Zemplén, 1934. július-december (65. évfolyam, 26-52. szám)
1934-09-02 / 35. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1934 szeptember 2. tülvitele a magyarság jövője s népünk teherbíró képességének megalapozása céljából elodázhatatlanul szükséges. A nemzeti életnek egyik hatalmas pillére a középosztályon kívül a parasztság is. Ezt a néposztályt azért a jövőre nézve életképessé tenni, az elproletárosodástól megóvni első rangú nemzeti követelmény. A falu adja a legjobb hadianyagot. A falu népében a hadi erények, amint azt a világháború folyamán tapasztalhattuk, még ma is élnek. A falu népe az a kifogyhatatlan erőforrás, amely a magyar középosztályt táplálni, felfrissíteni, megerősíteni hivatott. A Budapesti Hírlap folyó évi június hó 15-én megjelent egyik cikkéből szószerint idézek: „A béke napjaiban a barázdák örök és fáradhatatlan vándora. Háborúban kitartó és vitéz katona, aki a sereg zömét alkotja. Nagy társadalmi és politikai megrázkódtatások idején a legszilárdabb talaj: az ősi hagyományok bátor védelmezője. Idegen elnyomás alatt fenntartója az édes anyanyelvnek. Nyugodt korokban gazdag kaptár: kirajzik belőle a ritkuló közép- osztály friss utánpótlása. Egy személyben mindig munkás és művész, de egyetemében a történelem hordozója is. Vájjon ki? A paraszt!“ A föld felaprózódásának akkora mérvét, mint aminőt nálunk — mondjuk — Kesznyéten és Vitány községekben láthatni, még csak Kelet-Galíciában, Lemberg környékén láttam a világháború folyamán. A tőlünk nyugatra levő államok tudatában lévén a tagosítás előnyeinek, azt tulnyomórészben már végre is hajtották, ahol nem, ott azt erős iramban folytatják. A szomszéd Ausztriában, ebben az ipari államban a rossz gazdasági viszonyok okozta nehézségek ellenére is a tagosítás rendszeres keresztülvitele erősen folyik. Csonka országunkban a községeknek körülbelül egyötödrésze az, ahol a tagosítás idáig megtörtént. Az utolsó években ez a munka nálunk végképen szünetel. Az állami költségvetésekben e célra már évek óta nem irányoznak elő semmit, a nép pedig a maga erejéből a mai gazdasági viszonyok között — teljes meggyőződésből állítom, — erre képtelen. Hogy mezőgazdaságunk fejlődése a sok hivatalos és nem hivatalos kezdeményezés ellenére lassú és visz- szamaradt az ipari államok mező- gazdaságai mögött, annak nem any- nyira a mi kisbirtokos osztályunk elmaradottsága az oka, mint határaiknak tagositatlan volta. Hogy ez igy van, rájövünk, ha arra gondolunk, micsoda idő és munkaveszteséggel jár — mondjuk — egy 20—30 holdas kisgazdának a község határának különböző pontjain 30—40 darabban elfekvő földjére a trágyát kihordani, azt megdolgozni s az azon termett terményt egy helyre összehordani. Pedig a mi viszonyaink között a tagosítás a már elmondottakon kívül még egy másik előnnyel is járhatna. Ha ugyanis vármegyénket, mondjuk a szomszéd Abaujjal összehasonlítjuk, azt látjuk, hoogy mig utóbbi egy gerinces középbirtokos osztállyal rendelkezik, — ami pedig az egészséges nemzeti rétegmegosztás céljából okvetlenül szükséges, — addig az nálunk csak szórványosan jő elő. Elpusztult s a helye üres s ennek folytán a nagybirtok és kisbirtokos között üresség, szakadék van. Ezt a szakadékot áthidalni a tagosítás folytán középbirtok jellegét felvevő parasztbirtokok volnának a hivatottak, amelyek alkalmasokká válván a belterjes gazdálkodásra, mig egyfelől Megindult a választási harc a legtöbb adót fizetők mandátumai iránt A hivatalos vármegye és a Nemzeti Egység Pártja közös listát állított össze a választásra, melynek nagy győzelmi esélyei vannak A vármegye főispánja a törvény- hatósági bizottságot szeptember hó 7-ére délelőtt 11 órai kezdettel rendkívüli közgyűlésre hívta össze, melynek