Zempléni Barátság, 1946. február-december (1. évfolyam, 1-47. szám)
1946-11-21 / 42. szám
Közös lépéseket határozott el a két munkáspárt összekötőbizottsága A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt zeni plénmegyei szervezeteinek összekötőbizottsága november 13-án összeült, hogy megtárgyalja az időszerű kérdéseket. A bizottság foglalkozott a vármegye területén fenn álló problémákkal A parasztság alacsony életszínvonalának felemelésével és az újjáépítés problémáinak megoldásával igen behatóan foglalkozott az összekötőbizottság és megállapította, hogy amíg a munkáspártok a kérdések megoldására igen nagy erőfeszítéseket tesznek a reakciós erők befolyása a haladást igen megnehezíti. Megállapították azt is, hogy míg a Kisgazdapárt felelős vezetői — közöttük Nagy Ferenc miniszterelnök is — a munkáspártokkal való együttműködést hangoztatják a nemzet felemelésének érdekében, addig a vármegye területén a szocialista munkáspártok ellen féktelen propagandahadjárat működik. Az összekötőbizottság elhatározta, hogy közös lépéseket tesz a Kisgazdapárt felé, hogy azon feladatok megoldására irányítsa a figyelmet, amelyek megoldása egyetemes nemzeti érdek és uszítás helyett a koalíciós együttműködés becsületes betartásának szükségességéről meggyőzze Mi hajlandók vagyunk együttműködni a Kisgazdapárt azon elemeivel, melyek igazán demokraták, harcolnak a reakció ellen és szembeszállnak a nagytőke nép elnyomó uralmával. Az összekötőbizottság ütése a két párt közötti hagyományos barátság jegyében azza\ az elhatározással ért véget, hogy a jövőben rendszeresen összeülnek a közös problémák megtárgyalására és a magyar nép érdekében folytatott harcnak összehangolására. 2 ZEMPLÉNI „BARÁTSÁG“ A Magyar Kommunista Párt nevében Aczél György a megyei pártbizottság titkára A Szociáldemokrata Párt nevében Kovászaay Rezső megyei titkár Beszolgáltatáskor 37, ugyanaz vetőmagként 52 forint Paira#*lfft«iyr u Burgonya, vetőmag, só Karcsa és Becsked községekből és a környező tanyákról panaszok érkeztek hozzánk. Az MSzK ottani bizományosa a beszolgállatáskor 37 forintot fizetett egy mázsa búzáért, vagyis a 40 forintos hatósági árból ten- gelyfuvar és kezelési költség címén 3 forintot levont. Nemrégiben a Gazdasági Felügyelőség a tanyák részére 44 q vetőmagot utalt ki, melyet mázsánként már 52 forintért ad ki a bizományos, bár a vetőmag konkolyos szemetes és gabonával kevert, tehát kezelve nem volt és vetésre nem alkalmas. Hát azért dolgozik a földhöz- jutott szegény parasztság, hogy 52 forintért rossz vetőmagot kapjon, amit ha elvet földjén — gaz terem rajta? Tudjuk azt, hogy a terményeket be kell szolgáltatni, melynek végrehajtó szerve az MSzK. Megértjük azt is, hogy a vetőmag mázsája 52 forint, mert hiszen az MSzK igazgatósági tagjainak élni is kell valamiből, de ugyanakkor megköveteljük hogy tiszta, jóminőségű vetőma- ! got kapjunk a verejtékes munká j val szerzett 52 forintunkért. Kérjük az iíletékeseket, hogy 1 ilyen esetek többé elő ne fordul- ! janak, és felhívjuk figyelmüket arra, hogy ilyen panaszok az egész vármegyéből érkeznek hozzánk. Nincs só A larcaii pártszeivezelünk panaszolja, hogy a községben 2—3 hónap óta nincs só A tehetősebbek még csak hozzájutnak valahogy, de a falu ellátatlanjainak sem pénzük, sem idejük nincs, hogy sóért messze vidékre menjenek. A fain pékmestere kénytelen volt só nélkül kisütni az ellátatlanok kenyerét, s emiatt zúg, forrong a nép. A jegyző hiába sürgeti a hatósági só kiutalását, felsőbb ha tóságai is tehetetlenek, mert minden igyekezetük megtörik a »Sóhivatai*, azaz Ago!— Magyar Bank magatartásán. Ez a bank ugyanis az a szent intézet, melynek kezébe fut össze az ország só üzlete, s köztudomásba lévén, magafelé hajlik a keze. Mint minden kapitalista vállalatot, úgy őt sem érdekli a lakosság érdeke, csak a profit maga. Ezért sürgeti pártunk a bankok állami ellenőrzését, a szabotáló tőkések megrendszabályozását, az árdrágító »egykezek» megszüntetését az áru elosztásánál. Tisztelt Szerkesztőség! Meglepődve olvastam a zempléni »Barátság* 1946 november hó 7 i számában a közellátás terén mutatkozó lehetetlen állapotokról írt cikket. Szeretnék én is hozzászólni egyrészt, mint a »Barátság« olvasója, másrészt