáruljunk ahhoz, hogy a múlt hibáinak kikü­szöbölése révén egy jobb, s ha szerényebb körülmények között, de biztos jövő felé induljunk el. Burger dr visszatért Francia- országra, hogy családjával együtt jöjjön majd haza. Amit itthon látott, remélhetőleg elég bizonyí­ték lesz azok számára, akik a németországi állomásokon azzal ijesztgetik a hazatérő hadifog­lyokat, hogy ebben az országban terror, jogbizonytalanság és bör­tön várja a hazatérőt. Á börtön csak azokat várja, akik bűnösök abban, hogy Európa minden tá­járól most kell fiainknak haza­térniük, s az elpusztított ottho­nukat újraépíteni. (H.) ZEMPLÉNI „BARÁTSÁG“ 3 Hirdetmény A határt távolsági forgalomban kizárólag a Belügyminisztérium IV. 13. osztálya engedélyével és a budapesti Szövetséges Ellen­őrző Bizottság láttamozásával ellátott útlevéllel lehet átlépni. Ilyen ügyekben a fenti kapitány­sághoz átlépési engedély kiállí­tása céljából ne forduljon senki s ezen ügyben kijárókat se hasz­náljon fel, mert akár írásbeli, akár távbeszélőn kapott kijárási ügyeket soron kívül fel kell, hogy terjesszem előljáróhatósá- gomhoz. Ezzel kapcsolatban ké- j rém az összes hatóságok veze­tőit, hogy azok részére, kik tör­vényellenes módon akarnak ha­tárátlépő útiokmányhoz jutni s ilyen ügyben fordulnának a ható­ságokhoz, kérésükben ne támo­gassák őket. A fenti kapitányság a f. évi február 28-án megtartott határ­közi értekezletekről felvett jegyző­könyv és a belügyminiszteri ren­deletek alapján kizárólag csak kisebb határszéli forgalomban használható útiigazolványokat | állíthat ki azon személyek ré­szére, kik a határkerületben tar­tozó város illetve községekben, egyhuzamban legalább 6 (hat) hónapja tartózkodnak és bűn­ügyi, politikai, jövedéki, általában államrendészeti szempontból megbízhatók s írásban igazolják, hogy haláleset vagy rendkívüli ügyben indokolt kérelmük. A jelenleg kiállítható alkalmi | útilap kiállításához mely egyszeri határátlépésre jogosít a 15 kilo­méteres határsávban és az uta- ! zási idővel együtt 3 (három) na­pig érvényes, a kérelmező 1. lakbi?onylatot, 2. hatósági erkölcsi bizonyít­ványt, 3. 1 drb 5x5 cm-es fényképet, 4. 25.000 adópengő, napi ár­folyam szerint csatoljon. Ezen szükséges igazolványok hiányában alkalmi útilap nem állítható ki semmi néven neve­zendő esetben. Birtokos, illetve határszéli úti- í igazolványok kiállítása 1946—47 í mezőgazdasági évre újabb kérel­mezők részére végérvényesen \ szünetel. Sátoraljaújhely, 1936 április 19. Barna Sándor rendőrszázados, a kapitányság vezetője. — A Szociáidemokráta Párt május 19-én, vasárnap d. u. 5 órakór a vármegyeháza nagy­termében műsoros nőgyűlést tart, melyre a város nőtársadalmát pártkülönbség nélkül szeretettel meghívjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents