Zempléni Barátság, 1946. február-december (1. évfolyam, 1-47. szám)

1946-03-01 / 3. szám

ZEMPLÉNI „BARÁTSÁG“ 3 Üzemi Bizottságot választott a dohánygyár A sátoraljaújhelyi dohánygyár 1946 február 25-én választotta meg újra Üzemi Bizottságát. A választás a lehető legtisztább módon, titkos úton, történt. A vá­lasztás eredménye a következő. Rendes tagok: 1. Somlai Jó- zsefné Sz. D. P., 2. Jászi Gusztáv Sz. D. P., 3. Herczig Lászlóné M, K. P., 4. Kovács Mária M. K. P., 5. Kastély Gyula M. K. P., 6. Fa­ragó Ferenc Sz. Eb P. Póttagok: 1, Bajusz Istvánné Sz. D. P., 2. Bréda Imre M. K. P., 3. Marajda Istvánné Sz. D. P., 4. Knapp István M. K. P., 5. Lajtai László M. K. P., 6, Jurenkó Vil­mos Sz. D. P. A rendes tagok ezután meg­választották az üzemi bizottság elnökét Jászi Gusztáv szemé­lyében. . Az új bizottság február 26-án letette az esküt és már is meg­kezdte működését, amely elé bi­zalommal tekinthet a dohánygyár mijiden dolgozója. - ­Konyhaképiét az értelmiségi és ipari dolgozóknak * Lapunk első számában nyo­matékosan felhívtuk a termelési bizottság figyelmét arra, hogy a városi dolgozók, ipari munkásak, tisztviselők, kisiparosok megse­gítése érdekében szükség van konyhakertek részükre való juttatására. Azóta több helyről kaptunk egyrészt helyeslő, másrészt sür­gető sorok'at. A városi dolgozók mai munkabére, fizetése nem olyan, hogy a piaci árakat meg tudják fizetni. Sajnos a kilátások is sötétek. A tavaszi zöldségfé­lék árainak megfizetése sem lesz módjában, amikor jelenleg is pár százezer pengő egy fej ká­poszta ára. Pediga gyenge téli táplálkozás után még , égetőbb szüksége van a gyermeknek, dolgozónak a zöldségfélékben lévő vitaminra. Konyhakertre van tehát szükség, ezt vallják mind a tisztviselők, mind a mun­kások és kisiparosok. Néhány négyszögöles kertekről van ter­mészetesen csak szó, olcsó, mél­tányos bérlet alapján. Eljártunk az illetékeseknél. Tu­domásuk szerint a termelési bi­zottság átadta az. ügyet az ^pl- hagjmtt javak kormánybiztossá­gának. Hogy miért, nem tudjuk? Bizonyára megvan az oka. De ettől még nem jutott a föld azok kezébe, akik várják. A tavasz küszöbön áll. Nem tudjuk a kormánybiztosság hogyan kí­vánja ezt a problémát megoldani. Reméljük, ho^y a kertigénylők kellő időben tudomást szerez­hetnek majd arról, hogy hol, mikor és mennyit kérhetnek a kiosztásra kerülő területekből. Szerintünk a termelési bizott­ság nem háríthatja el magáról a felelősséget. Bár nem ez a fontos, hanem az eredmény. Lesz-e konyhakert, vagy serffl JDe előre figyelmeztetjük az illeté­keseket; hogy a íöldn élküü ipari és értelmiségi dolgozók nemcsak várják, de követelik a lelkiis­•«íeretes előkészítést és ennek eredményeképen a konyha- kertet­Az angol követség üdvözlő levele Legutóbbi számunkban hírt adtunk arról, hogy Szerencsen meg­alakult az angol-magyar művelődési társaság. Megalakulása alkalmá­val táviratban üdvözölte a budapesti angol követséget, amely levél­ben válaszolt a társaság titkárának. Alant közöljük a kedves és me­leghangú levél teljes angol szövegét és magyar fordítását. British Political Mission in Hungary, Budapest. January 31st, 1946. The Secretary, The Anglo-Hungarian Society, Szerencs. Sir, I am directed by the British Political Representative to thank you for the telegram of greetings which you were good enough-to send to the Mission to mark the formation of the Anglo- Hungarian Society in Szerencs. In the work which you have undertaken as the object of this Society, you have the best wishes of the Mission. I am, Sir, Yours faithfully, First Secretary. Magyarországi Brit politikai követség Budapest. 