Zemplén, 1937. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)

1937-12-26 / 52. szám

6. oldal ZEMPLÉN 1937. december 25 A REGI ZEMPLÉN Amikor „Kispál vigéc“ bevonul! a zempléni megyeházára Karácsony ünnepe alkalmából, az áhitat és a béke csendjében mindenki szívesen idézi fel a múl­tak emlékeit, különösen a régi boldog békevilág éveit, amikor Zemplénvármegye még 12 járás­ból állott. Három évtizeddel megyünk visz- szafelé a vármegye múltjában és a Zemplén régi elsárgult lapszá­maiból egy messzesuhant, izgal­mas és harcos korszak tárul elénk, amely azonban a mindent meg­szépítő messzeségen keresztül mégis csak egy szebb világnak tűnik fel előttünk. Akkor még nem a gazdasági és szociális nyomo­rúság volt a zempléni élet főprob­lémája. A Zemplén 1906. január hó 20-iki számában hatalmas tudósí­tást olvasunk a hires alkotmányos ellenállás egyik részletéről, mely­nek emléke arany betűkkel van megörökítve a vármegyeháza nagy­termének falában. Az önkényes kormány rendele­téből Kispál Sándor tb. főjegyző jelent meg a vármegyeházán, hogy végrehajtsa az alkotmányellenesen kiadott rendeleteket. Hogy az önkényes kormány ki­küldöttjét hogyan fogadták a me­gyeházán, arról frappáns és mai szemmel nézve meglepő részlete­ket közöl a 30 évvel ezelőtti Zemplén. Íme néhány mondat az egykori tudósításból. — Rövid idő múltán megjelent 6 csendőr kíséretében egy borzas, kiélt alak a főjegyzői hivatalban és nagy hajlongások után elkez­dett makogni, hogy őt Kispál Sándornak hívják és ő Zemplén­vármegye tb. főjegyzője. Leírha­tatlan jelenet következett erre. Hitvány, gazember, csaló, betörő, elmenekült bandita s több hasonló kifejezéssel illeték a bizottsági ta­gok, — ami annyira meghatotta a vigécet, hogy többi mondókáját, amelyben azt nyöszörögte, hogy ő a hivatalt jött átvenni, már zoko­gás közben bökte ki. A szidalmak és piszkolódások halmaza közepett a vigéc idegesen pislogott jobbra- balra a körötte álló csendőrökre; ezek a magyar fiuk azonban le- horgasztott fővel nézték gyászos vergődését a szerencsétlennek. Va­lószínű, hogy ők is egy vélemé­nyen voltak a titulusokat nem vá­logató bizottsági tagokkal. Thuránszky László főjegyző, a vigéc elnyefegett szólamaira körül­belül a következőket mondotta: — Én sem magát, sem küldő­jét nem ismerem. Zemplénvárme­gye bizalmából töltöm be a fő­jegyzői széket s azt a törvényha­tóság határozata értelmében el­hagyni nem fogom. Ekkor a vigéc szitkok özöne közt, védve a csendőrszuronyok által, jónak látta elmenekülni. A fenti jelenet után Thuránszky László ny. főispán, akkori várme­gyei főjegyző, — a csendőri kar­hatalom fellépése következtében,— tiltakozva a törvénytelen eljárás ellen, elhagyta a vármegyeházát. Erről igy irt az akkori Zemplén. — A csendőrök a kapuig ki­sérték a folytonos éljenzések kö­zepett távozó főjegyzőt, — onnan aztán visszafordultak. Kispál Sándor vigéc és tb. fő­jegyző a törvényszerinti főjegyző kikisértetése után megjelent a fő­jegyzői hivatal helyiségében, ahol Lehóczky Ödön vármegyei írnok volt jelen, végezve hivatalos teen­dőit. A vigéc ur kérte Lehóczkytól az iratok átadását. Ennek meg­történte után a vigéc Lehóczkynak kezét nyújtotta s igy szólt: — Hát mi azért legyünk jóvi­szonyban. Lehóczky zsebébe dugta kezét s hátat fordított a vigécnek. Kispál Sándor nem elégedett meg eddig elért pribék munkájá­val. Leírhatatlan az a vakmerő szemérmetlenség, az a pökhendi- ség és visszataszító impertinencia, mellyel Kispál vigéc a vármegye­házban grasszál, őgyeleg a folyo­sókon, minduntalan rendelkezni óhajt, — ha volna kivel. Még a hajdúk laktanyájába