Zempléni Barátság, 1946. február-december (1. évfolyam, 1-47. szám)
1946-05-08 / 13. szám
Hasra fekszel a Ronyva parton, fölötted a kék ég, alattad a hajózható folyó, előtted az eldorádó, mögötted... na mi? Nem mondom meg, mert mindenki ráismer. Itt a május, a munka ünnepével kezdődött. Nos ünnepeljünk mi dolgozók, mindnyájan. Ballagok a város felé, előttem két összebújt alak beszélget. Ünnepi ruha van rajtuk, arcuk ragyog, mint a padisahé egykor. «Mondja már — mondja a kisebbik (de lehet, hogy ő a nagyobb) — megkapok érte 90-et is .. .* Ránézek, szimatolok, virginiai szív, skatulyából bújhatott ki az imént, nyakkendőjéért odaadhatnám a havi fizetésemet és még én járnék jól. »85 öt adok, esküszöm csak a barátság kedvéért, nézze legyen jó fiú, ne tartogassa, mert rámennek, azután kap érte 60-at, de hónapban.« Kezdek kapiskálni, itt nem a közeli béketárgyalásról van szó. Hátranézek, meglátnak és gyorsan kapok egy nagy kalaplendítést — istenuccse, találva érzem magam, szinte szégyenkezem — és udvariasan maguk elé bocsátanak. »Na, hogy áll a korona*, kérdem rosszmájúan, de mindjárt meg is bánom, mert olyan őszinte megbotránkozást olvasok ki ünnepi arcukból, hogy ünneprontó- nak érzem magam. Szembe jön velem egy ismerős hölgy. Maga a tavasz egy Patou kirakatban. Selyemharisnyái egy zongoralábat is elvarázsol* nának, de van valami idegen rajta. Spekulálok, mi lehet az? Hogy jól öltözött, gyíkbőrcipője van? — Nem, a megjelenése kifogástalan. Köszöntőm, mert — izé — egy ízben önhibámon kívül meg kellett vele ismerkednem és azóta muszáj köszönni neki, bár tudom, ha most már nem is, de az ismerkedés alatt és röviddel utána is a pokolba kívánt. Puff neki, már tudom miért idegen! Őnagyságát többször láttam, sokkal jobb kondícióban és sohasem akkor, amikor a piacon volt, vagy a moziban, hanem amikor hosszú útról érkezett fáradtan, de vastagon. Most gyúl világosság az agyamba, miért állta végig akkor a másfél órát, miért nem akarta igénybe venni a felkínált széket..., mert nem tudta szegényke, mert vastag volt, és joggal hihette, hogy természetellenes csücsülé- sével egy újabb szerencsétlenséget zúdít a sors a fejér^ Hogy nemcsak a bőrönd tartalmát lesz kénytelen áldozatul hagyni Justitia aerárii oltárán, hanem a lenge árut is, melynek részletezését ne kívánja tőlem senki, mert egyrészt bűnös mulasztásból nem tekintettem meg, másrészt mert fantáziámat a jó erkölcs érdekében mérsékelni vagyok kénytelen, pedig nem könnyű dolog. Onagy- sága úgy látszik arckifejezésemet félremagyarázza, mert riadtan biccent egyet és ellibeg. Istenkém,ennyi ellenségem van? Morfondírozok. Billiard terem. Csattogás, amelyből az avatott fül kiválaszthatja az elefántcsontgolyó és a kártyalapok jellegzetes muzsikáját, már lépésekkel a bejárattól. Itt is ünnepelnek, fesztelenül, ingújjra vetkezve. Mennyi új arc. Alig látja őket az ember az utcán. Fél életüket itt élik le és ... ünnepelnek. Ok nemcsak május l ét ünnepük. Nekik ez csak dátum, bár dolgoznak sokszor az utolsó fillérükig, de csoMájus dálatosképen nem kérges a te- I nyerük és sohasem piszkos az ingük. Lehet, hogy ennek a magyarázata az, hogy igen sok az ingük, de nem akarok rágalmazni. Nem látod őket a felvonulásban, a rohammunkán, a műhelyekben, a hivatalokban. Nem félnek a B. vagy C listától, ők mindig az A listán maradnak, hacsak... De ők megélnek a billiárd-asztal hátán is, és ünnepük a szabadságot, tisztelik a demokráciát, amíg az őket is tiszteli. Május van, süt a nap, egy-két kis rongyos játszadozik altemplom mellett. Ok is ünnepelnek, rongylabdávál, botocskákkal, hála Istennek lehet már mezítláb is. Valami furcsa érzés van a torkomban. Mennyi