Zemplén, 1934. július-december (65. évfolyam, 26-52. szám)
1934-07-15 / 28. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1934. julius 15. Dr. Eckhardt Tibor sátoraljaújhelyi nagy beszéde a revízióról A magyar revízió fáradhatatlan harcosa, a Magyar Revíziós Liga alelnöke, Eckhardt Tibor dr. országgyűlési képviselő vasárnap este nagyszabású előadást tartott Sátoraljaújhelyben a vármegyeháza nagyterűié ben. A termet zsúfolásig megtöltő közönség soraiban ott láttuk leveldi Kozma György dr. főispánt, Bernáth Aladár alispánt, Görgey István dr. országgyűlési képviselőt és számos más előkelőséget. A terembe lépő Eckhardt Tibort dr. Dómján Elek m. kir. kormányfőtanácsos, ev. főesperes, a Revíziós Liga helyi elnöke üdvözölte meleg szavakkal. Az üdvözlés után Eckhardt Tibor Európa világháború utáni politikai helyzetéről kezdett beszélni s ennek során kifejtette, hogy a Népszövetség, amely a győztes hatalmaknak egy önbizto- sitó szervezete volt, tizennégy éves működése során nem ért el sikereket, azonban mégis érdeke Európának a népszövetségi politika. — Ma azonban már minden, ami a világon történik és történni fog, a népszövetségi rendszernek alkonyát és egy uj rendszernek a nemzetközi életbe való bevonulását jelenti. Ez az uj rendszerű hatalmi politika, amely már nyíltan és kíméletlenül érvényesíti, ha nem is az igazságot, nem is a szerződésekben biztosított jogokat, hanem az erősnek a jogát, ami azt jelenti, hogy a kíméletlen hatalmi láz és bosszúvágy egyre nyersebben jelentkezik és követeli a maga vélt jogait. Magyarország helyzetével foglalkozott ezután Eckhardt Tibor. — A mi helyzetünk a mai európai konstellációban — mondotta — kényelmetlen, de nem veszélyes. Franciaország bekerítő politikát űz, Anglia azonban az európai egyensúlyon keresztül keresi az európai békét. Belgium sem hajlandó egy francia háborúnak feláldozni területi épségét, Amerika sem hajlandó engedményekre a háborús adóságok tekintetében megfelelő becsületes leszerelési program végrehajtása nélkül. — Franciaországtól akármilyen hangos kardcsörtetést fogunk hallani, nem leszünk túlságosan idegesek, hiszen Barthou világrengető tervére, amely a mai határok megmerevítését célozta, Henderson angol elnök megadta a választ: „Vegye tudomásul, Ez év március 20-án Csobajban felakasztva holtan találták Farkas István gazdasági ispánt. Nyilvánvaló volt, hogy a fiatal ispán önkezével vetett véget életének, hozzátartozói azonban érthetetlennek találták az öngyilkosságot, mert hiszen a rendezett anyagi viszonyok között élő Farkasnak tudomásuk szerint semmi oka nem lehetett arra, hogy megváljon az élettől. A rejtélyesnek látszó öngyilkosság ügyében megindított nyomozás rövidesen kiderítette az ispán végzetes tettének okát. Megállapították ugyanis, hogy Farkas István előző napon különböző ügyek elintézésére Tokajba ment, ahol dolgavégeztével az Arany Sas vendéglőben mulatni kezdett. Reggel felé a fiatalember megdöbbenve vette észre, hogy az uradalom tulajdonát képező s nála lévő 200 pengőn felüli készpénz nyomtalanul A sátoraljaújhelyi Általános Ipartestület az elmúlt vasárnap székházának dísztermében ünnepélyes keretek között osztotta ki a „Hegyaljai Hét“ alkalmával a tanonc és segédmunka kiállításon résztvett segédek és tanoncok jutalom dijait. Ugyancsak ez alkalommal adta át a város polgármestere az Országos Baross Szövetség által adományozott ezüst érmet. Ez ünnepélyes aktuson az ipartes tület vezetőségén és a város polgár- mesterén kívül megjelent dr. Görgey hogy Anglia semmiféle bekeritési politikába nem fog belemenni.