is beténfergett, — mert most bátor ember ám ő, mivel 40 csendőr védi az irháját. A hajdúk székeken, ágyakon ülve, pipázgatva tárgyalták a nap ese­ményeit, s a beténfergett idegenre ügyet sem vetettek. A vigéc Resetár János hajdúhoz fordulva kérdi: — Hol az őrmester ur? Resetár stoikus nyugalommal felel: — Keresse meg. Előjött közben az őrmester is, benézett a hajdúk szobájába. Kispál ur erre szónoklatba fogott s ke­gyes jóakarattal igy szólt: — Hát gondoljuk meg a dolgot, LÓW MIHÁLY föárusítótól Mien sorsjegyei és maradjanak meg nálam tovább is szolgálatban. Egyhangú kiáltás: — Nem maradunk, gazembert nem szolgálunk. Dudás hajdú egy jókora füstöt fújt a vigéc orra alá és elkesere­detten kiáltott: — Abcug vigéc! Hódosi Mihály hajdú pedig, aki holmiját már egy lepedőbe cso­magolva készen tartotta, huszár­kardjára tűzte a batyut és „Isten veled megyeháza“ kiáltással — otthagyta az ősi házat, ahonnan a betolakodók a törvénytisztelő főtisztviselőket brutális módon ki- kisérték. Ez történt 3 évtizeddel ezelőtt. Az ellenállás győzött és Zemplén­vármegye a boldog Magyarország szép világát élte, — amig el nem következett a legszomorubb ma­gyar karácsony, 1918. karácsonya, SE KÍSÉRLETEZZEK! Ha igazán szép képet akar, azt a KÖTTNER műferembBn (Horthy M.-tér 30) kaphatja meg Árban, kivitelben utolérhetetlen I 1 drb. levelezőlap felvétellel együtt 80 fillér. — Gyermek felvételekben specialista. (Ottho­nában is). — Amatőr munkák kidolgozása, fotócikk eladás Zemplénvármegye alispánjától. Szám: 11.270/1937. Tárgy: Vármegyei közigazgatási gya­kornoki állás betöltése. Pályázati hirdetmény Zemplén vármegye törvényhatóságánál előléptetés v folytán megüresedett vármegyei közigazgatási gyakornoki állásra a m. kir. Belügyminiszter Urnák 95.444/1937. 111./a. számú engedélye, a V. Ü. Sz. 2. § a és az 1929. évi XXX. t. c 68. §-ának 3-ik pontja értelmében orszá­gos pályázatot hirdetek. | Az állásnál megkívánt elméleti képesítést az 1929. , évi XXX. t. c. 65. § a Írja elő, az állás javadalmazását pedig az ugyanezen t. c. 69. §-ának Il ik bekezdése határozza meg. A pályázati kérvényhez a következő okmányok csatolandók: 1. jogi vagy államtudományi, vagy közgazdaság- s tudományi tudori oklevél, illetve ezeknek kir. közjegyző L által hitelesített másolata, f 2. középiskolai érettségi bizonyitvány, 3. egyetemi, vagy jogakadémiai leckekönyv, 4. életleirás (curriculum vitae), 5. születési anyakönyvi kivonat, 6. katonai szolgálat teljesítését igazoló irat, vág toborzáson való részvételt tanúsító hatósági igazolván) 7. hatósági erkölcsi bizonyitvány, 8. hatósági orvosi bizonyitvány. Felhívom mindazokat, akik ezen állást elnyerni óhajtják, hogy pályázati kérvényüket a V. Ü. Sz. 4. § ában megjelölt módon, dr. Fáy István főispán ur Öméltóságához címezve, hivatalomhoz 1938. évi januá’ hó 24-én déli 12 óráig nyújtsák be, illetve küldjék el. Az elkésve érkező, vagy kellően fel nem szerelt pályázati kérvényeket figyelembe venni nem fogom. Sátoraljaújhely, 1937. évi december hó 18-án. Bornemisza Miklós sk 1U52/52 alispán. SAJÁT ÉRDEKÉT NÉZZE! értékálló ajándéktárgyakat vegyen. » Rádiók, Írógépek, gramofonok és lemezek, Jénai sütőtálak és kávéfőzők, viilanyvasalók f és hajszárítók, csillárok s állólámpák dús választékban. — RÉSZLETRE IS. t Felsőmagyarországi Villamossági, Rádió és Műszaki Vállalat * Városi Moziépület _____________________Telefon 14 _______________________Sátoraljaújhely Nyomatott a laptulajdonos; Zemplén Könyvnyomda és Lapkiadó Rt. betűivel Sátoraljaújhely. Felelős kiadó: Baiia János

Next

/
Thumbnails
Contents