fény és mennyi árnyék, mennyi a jószándék és mennyi a parazita, mennyi a kes- hedt rongy és mennyi a jó ruha. Most ünnepeltük május 1 -ét, és bízunk erősen a nagy tisztulásban a magyar dolgozók örök májusában. (B. T) Ki él jobban, a magyar dolgozó, vagy francia kollégája? Előző számunkban beszámol- j tunk a francia nép szabadságküzdelmeiről, harcáról a felszabadulásért, most pedig a jelenlegi gazdasági helyzetéről fogunk beszélni: A tricolor árnyékában Franciaország felszabadult. El sem tudom mondani, érzékeltetni sem bírom a felszabadulást, és az utána következő napok hosz- j szú sorának az örömmámorát. ’ Lyon és Grenobel voltak különben is az ellenállás centrumai, a mi boldogságunk, csak a mégna- gyobb szenvedés és áldozathozatal jutalma volt. De semmi sem tart örökké és a hétköznapok megmutatták a sebeket, amik Franciaország testén még most is sajognak és még sokáig fognak sajogni. Általános áremelkedés Rövid ittartózkodásom alatt csak panaszt hallottam és egy indokolatlan irígykedést a nyugati állapotokkal szemben. Hát lássuk, hogyan él most az «átlag francia. Egy tűrhető ebéd jelenleg 200 frs. Ez nagyjából 70 centnek felelne meg, Budapesten kitűnő ebédet ettem J70 millió pengőért, tehát az itthoni ebéd kb. 50 miillió magyar pengővel olcsóbb, mint a franciaországi. Hangsúlyozom, hogy adataim, amennyiben azok az itthoni viszonyokra vonatkoznak, csak hallomásra támaszkodnak. Általános képnyújtás céljából felsorolom egynéhány cikk árát: 1 kg baromfi élősúlyban 150 frs., 1 pár cipő jegyre 700 frs. jegynélkül 3 ezer frs., egy mozijegy 35—45 frs., textilnemű kevés és csak pontrendszer alapján, jegyre kapható. Fekete árával nem is akarom rémíteni az itthoniakat. 1 dollár kb. 300 frs. Meg keli, hogy említsem még a régi idők híres exportcikkének a francia bornak kérdését. A békeidők francia gyermeke az iskolai tízóraihoz kivétel nélkül vitte magával a »quartM, egy kb. Vi liternek megfelelő vörösbormennyiséget. Jelenleg minden francia havonként és jegyre két litert bort kap. Szabadforgalomban csak a palackozott különlegességi márkák, mint pl. a nemes burgundi, a sauternei üvegenként 800 frs ba kerülnek, majdnem 3 dollár üvege. Bár a hegyalja jelenleg drágább, mint Budapest, mégsem hallottam 10—15 ! j centnél magasabb borárról. A jegyrendszer teljesen fennáll, í ! sőt még kibővítésére lehet szá- j ! mítani. Jegyre naponta mindenki I 30 dkg. kenyeret kap, ennek kilogrammonkénti ára 8 frs. Havonta 60 dkg. zsiradék és hetenként 20 dkg. hús a fejadag. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy Francia- országban csak egy sport-teljesítményt ismernek el manapság: egy jó ebéd megszerzését. Az átlag tisztviselő havi fizetése 6 ezer frs. körül mozog, az elsőrendű szakmunkás havi keresete 8 ezer frs-ra felmegy. A fixfizetésűek tehát ott is nagy gondokkal küzdenek, bár amint látom idehaza ezen a téren rossz- szabb a helyzet. Nem szállít az UNRRA A külföldi szállítások és a behozatal, majdnem semmivel egyenlő. Az UNRRA ezideig egyáltalában nem kezdte meg működését. A politikai helyzetről az itthoniak is tájékozva vannak a sajtó útján. Hfírom nagy párt van. Számszerűleg az együttműködő két munkáspárt vezet a Katolikus Néppárttal szemben, aminek határozott népszerűsége a papság igen jelentős részvételének tudható be, az ellenállási mozga- galomban.Azt mondhatnám, hogy belpolitikai téren az itthoni állapotokkal szemben stagnálás tapasztalható. A francia sajtó elismerően nyilatkozik arról az erőfeszítésről, amit a most születő magyar demokrácia kifejt a múlt korhadt és időszerűtlen emlékeinek felszámolásával kapcsolatban. Különleges földrajzi helyzetünket átértették, de