“ Ennek kapcsán leszögezte Eckhardt Tibor, hogy nekünk magyaroknak nincs más feladatunk, mint az egész világon elismert revíziós törekvéseink mellett kitartani, mert az igazság győzni fog. A hatalmas és érdekes előadást a közönség hangos tetszésnyilvánításokkal honorálta. eltűnt tárcájából. Ez a felfedezés annyira elkeserítette a fiatalembert, hogy hazament és végzett önmagával. A csendőrség pár nap alatt arra a megállapításra jutott, hogy Farkas pénzét Kerner Teréz pincérleány és Weinberger Dezső pincér vették el, akik az Arany Sas alkalmazottai voltak. A két gyanúsított kihallgatása során először tagadott, később azonban részleges beismerő vallomást tettek, mire őrizetbe vették őket s mindkettőjüket a sátoraljaújhelyi kir. ügyészség fogházába szállították. Az ügyészség lopás büntette miatt emelt vádat az azóta is vizsgálati fogságban lévő vádlottak ellen, kiknek ügyét julius 20-án tárgyalja a kir. törvényszék büntető egyesbirája. A tárgyalás iránt úgy Tokajban, mint Csobajban nagy érdeklődés nyilvánul meg. István országgyűlési képviselő, Zbo- ray Károly iparhatósági biztos, valamint nagyszámú érdeklődő közönség. Az ünnepélyes díjkiosztást Poós József ipartestületi elnök nyitotta meg, majd Csernyiczky Kálmán ipar- testületi főjegyző szólalt fel, visszatérve a tiz évvel ezelőtt rendezett ipari kiállításra. Ennek befejeztével meleg szavak kíséretében kiosztotta a dijakat. Nagy ezüst érmet és I. o. dicsérő oklevelet kaptak a következő segédek: Weisz János nőiszabó, Ács András kőfaragó, Zöldi István cipész, Azari József ács és Windt Ernő tervező. Kisezüst érmet és I. osztályú dicsérő oklevelet nyertek: Kenderessy József kőműves, Kun Béla cipész, Gábri László cipész és Bodnár Pál asztalos segédek. Díszoklevelet és kisezüst érmet kapott: Rácz István kőműves- segéd. Ezenkívül bronzéremmel és II. o. dicsérő oklevéllel tüntettek ki 30, dicsérő oklevéllel pedig 14 segédet, illetve tanoncot. A fenti jutalmak kiosztása után dr. Orbán Kálmán polgármester bensőséges szavak kíséretében a tanonc és segédképzés terén elért érdemeinek elismeréséül átnyújtotta Kubasevics Lajos kőfaragómesternak a Baross Szövetség ezüst érmét, majd köszönetét mondott a testület vezetőségének, valamint a kiállításon részt vett tagjainak eredményes munkásságukért. A polgármester nagyhatású beszéde után dr. Görgey István országgyűlési képviselő szólalt fel, aki hangsúlyozta, hogy ezen a kiállításon a helybeli iparosok, azok segédei és tanoncai nagy eredményt mutattak fel, amit az a körülmény is mutat, hogy a minisztérium kiküldöttei az ipari kiállítás megtekintése után a legnagyobb megelégedésüket fejezték ki. Száz német újságíró érkezik Sátoraljaújhelybe A berlini idegenforgalmi iroda magyar vezetőségének rendezésében augusztus hó 14-én, kedden 100 német újságíró érkezik Magyarországra, hogy tanulmányozza hazánkat, elsősorban a trianoni határokat. A 100 német újságíró Csehszlovákián keresztül érkezik Magyarországra. Az első város, amit útba ejtenek, Sátoraljaújhely lesz, melynek magyar állomására délelőtt 11 óra 13 perckor érkeznek meg. Az állomáson ünnepélyes fogadtatás lesz. A német újságírók megtekintik a határt, majd a Tokajhegyalja sátoraljaújhelyi nevezetességeit. Tiszteletükre a város bankettet rendez a Városi Vigadóban. A „Zemplén“ a vármegye legjobb í*s legelterjedtebb apja. A halálosvéqü tokaji uri-muri a törvényszék előtt Főpincér és pincérleány a vádlottak padján Ünnepélyes díjkiosztás a Sátoraljaújhelyi Ültálános IpartestOletnel A „ZEMPLÉH“ EREQETl Tflirá törökök és labancok a kuruc jíegyalján ii. Rákóczi Zsigmond e fényes győ* zedelmét még azon 1588-ik évében irt 227 strophából álló szép magyar hőskölteménnyel dicsőité egy Tardy György nevű zemplénvármegyei lisz- kai poéta. (Lásd e történelmileg is nagybecsű dicsérő éneket alóürott által a „Századok“ 1871-ik évi folyamában, 100 — 130. kiadva.) Rákóczi Zsigmondot e teljes sikerű, sőt a vívó felek számarányát tekintve: csodálatos