Zemplén, 1937. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1937-01-24 / 4. szám
2 oldal. ZEMPLÉN 1937. január 24. Meghitt ünnepség a sárospataki ref. főiskolában A főispán átadta dr. Trócsányi Józsefnek kormányfőtanácsosi kitüntetését Nagyszabású és meleg ünneplés keretében adta át dr. Fáy István főispán hétfőn délben a sárospataki ref. főiskola tanácstermében dr. Trócsányi Józsefnek a főiskola jogi igazgatójának és gazdasági választmányi elnökének a m. kir. kormány főtanácsosi kinevezéséről szóló okmányt. Az ünnepségen megjelent a főispánon kivül az alispán, a ref. és róm. kát. egyházak képviselői, a hatóságok képviselői és igen nagy előkelő közönség. Mátyás Ernő megnyitó és üdvözlő szavai után dr. Fáy István főispán mond köszönetét meleg üdvözlő szavaiért és azért a szives és meleg fogadtatásért, amelyben őt a főiskola a mai napon részesítette és ezeket a szives szavakat annak a kölcsönös megértésnek és harmonikus együttműködésnek tudja be, amely a sárospataki főiskolával és annak vezetőivel az első pillanattól kezdve összefűzte. Az első pillanattól kezdve felismerte azt a nagy kulturális és nemzeti értéket, amelyet a sárospataki főiskola jelent és örömmel tapasztalta, hogy a főiskola vezetősége is megértette azon intenciókat és szándékokat, amelyek a vármegye kormányzásában őt irányítják, mindig teljes bizalommal támogatván őt nehéz munkájában. Ezeknek előrebocsátása után ismertette a főispán a Kormányzó » .jEMPLÉH" EREDETI TijHCfijB jh én kormánybiztosságom Irta: Lehoczky^Sándor Régen volt, nagyon régen, amikor hivatali esküt tettem, mint sátoraljaújhelyi kir. törvényszéki joggyakornok. Alig történt meg ez, nemsokára egy vadászvacsora vált esedékessé, amelyre nyilván protekcióval én is meghívást kaptam. A vacsorán mintegy harmincán vettünk részt. A többi közt jelen voltak: Matolay Etele alispán, Füzy Kálmán és Horváth József vármegyei aljegyzők, Keresztessy Lajos tvsz. biró, Juhász Jenő ügyvéd, Pekáry Gyula vármegyei árvaszéki ülnök és Klimó Menyhért várm. árvaszéki jegyző. Csernyiczki Mihály városi vendéglős kitett magáért. A vacsora kitűnő volt és a jókedv sem hiányzott. Keresztessy Lajos és Juhász Jenő sziporkáztak az élcelődésnél. A derűs légkörben több toaszt elhangzása után, engem hárman is közrefogtak és kimondták, hogy kormánybiztosságct kell vállalnom. A lélegzetem is elállóit ennek halUrnak legmagasabb elhatározását, amellyel Trócsányi Józsefet az egyházi élet terén szerzett érdemeinek elismeréséül kormányfőtanácsossá kinevezni kegyeskedett, amely elhatározást a főispán annál inkább személyesen egy meleg ünnepség keretében óhajtott kitüntetettnek átadni, mivel ezáltal is dokumentálni óhajtotta azt a megbecsülést, tiszteletet és szere- tetet, amelyet Trócsányi Józseffel s rajta keresztül a sárospataki főiskolával szemben érez. Trócsányi József — mondotta a főispán — a kitüntetést az egyházi élet terén szerzett érdemeiért kapta, vagyis ő olyan téren fejtett ki kiváló működést, amelynek a mai súlyos viszonyok között különös jelentősége van, hiszen ma elsősorban is a vallásosság, hitélet ápolása és az Istenbe vetett rendíthetetlen hit képezik azt a legerősebb védőfalat, a nemzetközi áramlatokkal szemben, amelyek elsősorban is az Isten és haza döntő fogalma ellen indultak döntő rohamra, hogy ezeknek ledöntésével érhessék el céljaikat. És ebben a komoly magyar pillanatban, midőn minden igaz magyarnak az összefogása olyan sürgős szükséget képez s midőn a nagy nemzeti célok érdekében minden egyénnek, minden vallásfelekezetnek, de különösen minden vallásfelekezet vezető tényezőinek egyaránt kell munkálkodnia, örölatára. De megnyugtattak, hogy nem komoly dolog, magyarázatul adva, hogy a velünk vacsorázó Brezanóczy Bélával, a gimnázium világi segédtanárával elhitetik, hogy én a minisztériumtól mint kormánybiztos ki vagyok küldve ellene, mert súlyos hanyagsága miatt feljelentették, lévén a tanár ur nagy zsolyomkai pincekedvelő és szenvedélyes vadász. Barátságos rábeszélésre vállaltam a kormánybiztosságot, főleg miután úgy vettem ki, hogy a vékonyképü, erősen kopaszodó, madárarcu tanár urat, aki tőlem nem messzire ült az asztalnál, egészen könnyen lehet ugratni. Csakhamar láttam, hogy Pekáry Gyula és Klimó Menyhért komoly arccal beszélnek vele és felém mutogatnak. A tanár ur meghök- kenve vetette rám tekintetét és gyors egymásutánban több pohár bort hörpintett fel. Aztán felállt és leült mellém, egy odavont székre. Bort hozatott és nagyokat sóhajtozott. Én úgy tettem, mintha észre sem vettem volna, ó