főtárgya lesz — a társtörvényhatóságok átiratainak tárgyalása mellett, — a legtöbb adót fizetők közül választandó törvényhatósági bizottsági tagok választási napjának kitűzése. Értesülésünk szerint a vármegye alispánja javasolni fogja, hogy a választás szeptember hó 20 án történjék meg. A közgyűlés előtt 10 órai kezdettel megtartják a szokásos kis- gyülést. Pénteken délelőtt a vármegye főispánja a vármegye vezető tényezőiből és a Nemzeti Egység Pártjának főbb vezetőiből álló kijelölő bizottságot hivott össze, melyen megbeszélték, hogy milyen listát állítsanak össze a választásra. Az értekezleten többek között részt vettek Bernáth Aladár alispán, dr. Orbán Kálmán polgármester, az ösz- szes főszolgabirák, parnói Molnár Béla a Nemzeti Egység sátoraljaújhelyi kerületének elnöke, dr. Tóth Alajos a Párt sátoraljaújhelyi városi elnöke, dr. Dómján Elek m. kir. kormányfőtanácsos, dr. Jármy Béla ny. főispán, kir. közjegyző, id. Csajka Endre m. kir. kormányfőtanácsos, Mosolygó József tokaji gk. plébános, a Nemzeti Egység tokaji választó kerületi elnöke, Róth Sámuel sátoraljaújhelyi izr. főrabbi, dr. Haas Bertalan ügyvéd. Az értekezlet igyekezett a legtöbb adót fizetők közül a bizottsági tagságra legalkalmasabbakat kiválasztani, nem tőrekedve arra, hogy pártszempontok miatt kihagyja az arra érdemes tényezőket, akiket a társadalom minden rétegéből választottak ki. Az értekezlet egyhangú megálla- podásaképen a hivatalos vármegyei és részben Nemzeti Egység párti választási listát a következőképen állapították meg. I. csoport rendes tagok. Dr. Barathy Béla Zemplénagárd, Dr. Benyovszky László Sárospatak, Blumenfeld Jenő, Dr. Burger Jakab, Id. Csajka Endre Sárospatak, Dr. Erőss János Szerencs, Goldblatt Ferenc Sárospatak, Dr. Haas Bartalan, Dr. Kossuth Lajos Széphalom, Dr. Katona György Sárospatak, Kádár Gyula, Dr. Lichtenstein Jenő, Ligeti József, Liszy Viktor, Ifj. gróf Majláth József Monyhatanya, parnói Molnár Béla Alsóberecki, Dr. Molnár János, Potoczky Bertalan Berzék, Dr. Róth József, Báró Sennyey István, Dr. Sze- niczey Ödön, Báró Waldbott Kelemen Tolcsva, Dr. Visegrády János, Dr. Weisz Bertalan. I. csoport póttagok. Boronkay László, Blum Géza, Be- kényi Gyula Vaskapu, Demjén István Hosszufalussy Imre Taktaharkány, Br. Ivánka Géza Pátka, vitéz Juhász Jenő Budapest, Majzler László Gesz- tely, Műnk György Hernádnémeti, Mandulajj Sándor Szerencs, Műnk András Hernádnémeti, Báró Vay Miklós Tiszalök. II. csoport rendes tagok. Vitéz Asbóth Aládár Sárospatak, Bernáth Aladár, Csontos József Sárospatak, vitéz Csajka Endre Sárospatak, Dr. Gaál Barnabás, Dr. Har- sányi Gyula Sárospatak, Dr. Jármy Béla, Dr. Kozma György, Dr. Kabina Géza, Lehoczky Sándor, Dr. Meczner Béla Sárospatak, Dr. Malártsik György, Dr. Macsotay József, Dr. Meczner Tibor, Dr. Nyomárkay Ödön, Dr. Nemes Géza Szerencs, Negró Béla, Dr. Oláh István, Olchváry Dezső, Róth Mór, Réz Gyula, Szeszlér Ödön, Dr. Székely László, Dr. Tóth Alajos. II. csoport póttagok. Bilanovits István, Dr. Hosszufalussy Miklós Sóstófalva, Ilykovich Endre, Dr. Jancsó Lajos Szerencs, Dr. Kelemen Miksa, Klein Kálmán. Lindenberger Lajos, Pavletits Ödön Sárospatak, Szegő Sándor, Szinnyei Merse Ödön Legyesbénye, Szabó Lajos Bodróghalom, Zalay Dénes Legyesbénye. III. csoport rendes tagok. Bokor Antal, vitéz Bodroghy István Bodrogkeresztur, Bobik Pál, Dr. Bessenyey Zénó, Bernáth Béla, Dr. Chudovszky Mór, Dr. Czinder Jenő Szerencs, Dr. Davidovics Jenő, Dr. Horovitz Gyula Sárospatak, Homér Gyula Tolcsva, Dr. Heindrich Béla Tokaj, Dr. ísépy Tihamér, Klein Vilmos, Katona Géza Sárospatak, Dr. Kiss Sándor Sárospatak, Olchváry László Alsócerecki, Reinitz Elemér, Dr. Reichard Salamon, Szirmay László Tállya, Szirmay Sándor Tállya, Dr. Tóth Lajos Szerencs, Dr. Tró- csányi József Sárospatak, Ujváry Dezső Sárospatak, Zimmermann Lajos Mád. III. csoport póttagok. Ifj. Deutsch Mór, ifj. Danziger József Sárospatak, Kardos Zsigmond, Lászlófi Henrik, Pavletits Béla Sárospatak, Róthfuchs László Tokaj, Ru- zsinszky István, Dr. Reichard Ervin, Dr. Schweiger Mór, Vajthő Jenő Tokaj, Zajka Vince, Dr. Zinner Ferenc. 