Zemplén, 1937. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1937-02-07 / 6. szám
6. oldal ZEMPLÉN 1937. február 7 HÉTVÉGI JEGYZETEK Tűz Van! Irta : Dr. Bogyay Kálmán. a paripák, a kürtös felállt a tüz- oltókocsira és irtózatosan elkezdett trombitálni, hogy : Tűz van! Tűz van I A római cirkuszi porondon nem volt ilyen hatása a harci szekereknek, ahogy az újhelyi tűzoltóság vonult ki a tűzhöz, rettenetes recsegő trombitálás között, nyomában a vágtató tömeggel, száz és száz gyetekkel, akik mentek a tüzet nézni, a szenzációt, a nagy drámát, a gyönyörűséges hajmeresztő színjátékot. Akkoriban más világ volt a Hecskén. A gyerekek uralták a Szabadság teret és mindenütt tüzoltócskát játszottak, mert ez volt a legérdekesebb játék akkoriban, a hecskei csiszlikek és zsó- lyomkai betyárok gumipuskákkal, kövekkel és buzogányokkal megvívott valóságos utcai csatái mellett, melyek rettegésben tartották az egész akkori felsővárost. De mégis csak a tüzoltósdi volt a legnagyobb gyönyörűség és a tűzhöz való szaladgálás. Egy este nagy tűz volt a Torzsáson s a tüzoltókocsi, mely az Andrássy utcán robogott végig vészes trombitálás közepette, a Petőfi utca sarkán a jeges úttestről úgy befordult az árokba, hogy az állami elemi iskola falai csak úgy beleremegtek. Néhány tűzoltó csonttöréssel maradt a helyszínen, a többiek gyalog szaladtak tovább a tűzhöz, mig Friss Heiman parancsnok a Központi kávéházból kiugorva fiákeren vetette magát utánok. Egy másik alkalommal a kivonuló tüzoltókocsiból a csőkocsi pont a Papsornál leszakadt a főkocsiról s a csőkocsi leszaladt a Papsoron, a tüzoltókocsi pedig tovább robogott. Ki ne emlékeznék a Dókus major égésére húsz egynéhány évvel ezelőtt? Ez volt aztán a tűz. Ilyenkor persze mindenféle butaságot össze- pletykáltak az emberek és még most is emlékszem arra a szörnyű pletykára, hogy a tűzoltók otthon felejtették a tűzcsap kinyitásához szükséges kulcsot (!) és ezért nem tudtak oltani. A vénasszonyok akkor azt beszélték, hogy a parancsnok elkeseredésében a térdén összetörte díszes kardját és belökte a tűzbe I De ki ne emlékeznék arra a „remek“ esetre is, amikor a tűzoltólaktanya gyulladt ki a tűzoltók feje fölött s a toronyban az őr már csak akkor vette észre a tüzet, mikor a füsttől fuldoklott és érezte, hogy nem a konyha füstölög. Se szeri, se száma nincsen az izgalmas, kedves és furcsa régi visszaemlékezéseknek, melyek minden újhelyi benszülöttet emlékeiben érintenek. Remélhetőleg akad valaki, aki folytatja majd ezt a témát, talán több komolysággal és talán több, pontosabb emlék felsorolásával. ZEMPLÉNI SPORT A sátoraljaújhelyi hivatásos tűzoltóság vitéz Zombory A. József főparancsnok, vármegyei tüzrendé- szeti felügyelő kiváló szervezői munkája és elsőrendű vezetése alatt, — karöltve az önkéntes tüzoltótestülettel, — ma már fővárosi nívón áll és az újhelyi tűzoltóság a budapesti tűzoltóságtól már csak számban és technikai felkészültségben különbözik, ami nem kis részben annak eredménye, hogy főparancsnoka az ország egyik legkiválóbb tüzrendészeti szaktekintélye. A legnagyobb elismerés és megelégedés övezi ma tűzoltóságunkat, mely nemcsak tulajdonképpeni hivatásának magaslatán áll, hanem fel van készülve a légvédelmi szolgálatra is. Hosszú volt az ut, amig eddig elérkezett a tűzoltóság és igazán üdvös dolog volna, ha valaki megírná tűzoltóságunk történetét. A Zemplén mindenesetre örömmel nyitná meg hasábjait a tűzoltóság történetére vonatkozó visz- szaemlékezések részére, mert ezek a visszaemlékezések igen érdekesek és tanulságosak volnának, már csak az érzésbeli és emlékbeii vonatkozásoknál fogva is, hiszen Ujhelyben a világháború előtt a legnagyobb szenzációt egy-egy tűzvész jelentette. Kevesen tudják, hogy az újhelyi tűzoltóság története 1874-re nyúlik vissza, amikor tudomásom szerint megalakult az első újhelyi önkéntes tűzoltó egylet. A Tűzoltó téri tűzoltó laktanyában van egy érdekes csoportfénykép