sokszor hallottam, hogy a Berlin-Róma tengely Gömbösnek köszönheti megszületését, amit a magyarok ujjon- gással fogadtak, ahelyett, hogy veszélyessége és éppen nemzeti önnállóságunkat fenyegető volta ellen tiltakoztak volna. Befejezőül csak egyet szeretnék leszögezni. Egészen érthetetlen előttem az a kivándorlási láz, amivel itt találkozom. Különösen a deportálásból visszatértek és a középosztálybeliek érdeklődnek a külföldi lehetőségek felől. Csak annyit mondhatok, a franciaországi magyarok mind hazakészülnek. Aki dolgozni akar és tud, annak felesleges még az idegen származás tehertételével is szembeszállni. Itthoni tapasztalataim szerint a magyar demokrácia, pénzrendszerünknek már beígért megszilárdítása és bizonyos közszükségleti cikkek hatósági elosztásának a megszervezése után minden dolgozónak meg fogja tudni ad,ni munkája ellenértékét. Sök magyar társammal együtt fnár alig várjuk az időt, hogy hazatérjünk és szerény tapasztalatainkkal hozzájáruljunk ahhoz, hogy a múlt hibáinak kiküszöbölése révén egy jobb, s ha szerényebb körülmények között, de biztos jövő felé induljunk el. Burger dr visszatért Francia- országra, hogy családjával együtt jöjjön majd haza. Amit itthon látott, remélhetőleg elég bizonyíték lesz azok számára, akik a németországi állomásokon azzal ijesztgetik a hazatérő hadifoglyokat, hogy ebben az országban terror, jogbizonytalanság és börtön várja a hazatérőt. Á börtön csak azokat várja, akik bűnösök abban, hogy Európa minden tájáról most kell fiainknak hazatérniük, s az elpusztított otthonukat újraépíteni. (H.) ZEMPLÉNI „BARÁTSÁG“ 3 Hirdetmény A határt távolsági forgalomban kizárólag a Belügyminisztérium IV. 13. osztálya engedélyével és a budapesti Szövetséges Ellenőrző Bizottság láttamozásával ellátott útlevéllel lehet átlépni. Ilyen ügyekben a fenti kapitánysághoz átlépési engedély kiállítása céljából ne forduljon senki s ezen ügyben kijárókat se használjon fel, mert akár írásbeli, akár távbeszélőn kapott kijárási ügyeket soron kívül fel kell, hogy terjesszem előljáróhatósá- gomhoz. Ezzel kapcsolatban ké- j rém az összes hatóságok vezetőit, hogy azok részére, kik törvényellenes módon akarnak határátlépő útiokmányhoz jutni s ilyen ügyben fordulnának a hatóságokhoz, kérésükben ne támogassák őket. A fenti kapitányság a f. évi február 28-án megtartott határközi értekezletekről felvett jegyzőkönyv és a belügyminiszteri rendeletek alapján kizárólag csak kisebb határszéli forgalomban használható útiigazolványokat | állíthat ki azon személyek részére, kik a határkerületben tartozó város illetve községekben, egyhuzamban legalább 6 (hat) hónapja tartózkodnak és bűnügyi, politikai, jövedéki, általában államrendészeti szempontból megbízhatók s írásban igazolják, hogy haláleset vagy rendkívüli ügyben indokolt kérelmük. A jelenleg kiállítható alkalmi | útilap kiállításához mely egyszeri határátlépésre jogosít a 15 kilométeres határsávban és az uta- ! zási idővel együtt 3 (három) napig érvényes, a kérelmező 1. lakbi?onylatot, 2. hatósági erkölcsi bizonyítványt, 3. 1 drb 5x5 cm-es fényképet, 4. 25.000 adópengő, napi árfolyam szerint csatoljon. Ezen szükséges igazolványok hiányában alkalmi útilap nem állítható ki semmi néven nevezendő esetben. Birtokos, illetve határszéli úti- í igazolványok kiállítása 1946—47 í mezőgazdasági évre újabb kérelmezők részére végérvényesen \ szünetel. Sátoraljaújhely, 1936 április 19. Barna Sándor rendőrszázados, a kapitányság vezetője. — A Szociáidemokráta Párt május 19-én, vasárnap d. u. 5 órakór a vármegyeháza nagytermében műsoros nőgyűlést tart, melyre a város nőtársadalmát pártkülönbség nélkül szeretettel meghívjuk.