1946 január 31 Az Angol-Magyar Társaság Titkárságának, Szerencs Uram! • Az angol politikai képviselet arra uta­sított, hogy megköszönjem azt az üd­vözlő táviratot, amelyet Ön oly szives volt a szerencsi Angol-Magyar Társa­ság megalakulását jelezve a követség­nek küldeni. A munkához, melyetgÖn ezen társa­ság megalapítása céljául vállalt, a kö­vetség a legjobb kívánságait küldi. Maradok, az Ön tisztelője főtitkár Reméljük ezen közvetlen sorok is hozzájárulnak ahhoz, hogy Magyarország kilép politikai elszigeteltségéből, és barátokat szerezve, nyugaton és keleten egyaránt, teljesítheti hivatását, híd lehet kelet és nyugat között, és a nagyhatalmi érdekek összebékítését szolgálhatja itt a Dunamedencében. A szerencsi angol-magyar társaság eddigi munkájáig pedig örömmel fejezzük ki jókívánságainkat, és kérjük haladjon továbbra is ezen az úton,*és építse nemzetünk jobb, bé­késebb jövendőjét. • Egy évi börtön Bolgár! József büntetése Szombaton február 23-án tár­gyalta a sátoraljaújhelyi népbíró­ság Pócsi tanácsa a népellenes cselekedetekkel vádolt Polgári Jó­zsef kát. tisztv. gyakornok ügyét. Nagy érdeklődő közönség gyűlt ßssze a tárgyalásra, hogy tanúja legyen a városszerte „bakanyúzó- nak“ ismert és durvaságáról, go­rombaságáról, megvesztegethető­ségéről hírhedt honvéd altiszt, majd tiszthelyettes elítélésének. A tanuk vallomása alapján a bíróság bűnösnek mondotta ki népellenes cselekedetek elkövetése miatt. A tárgyalás folyamín ki­derült, hogy a keze alatt lévő újoncokkal és alárendeltjeivel ál­landóan durva, goromba, maga­tartást tanúsított, őket több ízben Ifettleg is bántalmazta. Alárendelt­jeit aszerint különböztette meg, hogy milyen anyagi juttatást ka­pott tőlük. A harcolni nem aka­rókat pedig agyonlövetéssel fe­nyegette meg. A terhelő vallomá­sok alapján a Népbíróság Polgári Józsefet egy évi börtönre, állás- és nyugdíjvesztésre és politikai jogainak 5 évre való felfüggesz­tésére ítélte. Az Ítélet nem jog­erős, a népügyész fellebbezett. A tárgyalással kapcsolatosan meg kell állnunk a tanuk külö­nös viselkedésénél. Eien a téren elsősorban az altiszt „urak“, na meg a Szabó Sándor úr vezetett. Sorba tagadták le a rendőrség előtt tett kijelentéseiket. A magyar demokrácia nem sokáig fogja tűrni ezeknek és ehhez hasonló gerinc­telen, kétkulacsos egyéneknek mesterkedéseit és szereplését. Mert mi az igazságot keressük. És vagy bűnös volt Polgári Jó­zsef és akkor nem vonhatók vissza a rendőrség előtt tett kijelentések, vagy nem bűnös és akkor miért jelentették fel őt annakidején a tanú urak. Tudják-e azt, hogy vagy akkbr rágalmaztak, vagy most hazudtak. .Szerencs az „édes“ város A puszta tény, hogy Szeren­csen cukor készül, okvetlen szim­patikussá teszi vármegyénk ezen szépen fejlődő községét. Cukor, édesség, bűbájos szavak. Marco Polo, az olas# kereskedő jut eszünkbe, aki ezer és ezer kilo­métert gyalogolt Keletre a cuko­rért és az a velencei cukortartó, amely hármas lakattal záródott, hogy el ne rabolhassák tartalmát. Előbbre jutottunk-e, ötlik fel a gondolat. Nehéz rá a felelet. Az éhező, elpusztult ország cukrot akar. A gyermekek, anyák, öre­gek számára nélkülözhetetlen. És Szerencs munkához is látott. Termel, dolgozik és tervez a jövőre. ' A hajnali vonattal érkezünk Szerencsre. A gyár még alszik. A jó meleg portásfülkében a 61 jáves Szabó Vincével beszélge­99' tünk 33 éve szolgálja a gyárat. * Ismeri