az 1884. évből, amikor a tízéves jubileum alkalmából az önkéntes tűzoltó egylet valamennyi tagja lefotografáltatta magát. A csoportképen ott láthatjuk tűzoltóságunk hőskorának alakjait: Bideskuthy Sándor elnököt, ifj. Farkas Lajos főparancsnokot, Dókus Gyula és Meczner Gyula alparancsnokokat és Székely Imre parancsnokot. De ott vannak a képen a régi önkéntes tűzoltók is, városunk akkori derék polgárai, akik ma már kint nyugosznak a csöndes temetőben, kivéve az öreg Schveiger Áront, aki bizonyára sok érdekes és nagy tűzoltásra emlékezik, hiszen akkoriban sokkal több és nagyobb tűz volt Ujhelyben mint ma, amikor a tűzoltóság kiváló fejlődése és a zsindelytetők csökkenése is úgyszólván lehetetlenné teszik azokat az izgalmas és szomorú szenzációkat, amelyek a veres kakas garázdálkodása régebben oly gyakorivá tett. 1884-ben csak két fizetett tűzoltó volt. Az egyik Szmarzsik János, a csaknem legendáshírű trombitás, aki még ma is él és Mihalkő József, akinek nevére szintén sokan tudnak visszaemlékezni. A hivatásos tűzoltóság 1901-ben alakult meg és nyolc tűzoltóból állott. Az 1925. évi nagy „barátszeri“ tűz után 14 főre emelték a hivatásos tűzoltók számát * Valamikor a boldog békeidőben a fakupolás tornyu tűzoltó laktanya és az 1912-ben lebontott emeletes mászóház állott a legnagyobb érdeklődés központjában. Micsoda szenzáció volt akkor egy-egy tűzi Nagy nyikorgással kinyílt a tűzoltó-laktanya kapuja és a hatalmas vészkürttel kiállott a laktanya elé az öreg Szmarzsik. Nagyott lélegzett s aztán belefujt a trombitába. Életemben még nem hallottam és nem is fogok hallani olyan izgalmas hangokat, amelyek a recsegő trombitából kijöttek. Semmiféle sziréna ilyen drámai módon nem tudja belerikoltani a levegőbe, hogy: Tűz van 1 Tűz van 1 Ahány gyerek csak volt az egész Hecskén, két perc alatt mind összefutott, ha éjszaka volt, egy szál ingben, mert ez volt akkor a legnagyobb szenzáció ami létezett. A legizgalmasabb jelenet is kismiska ahhoz a határtalan és gyönyörűséggel vegyes izgalomhoz képest, ahogy akkor néztük, miként hozzák elő az istállóból a zabon hizlalt tűzoltó paripákat, amelyek nyerítettek és kapálództak, mint egy cirkuszi mutatványnál. Tíz perc múlva nekiiramodtak Szervezkedik az A Magyar Atlétika Barátainak Országos Egyesülete (Maboe) Budapesten most alakult meg. Az egyesület célkitűzései elsősorban a vidék atlétikájának megszervezése, továbbá az atlétika fellendítése, megreformálása, versenyek ujkelyi atlétika rendezése, szakelőadások és film- bemutatók rendezése, a női atlétika felkarolása stb. Sátoraljaújhelyben, ahol az atlétika olyan szép múltra tekinthet vissza és ahol annyi parlagon heverő, csiszolatlan atléta tehetség van, meg kell ragadni minden lehetőséget, hogy ez az egyesület városunkban eredményes működést fejthessen ki. Ez csak úgy lehetséges, ha minél nagyobb taglétszámra teszünk szert, hogy a munkát minél jobban megoszthassuk. Az egyesületnek eddig 51 vidéki tagja van. A tagsági dij alapitó tagok részére egyszer smindenkorra 100 P rendes tagok .részére évi 4 P, pártoló tagok részére évi 2 P. A MBAOE sátoraljaújhelyi szervezési munkáját dr. Mester István városi közgyám, az egyesület választmányi tagja vállalta magára, aki mindenkinek szívesen ad felvilágosítást. Fizessen elő a „Zemplén“ re. Városi Mozq p o Szombat febr. 6-án 1 ! Vasárnap, febr. 7-én 6 és 1/2Q órakor 3/^4, 6 és V»9 órakor Hétfő, febr. 8-án 6 és Vä9 órakor Magyar film! Zivatar Xemenesp Főszereplők: Eőry Katói Gózon Gy. I- Berky bili, Kiss Ferenc, 5 Vértes bajos Magyar film! usztán Corpár Julia, ízakáts Z., IROflEPEK Rheinmetall—Remington—Mercedes ELŐNYÖS RÉSZLET — CSERE «NT Régi irógépjét magas árop bevesszük *H!ül Felsőmagyarországi Villamossági, Rádió és Műszaki Vállalatnál Városi Moziépület Telefon 14 Sátoraljaújhely Nyomatott a laptulajdonos; Zemplén Könyvnyomda és Lapkiadó Rt. betűivel Sátoraljaújhely. Felelős kiadó: Bállá János.