ivott és tovább sóhajtozott. Végre bamünkre szolgálhat, hogy egy derék, becsületes magyar embernek ép az egyháza körüli érdemei elismeréséül nyújthatja át a Kormányzó Ur legmagasabb elhatározásáról szóló okiratot, — mert hiszen minden igaz magyar, ki a vallásosságnak, hitéletnek s egyháza fejlesztésének szenteli munkáját, egyidejűleg egyháza ügyeinek előrevitele mellett a magyarságnak is egy erős törhetetlen várat segít építeni. De Trócsányi József nemcsak az egyházi élet terén, hanem a közélet minden terén is megtette a maga kötelességét, már több mint egy évtized óta fejt ki odaadó, önzetlen munkásságot úgy Sárospatak nagyközség, mint peA vármegye főispánja, mint azt már jelentettük, a vármegye törvényhatósági bizottságát január hó 25-re, hétfőn délelőtt fél 11 órai kezdettel rendkívüli közgyűlésre hívta össze. A rendkívüli közgyűlésen elsősorban felsőbb leiratok és köszönőiratok szerepelnek a tárgysorozaton, majd sorra következik Bornemisza Miklós alispánnak, mint a központi választmány elnökének eskütétele. Tárgyalni fogják a vármegye 1937. évi költségvetésének a belügyminiszter által történt jóváhagyását, továbbá a költségvetés kulturális részében egyes rovatokban felvett összegeket óhajtanak törölni, hogy ezzel is némiképen csökkenjen a megyei pótadó. Tárgyalni fogják a vármegyei autóról szóló szabályzat módosítását. rátságosan hozzám simult és bemutatkozott. Én hangsúlyoztam, hogy vele szemben nehéz helyzetben vagyok. Mire ő mentegetőzni kezdett. Beösmerte, hogy szeret olykor vigadozni és szokott vadászgatni is, de azért hiba nincs a tanításban. Én megnyugtatni igyekeztem a tanár urat. Biztosítottam a jóindulatomról. Azonban megfenyegettem, hogy baj lesz, ha kiderül, hogy hanyag volt és órákat mulasztott. Szipogva kérlelt, hogy legyek elnéző. Nem sokkal éjfél előtt egy kendős, fiatal cselédleány jelent meg az étteremben, aki a tanár úrral kívánt beszélni és vele félhalkan közölte, hogy a tekintetes asszony már várja haza. — Jó, jó Zsuzsi, mondta restelkedve a tanár ur, de még korán van, menj csak szépen magad vissza. De Zsuzsi kijelentette, hogy egyedül nem távozhat. Ellenkezni nem lehetett Zsuzsival. Kénytelen volt menni a tanár ur. Én felajánlkoztam neki, hogy elkísérem a lakásáig, mert láttam, hogy szerfelett el van keseredve. Együtt bandukoltunk a gyengén világított dig vármegyénk törvényhatósági bizottságában is, ki amellett a nemzeti eszmének és a keresztény erkölcsi felfogásnak meg nem alkuvó harcosa is. A főispán meleg szavakkal kívánt áldást reá és egész családjára s midőn a kitüntetést átnyújtotta, kivánja neki azt, hogy közérdekű munkájával egyháza, vármegyéje és hazája érdekében még hosszú évtizedeken át továbbra is oly lelkesen és önzetlenül dolgozhassák. Dr. Trócsányi József meghatott köszönő szavai után Ujváry Dezső m. kir. gazdasági főtanácsos a TESz, Mátyás Ernő közigazgató pedig a főiskola nevében köszöntötték az ünnepeltet. Három tb. főszolgabírót: ifj. Olchváty Dezsőt, dr. Spóner Ödönt és dr. Cornides Albertet önnáló rendőri büntető bírói hatáskörrel ruházzák fel. Tárgyalás alá kerül dr. Misák József vármegyei főjegyző nyugdíjazás iránti kérelme is és igy valószínűleg a márciusi közgyűlésen sor kerül az uj főjegyző megválasztására. Tárgyalni fogják a vármegyei pénzek 1937. évi kamatozó elhelyezése tárgyábaé hozott ;közgyü- lési határozat mődositása iránt a pénzintézetek által beadott kérelmet is, valamint egyéb ügyeket. * * 9 m. Mr. osztálprsjátéh 5. húzása február 9-én kezdődik és március 11-ig tart. Sorsjegyet Löw Mihály főárusitó- nái vásároljon! utcákon. Zsuzsi, a cselédleány szorosan a nyomunkban lépkedett. Menetközben a tanár ur újból és újból kért, rimánkodott, hogy ne legyek szigorú. Megígérte, hogy ezentúl teljesen a tanításnak fog élni. A lakháza kapujánál, melyet egy nagy kulccsal Zsuzsi nyitott meg, átölelt és sírva kérve- kérte a jóindulatomat. * Félóráig mámoros állapotban sirdogált a kapu előtt és sehogy- se akart bemenni. Megijedtem, hogy még tesz magával valamit, ezért ott helyben őszintén bevallottam neki, hogy csak tréfa volt az egész. Sokáig hülledezett és csuklott nagyokat, mig a megkönnyebbülés nagy boldogsága teljesen átjárta. Hogy mi lett a vége ? Vissza kellett menni a vendéglőbe, mert — mint mondotta — „ily súlyos lelki megrázkódtatásokat egyensúlyi állapotba kell hozni.“ Nagy lett a barátság közöttünk, de ameddig csak találkoztunk, önkéntelenül is mély tisztelettel előre köszönt nekem;mindig. Lelke mélyén valahogy mindig a „kormánybiztos ur“ maradtam meg neki.