mint a tenyerét. A háború és a gyár Kérdésünkre elmondja, hogy lassan-lassan megindult a munka. Igaz ugyan, hogy a háború előtti 6—700 munkás'helyett ma csak 300-an dolgoznak. Az évi gyár­tási idő is lecsökkent és a szo­kásos két hónap helyett, az idén alig két hét esett a fulajdon- Tépeni gyártásra. Nagyobb, külső, háborús kárt nenmgen szenvedett a gyár, mondja. Néhány gránát eltalálta ugyan az épületek egyikét-másikát, de mi ez Buda­pesthez képest. Természetesen az ablakok javarészt kirepül­tek, mert a bitang németek fel­robbantották a 30 hold terü­leten fekvő, gyár sűrűre kiépített sínhálózatát. Folyik a termelés Reggel 9 órakor felkeressük a gyár egyik tisztviselőjét, Erdős0 Imre elvtársunkat, aki egyúttal a szociáldemokrata párt szerencsi járási titkára i% Örömmel és barátsággal fogad. Régi „cukros“, aki sok éve dolgozik szaktudás­sal és lelkesedéssel ebben a szakmában. Tájékoztat minket az idei termelésről. Bár a répater­melés igen alacsony volt, mégis 7—8 ezer vagon répát dolgoz­tunk fel ez évben is. Az egész országban a legtöbb cukrot mi gyártottuk — mondja. Pedig nehéz a helyzetünk. Felszerelés, alkatrészek hiányoznak, a moto­rok is szűkiben vannak. Azelőtt naponta 200—250 vagon répát tudtunk feldolgozni. Ma csak a 120 vagonnál tartunk, amit — ha jól megy — jövőre 150—160 vagonra emelhetünk fel. De a jövőre is gondolunk. A vállalat 6 tagú répafelügyelői keretet foglalkoztat, akik felsőbb utasításra, a falvakban szak- és buzdító előadásokat tartanak és minden segítséget megadnak a gazdáknak, hogy minél több répa teremjen. Hogy minél több ma- gyár gyermek, hnya és beteg erő­södjön a cukortól. Az eredmény nem is marad el. Máris 11.000 kát. hold répaföld van lekötve a jövő évre. Ez a terület a gyár részére fog termelni. A munkásság helyzetéről Knapp Ferenc és Magda János elvtársak adnak felvilágosítást. Az előbbi, mint a szakszervezet, az utóbbi, mint az üzemi bizottság elnöke, dol­gozik a munkások érdekeiért. Az eredmény meg is van. A munkások természetbeni ellátása már a kalória rendelet előtt is megvolt. Az önellátási szervezet eddig is több ízben lisztet, sót, olafát, paprikát, száraztésztát, » rslit, cigarettát, majd fát és met juttatott a gyár dolgozói­nak. Na, meg természetesen egy kis cukrot és melászt. Szórakoznak a dolgozók Nemcsak a testre, de a lélekre is gondolunk, mondják a^ veze­tők. Külön kultunbizottságunk van, dicsekednek, és jogosan, am«ly nagyszabású kulturprogra- mot valósított meg. Viáám, iro­dalmi estéket és szemináriumo­kat tartottunk. Közel 30 éves da­lárdánk Krisztián Deijső karnagy vezetésével ma is szépen dolgo­zik. Nemrég láttuk vendégül a miskolci Máv aranykoszorús da­lárdáját. Könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére, és megalakult a sport^akosztály is. Arra gondo­lok, szorosabb kulturkapcsolatot kellene kiépíteni Ujhely és Sze­rencs között és a szerencsi da­lárda szerepeltetése talán buz- dítóan hatna a mi dalosainkra is. Majd a megye cukoiyllátásá- ról beszélgetünk és mindannyian megerősítik a hírt, hogy a Köz- ellátártigví Minisztérium valóban nagyobb cukormenny iséget utalt ki tőlük Zemplén Részére. Egy kellemes, tanulságos nap emlékével búcsúzunk kedves ven­déglátóinktól^ a szerencsi gyár dolgozóitól. Örül a lelkünk. A magyar d<*nokrácia egy újabb vára épül a szednünk előtt. Erő­södik és dolgozik, hogy megiz- mosítsa a jövőt. Jövőig talán még „édesebb" lesz találkozá­sunk. Ennek reményében szorít­juk meg egymás kezét.

Next

/
Thumbnails
Contents