mint burgonya fogyasztó és a mindennapi kenyérért küszködő ember. Én úgy látom, hogy a mi vármegyénket teljesen kiélték a más vármegyéből ideje korán érkező és nálunk sokkal élelmesebb honfitársaink, és a burgonyát régen elszállították Budapestre, vagy más vármegyékbe. Sátoraljaújhely városa pedig, amely a Bodrogköznek a székhelye, burgonya nélkül van. Ezt bizonyítja az is, hogy városunk közélelmezési hivatalának igen értékes és derék vezetője két heti munkájának eredményeképpen 20 q burgonyát szerzett, Ezzel ugyan nem tudja jóltartani még x városi szegényeket sem. Mi lehet mindennek az oka? Csak az, hogy az ellátatlanok ellátására szükséges beszolgáltatási burgonyával vagy nem hozzáértő egyének foglalkoznak, vagy pe dig az, hogy az illető nagyon is ért a munkájához, de csak az ő munkájához. Ez pedig csak az akfázásból és a hivafaloskodás- ból áll, de nem a kötelesség tudásból. Ha ugyanis a vármegye közellátási kormánybiztosi előadója hivatása magaslatán állana, akkor tudnia kellene, hogy a be szolgáltatási burgonyából első sorban a vármegyei ellátatlanokat kellene biztosítani és azután másokat. Itt pedig éppen fordítva történik a dolog. Ezt bizonyítja az i> hogy a diósgyőri gyár ré szére 200 vagon burgonya szállítására adott engedélyt, úgy hogy a 200 vagonból 50 vagont Sárospatakon összegyűjtve a város ellátatlanjainak juttatnak. Ez mind igen szép, de hogy néz ki ez a gyakorlatban. Diósgyőr elszállítja a maga 150 vagonját és Ujhelynek a végén nem marad semmi, mert nem is maradhat, mivel nincsen Zemplénben miből maradni. Azt is elhisszük, hogy a vermek felbontásával talán lehet majd valamennyi burgonyát a 200 vagonból összeszedni, de kérdezem mi lesz akkor tavasszal? A kimutatásokban és a papíroson nagyszerűen mutatnak az adatok, de szeretnénk gyakorlatban látni inkább, hogy az előadó úr miképen látja el városunkat ill. megyénket burgonyával! Aki közügyet akar intézni, annak több gyakorlatra és nagyobb lelkiismeretre van szüksége. Miért engedték meg, hogy Kis- várda és Nyíregyháza (a burgonya igazi hazája) felvásárolja és kivigye vármegyénkből a burgonyát és miért nem tiltotta meg a kiszállítást, mint pl. Szabolcs vármegye tette ezt. Onnan még a saját termését sem hozhatja ki senki, bármilyen kis mennyiség is. Aláírás Szocialista ÜHőkongresszus 1946 notremben 23-án és 24-én az újvárosháza közgyűlési termében NAPIREND: Politikai beszámoló: Kéthly Anna — Községpolitika : P. Stern Szeréna —■ Titkári beszámoló: Török Júlia — Uj Országos Nőszervező Bizottság választása — Felszólalások — Indítványok. ff NOMOZGALOM Több s emzet szocia ista női érkeznek hozzán* a Szociá demokrata Párt nökongresszusára A szociáldemokrata országos nőkongresszus november 23 án nyíiik meg. Méreteiben, programjában minden eddigit felülmúl. Eddig 180 küldött jelentette be érkezését s ugyanennyi vendéget várnak. Külföldről máris számosán jelentkeztek, Francia- országból az emberi jogok ligájának titkárnője, Susanne Colette Kahn, Olaszországból Lina Merlin, Lengyelországból lla Gena- chov, Valgorzata Wowicka és Adviga Hlovacka, Romániából Valéria Michel. A világ minden Méreg! „Paftkányvész“ a leghatásosabb patkány irtószer I tasak 8 forint PUSKÁS ÉS MÁDINÁL tájáról levelek, üdvözlő táviratok érkeznek. A kongresszus előkészítésén hetek óta szinte megszakítás nélkül dolgozik a nőtitkárság, élén Török Júlia titkárral. Munkájuk eredménye: a Nőmunkás-verseny a megszabott határidő előtt érte el a 20.000 előfizetőt. A r.őkongresz- szus megkezdése előtt a vidéki kiküldöttek háromnapos szemináriumon vesznek részt. Török Júlia a bécsi nőkongresszus meghívására elutazott. Bécsbe. Az országos Szociáldemokrata Nőkongresszuson városunk hat kiküldötte vesz részt. Értesítés A szakszervezeti tanács titkársága értesíti a T. csoport vezetőségeket, hogy november hó 21 én csütörtökön délután 5 órakor a szakmaközi választmány alakuló ülést tart. Tekintettel arra, hogy a napirenden a szakmaközibizottság újraválasztása és egyéb rendkívüli fontos ügyek kerülnek letárgyaiásra, ezért kérem a T. vezetőséget, hogy választmányi tagjukat minden körülmények közölt küldjék ki a szakmaközi ülésre. Sátoraljaújhely, 1946. nov. 16. Szaktársi tisztelettel: a Vezetőség