sikerű győzedelméért országszerte magasztalásokkal árasztották el s Abauj, Borsod, Zemplén népe hálásan ünnepié benne meg- szabaditóját. Rudolf király pedig, még kilenc év múlva is, (midőn a már 1593-ban a „Nagyságosok“ rendébe iktatott Rákócziaknak Zsigmond fényes érdemeit kitüntető uj czimer levelet és ebben czimerbővi- tést ad) 1597. május 27 kén, — magasztalva emlékezik meg e szikszai diadalról és Rákóczi Zsigmondnak akkor is, azután is annyiszor tanusi tott hősi vitézségéről. (Ezen aranyozott nagy ezüst függő-pecsétü díszoklevél ma is épen meg van a Rá- kócziak leányági utódainál, a gr. Er- dődyeknél.) Rákóczi Zsigmond pedig nem törődvén azzal, hogy a török elleni harcokban számos súlyos sebet kapott (mint ezt koponyája ma is mutatja) ernyedetlenül folytatta vitézi pályáját. Különösen 1593 ban, Homonnai Dru- geth Istvánnal, Dobó Ferenczczel, Báthory Istvánnal és Forgách Simon kassai kapitánnyal egyesítvén hadait, tekintélyes sereget gyűjtött, — mely iyel a szabadkai várkastélyt ostrommal bevette s a benne levő 400 törököt levágatta; majd Fülek várába s városába szorított be 1600 törököt és őket magok megadására kényszerűé. Kisebb hőstettei számnélküliek. De végre az erős vitéz a sok kiállott hadi fáradalomtól és kapott nehéz sebek fel-felujulásától 1598-ban elkezdett betegeskedni, s ettől fogva már inkább csak tanácscsal és bölcs elméjével, mint karddal szolgálta hazáját. A Básta réinkorszaka, a Mihály vajdát megölt bérgyilkosok tőrei által testvérének Rákóczi Lajos lippai generálisnak majdnem halálosan való megsebeztetése, — melyért sem ez, sem Zsigmond semmi elégtételt nem kaphattak Rudolftól, — és a folytonos vérlázitó alkotmánysértések végre Rákóczi Zsigmondot is annyira elkeserítették, hogy kedvetlenül vonult vissza a közélettől, elzárkózván kedves szerencsi várába. Itt látogatta őt meg 1605 elején a haza szabadságáért fegyvert fogott Bocskay István fejedelem, Kassa felé való útjában; s a nagyérdemű és nagytekintélyű hazafit sikerült a fejedelemnek a maga részére megnyernie. Rákóczi Zsig mond még egyszer kilépett a köztevékenység terére, de már mint Bocskay fejedelem hive, aki által azonnal Erdély kormányzójává neveztetvén ki, csakhamar Erdélybe távozott. Rákóczi Zsigmond Bocskay távolléte alatt annyi bölcseséggel és szelídséggel kormányozá ezen országot, hogy az erdélyiek őt édes atyjokként megszerették és 1606 végén Bocskay István meghalván, Rákóczinak minden tiltakozása dacára, 1607 február 8-án egyhangúlag, nagy lelkesedéssel őt választották fejedelmükké. Zsigmond ur törődött, beteges és immár hajlottkoru létére hivatkozva, váltig vonakodott a fejedelmi méltóságot felvállalni, — azonban végre a közóhajtásnak és Rudolf császár ismételt kéréseinek (aki inkább óhajtá őt, mint mást Erdély trónján) végtérre engedni kényszerült. Bölcsen s békésen uralkodik vala Erdélyben, — de alig tovább egy évnél. Mert mindinkább elbetegesedvén és halálát közeledni érezvén hívei minden kérései s marasztásai ellenére is, 1608 már- czius 3-kán lemondott a trónról s haza vonult kedves szerencsi várába, ahol végnapjait tölteni kívánta; a halál azonban nem itt, hanem felsővadászi ősi kastélyában érte őt utói, még azon 1608-ik év december 5 ikén. Fia, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem — a linczi békekötés halhatatlan megalkotója, — szeretett édesatyjának holttestét, végakarata szerint, Szerencsre szállíttatta s az itteni református templomban készíttetett sírboltot és díszes faragott nagy síremléket neki, amely alá hamvait 1609 január 21-kén fejedelmi gyászpompával letétette örök nyugalomra, hatalmas, nehéz selyemzászlót tűzetvén aranyozott czimerével s czimei- vel, az elhunyt hősnek és bölcs fejedelemnek, áldott családfőnek sir- SZObra fölé. (Folyt, köv.)
