Zempléni Barátság, 1946. február-december (1. évfolyam, 1-47. szám)

1946-05-08 / 13. szám

I. évfolyam, 13. szám. Sátoraljaújhely, 1946 május 8. Ára 2,000.000 pengő. TSÁC" SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: DEÁK-UTCA 14. • MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN * TELEFONSZÁM: 38 A magyar békeszerződés ügyét ezen a héten tárgyalják Nagy Ferenc miniszterelnök bejelentette követeléseinket: Egyenjogúságot 600.000 szlovákiai magyarnak, vagy visszacsatolását! TerUletigény Romániával szemben! Önkormányzatot a Székelyföldnek! Nagy Ferenc miniszterelnök vasárnap délelőtt Martonvásá- ron möíidott beszédében ismer­tette Magyarország békecéljait. Komoly napok elé nézünk — mondotta a miniszterelnök — hivatalosan is bejelentették a nagyhatalmak, hogy e hét folya­mán sor kerül a magyar béke tárgyalására. Meg kell mutatnunk, hogy nincs Délkelet-Európában tisz­tább és egészségesebb demokrá­cia, mint itt Magyarországon. Szükségünk van arra, hogy lássa az egész világ, mit alkottunk egy év alatt, amióta magunk vettük kezünkbe az ország ve­zetését. Nekünk a béke nagy ered­ményeket hoz, de semmi körül­mények között sem szabad a békekötéstől azt várnunk, hogy abban a pillanatban megfoghat­juk egymás torkát, mert akkor a béke nem áldás, hanem átok lesz. Elsősorban is Csehszlovákia felé kell vetnünk a magyarság sorsának kérdését, mert a v fel- szabadulás után minden emberi jognak megcsúfolásával a ma­gyarok ezreit üldözték ki. Ily körülmények között fel kell hívnunk a nagyhatalmak figyelmet 600.000 magyar sor­sára. Mi az anyaország népével ennék a magyarságnak egyenlő jogokat kívánunk. Két megoldás van a Csehszlovákiában élő ma­gyarság sorsára nézve : vagy teljes egyenjogúságot, vagy hazatérést, de akkor a földdel együtt, amelyen a magyarság él. Sokkal nehezebb a helyzet Romániával szemben. Erdélyben több mint másfél millió magy|if él, legnagyobb része egy tömb­ben, a Székelyfőldön. Egyenlő súlyba kell hozni a két ország közötti nemzetiségi kérdést. Akkora területet kell Ma­gyarországhoz visszacsatolni, amekkora területén annyi ro­mán él, amennyi magyar a békekötés után Erdélyben, illetőleg Romániában marad. A székelyföldre csak egy kí­vánságunk van ebben az eset­ben : területi autonómia. I 1945 május 8 Egy éve annak, hogy a hatal­mas demokráciák, elsősorban a nagy és diadalmas Vörös Had­sereg csapásai alatt végsőt vo- naglott a német fasizmus hadi­gépezete, kegyelemért könyörgött és elnémulva a fegyverzaj, meg­született a béke. Győzött az emberiség nagy többségének akarata és végkép elbukott a népeket tipró germán imperializmus. A porosz csizma, amely már másodszor tapos vé­gig Európa testén és amely min­den kis nép legnagyobb ellensége és félelme nem hetvenkedik többé és megdőlt a varázs hfülönösen nekünk, magyaroknak sokat je­lenj ez. Évtizedekig éltünk a germán­ság bűvkörében. Elnémetesedett uraink belénk nevelték a német­ség imádatát, hangoztatva, hogy minden téren — tudomány, mű­vészet, technika és állam vezetés —- ők jelentik a csúcsot, rajtuk kívül nincs semmi. Megdőlt a varázs, a magyar nép belekóstolhat az igazi szabadságba és független­ségbe. Megküzdőitek a világnézetek is és győztek a szabadságszerető országok, ahol a nép nagy többsége dönt saját sorsa felett és ahol nem a zsarnok kizsák­mányoló az úr, hanem a felsza­badult munkásosztály. Most, amikor a magyar nép újra hálatelt szívvel gondol a diadalmas Vörös Hadseregre és vezetőjére Sztálin generalisszi- muszra, meg kell fogadnunk, hogy szakítva a múlttal, a haladás gondolata fogja áthatni szívün­ket. Baráti együttműködésben akarunk élni hatalmas szomszé­dunkkal, a Szovjetunióval és megértést kívánunk minden nagy és kis demokráciával. Ápoljuk és kiépítjük szívünkben a szabad­ság, a dolgozók szolidaritásának érzését, mert csak ez menthet meg újabb világégéstől és ez je- ' lenti a békét, amelyet minden nép akar és kíván. Juhász István .elvtárs képviselői beszámolója Kedden május 7-én Sátoralja­újhelyben Juhász István elvtárs képviselői beszámolót tartott a Szociáldemokrota Párt pártnap­ján. Bevezetésül Kovásznay Rezső megyei titkár elvtárs szólt az egy év előtti német fegyverleté­tel jelentőségéről. Juhász István elvtárs ismer*5 tette azt a munkát, amelyet a párt eddig az országépítésben végzett. Beszélt a moszkvai út jelentőségéről, ahol a győztes Szovjetunió vezetője Sztálin ge­neralisszimusz úgy fogadta a magyar küldöttséget, mintha csak mi győztes állam lennénk. Beszélt a Szovjetunióról, ahol a tudomány és munka szentsége uralkodik és ahol az ember megbecsülése az első. Kívánsá­gainkat előterjesztettük és tá­mogatást ígértek jogos kívánsá­gainkban. A magyar demokrácia sokat végzett, keletről-nyugatról egy­aránt bizalommal tekintenek az országra és a Szociáldemokrata Pártra. Befejezésül kijelentette, hogy pártunk függetlenül, önállóan halad útján, hogy felépítse az országot, megbecsülést szerez­zen a magyarságnak külföldön, jó békét harcoljon ki és meg­teremtse a jólétet a nép szá­mára, hogy megvalósuljon az igazi szabadság és egyenlőség, megszilárduljon a demokrácia, hogy elkezdhessük a szocializ­mus építését. Ennek a nagy munkának elvégzésésében pedig nekünk szociáldemokratáknak az élen kell lennünk. Lapunk a jövőben minden szerdán délután jelenik meg!

Next

/
Thumbnails
Contents