9 népkonyha-ünnepség végleges programja Nagy érdeklődéssel várja a közönség a szeptember 2 iki Népünnepélyt föl magát a nézősereg, szóval minden intézkedés megtörjént arra nézve, hogy azok akik filléreikkel hozzájárulnak a Népkonyha nemes céljainak megvalósításához, pompás szórakozásban is részesüljenek. A Népkonyha javára szeptember 2-án rendezendő Népünnepélyt óriási érdeklődés előzi meg. A lelkes rendező gárda, élén a fáradhatatlan agi- litásu Matyasovszky Kálmánnal, olyan tartalmas és érdekes műsort állított össze, hogy az minden igényt kielégít és pompás szórakozást fog nyuj • tani a közönségnek. A Népünnepély d. u. 2 órakor a sportpályán autó és motorkerékpár felvonulással kezdődik. Második számul a mikóházai és rudabányácskai „Gyöngyös Bokréták“ szerepelnek pompás előadásukkal. Azután következik a motorkerékpár ügyességi verseny, a Sa/acz-leányok remek orosz tánca, dr. Meczner Béla cigányzene mellett előadott magyar nótái, Dongó Gyula nőimitáció, tréfás állatquartet, Mocsányi és Lakos utánzat és végül a Kövérek és Soványok labdarugó mérkőzése fog felejthetetlenül derűs perceket szerezni a közönségnek. Lesz ezenkívül természetesen zsák- bafutási és póznamászási verseny is, élelmiszer és borsátrakban üdítheti Újhelyi iparosok hatszáz pár cipőt száilitottak a gyermek- menhelynek A miniszteri kiküldött most vette át az újhelyi iparosoktól a Gyermek- menhely részére szállított 600 pár cipőt és teljes megelégedését fejezte ki az ipartestület vezetősége előtt. A cipők anyaga itt lett beszerezve és igy a munkában részesült 60 iparoson kívül keresethez jutottak a bőrkereskedők is. Az újhelyi átvétel után került sor a sárospataki és szerencsire. több embernek adhatnának kenyeret, addig másfelől tulajdonosaiknak is több jólétet és nagyobb életlehetőségeket biztosíthatnának A tagosításról szóló törvényeink értelmében a tagosítás elrendelése az érdekelt birtokosok valamelyikének kérelmére történhetik meg, ami lakosságunk azonban — sajnos, — nem ismeri még a tagosításnak előnyeit. Nem volt, aki felvilágosítsa és ennélfogva e kérdéssel szemben közönynyel viseltetik. Ezt a közönyt felrázni a vármegyei gazdasági felügyelők volnának hivatottak. Elvégre a felügyelőség vezetőjén kívül ma 4 gazdasági felügyelőnk van, tehát ugyanannyi, mint amennyi járásunk. Vasárnap délutánonként tartandó előadásaikkal, az ehhez szükséges agitáció utján feltétlenül keresztül volna vihető, hogy évenként legalább 4—4 község kérje határának tagosítását. A költségeket a tőlünk nyugatra fekvő Svájcban, — ahol a birtokel- daraboltság, mig a tagosítás meg nem történt, szintén rendkívüli mérveket öltött, — 25—50 százalék ere- éig a kantonok viselték, azaz a ta- gositási költségekhez a községek népének anyagi állásához mérten ennyivel járultak hozzá. Amit a kantonok átéreztek és teljesítettek, kell, hogy a vármegye is magáévá tegye. E kérdés mogoldásáriál a vármegye nem viseltethetik közönnyel, hanem azt elősegíteni elsősorban is ő a hivatott. S hogy miből, azt is érinteni óhajtom. Sátoraljaújhely város ebadó alapját 100% ban saját céljaira használja. Úgy vélem, a vármegye nem követne el hibát, ha a vármegyei ebadó alapba a községektől befolyt összegeket — eltérőleg az eddigi iránytól, — teljes mértékben a községek népének előrehaladását előmozdító célokra használná fel.
