Zemplén, 1934. július-december (65. évfolyam, 26-52. szám)

1934-12-30 / 52. szám

1934 december 30.

3. jldji

ZEMPLÉN

Zemplénvármegye foroényhofósógánoh rendes közgyűlése

A.törvényhatósági bizottság tagjai december 29-án jelentős számban összejöttek, hogy az ötéves ciklus utolsó gyűlésén részt vegyenek.

Leveldi Kozma György főispán tartalmas megnyitójában méltatta a lefolyt öt évnek munkáját, amelyben a törvényhatósági bizottsági tagok részt vettek. Az eredményes és az eredményt nélkülöző munkának mind az volt a célja, hogy vele ezt a szegény csonka Zemp- lénvármegyét gondozzák. Éppen e munkában tűnt ki, hogy az egységes gondolkozással, szoros ösz- szetartással mennyi jó dolognak a művelői voltak. Felkéri az uj törvényhatósági bizottságba bekerült tagokat, hogy fajszeretetüket és a szükebb zempléni földdel összekapcsolt hűségüket az országos összefogásban, mint nemzet- erősitő tényezőt érvényesítsék.

Az alispáni novemberi jelenés alapján a nemrég elhhnyt bizottsági tagokról megemlékezett.

Lapunk szerkesztőjének átadta a főméltóságu Kormányzó úrtól leérkezett elismerésével együtt a hozzácsatolt „Signum laudis“ érmet. A közgyűlés vitéz Lehoczky Lajos tokaji járási szolgabirót a Vili. fizetési osztályba léptette elő.

A belügyminiszter ur leküldte a véglegesen megállapított 1935. évi vármegyei költségvetést. Uj- helyre vonatkozólag annyi könnyítés van, hogy az 1935-ik évben a törvényhatósági pótadó kisebbedet. Ez minden esetre ráfér Sátoraljaújhelyre, amelynek költségvetési pótadója 68%-ról 94°/o- ra növekedett.

A belügyminiszter úr nem adott helyt azon kérelemnek, hogy a szegény határváros az uj OTI beosztás alapján ne szenvedjen kárt. ügy mondja „Ujhelyen tulajdonképen csak kirendeltséget kívántam fenntartani.“ — A város közönsége pártolólag felír Székesfehérvár átirata mellett, hogy a szegénybetegek gyógyszerellátása mellett előállott hiányokat ne a község, hanem az állam fedezze, úgy amint azt az országos betegápolási adó kivetésére megalkotott törvény óhajtotta.

Igen lényeges ügyben döntött a törvényhatóság, amikor a Sátoraljaújhely megyei városban felállított egészségvédelmi intézkedésekhez az egész csonka Zemplén megyét

hozzáfűzni akarja.

Az alapot úgy teremti meg, hogy a Sátoraljaújhelyi iskolai rendelésre gyűjtött alapból — amelybe a város 5000 pengőt, Erzsébet közkórsáz 6000 pengőt, a törvényhatóság 3 éven át 3000—3000 pengőt adottt — a fennmaradt 7000 pengővel ezt az alapot létesíti. Ezzel megalapozza megyénkben a nemzet egészségügyi védelmének ezen fontos tényezőjét. Ha ennek az intézménynek, a szabályzatát jóváhagyja a belügyminiszter úr, azzal külön kell foglalkoznunk.

Az államépitészeti hivatal egy szerződéses ideiglenes mérnöki munkaerővel fog meggyarapodni, amelynek fedezete megvan az 1935. évi közúti költségvetésben.

A főispán őszinte meleg szavakkal bezárta a 'közgyűlést, kívánva ennek a szegény csonka vármegyének egy boldogabb uj esztendőt.

NyiLflTKOZflT!

Számtalan érdeklődésre közöljük, hogy előfizetőinknek a P 14 40 egész évi előfizetési dij beérkezése után 24 órán belül elküldjük gyönyörű függői* y-ajftndékunkat. A 150x260 cm. nagyságú tüllfüggöny megkezdett mintájával és a kihimzéshez szükséges MEZ gyöngyfonállal ajándéknak is nagyon alkalmas. Kívánságra szélesebb függönyt is adhatunk kevés ráfizetéssel. Aki óhajtja, a függöny helyett kaphat: egy Indathren-szegélyü lenvó- szon abroszt, vagy újabb mintájú ágyneműt, esetleg hárompolcos állványunkat, a „Fakuli“-t.

SIESSEN ELŐFIZETNI !

Tündérujjak

Magyar Kézimunka Ujsúg Budapest, Szervita tér 3.

Előfizetéseket felvesznek: Hazai Laura kézimunkaüzlete, Dubay Nándorné kézimunkaüzlete, Guttmann Etel kézimunkaüzlete.

bele-beletette a maga garasát a szőnyegen lévő ügy mérlegébe és el-elszólta magát.

— Ilyen hidegben — mondok

— nem lehet valami kellemes a szilajpásztorkodás.

— Hát bizony szellős a szárnyék,

— szól a szép juhászné.

— Szárnyék? Hát az meg micsoda ? — kérdezem. (Tudom, hogy boldogult Harman Ottó foglalkozott ezzel a szóval, úgyszintén Győrffy István múzeumi igazgató is. Herman összetett szónak veszi, igy, hogy: „szár-nyék“. Győrffy képzett szónak ilyenképpen, hogy „szányadék“. Ennek lenne rövi- debb alakja a „szárnyék“.)

A juhászné is, meg a kanász is egyérielmüleg azt mondják, hogy a szárnyék a „brankau.

— Hát az meg micsoda?

— A branka az, mikor a karámot széjjelszedik.

— Nem értem. A szárnyék a branka, a branka meg a karám, ha széjjelszedik, tehát a szárnyék széjjelszedett karám ?

— Dehogy isi — nevet a szép juhászné. (Bizony no, kezdtem

zavarbajönni.) Teccik tudni, a karámot úgy is szokták készíteni, hogy két-három öl hosszú darabokban elkészítik teljességesen. Ez a branka. Osztán ezeket csak le kell állítani, ásni egymás végűbe, négyszögbe és kész a karám.

— No, ezt már jól megértettem, de még mindig nem tudom, mi a szárnyék.

A juhászné felel:

— Hát amikor nem az egész karámot állítják össze, hanem csak egy-két brankát egymás hosszába. Csak éppenhogy a juh megfeküdjék. Olyan az, hogy zár is, nem is, véd is, nem is.

— Hiszen a juhászok szárnyéka olyan, — szól bele egy uj hang, az egyik bodrogközi falu jegyzőjének a hangja, — de nálunk a gulyának a szárnyéka már külömb, mert teteje is van. Egy hosszú fal, nádból, vagy sövényből, melyről előre felfelé nyúlik a tető és egy néhány oszlopon elől alá van gerendázva.

— Ugyan rajzold lel — mondok neki, — itt a noteszem.

— Megpróbálom.

Le is rajzolta. (Itt is van mai napig is a noteszemben.)

Erre aztán igazán mindenki kiváncsi volt. Hozzászólottak. Segítettek. Birálgattak. Egyik gazdaember megjegyzi:

— A marhának több enyhely is kell, mint a ^juhnak.

Ekkor hirtelen egy kálvinista zsoltárszöveg csendült meg fennem, melyet még szenei Molnár telt át magyarba: „Szárnyaidnak árnyékába — Kívánkozván, — Vagyok jó reménységgel...“ De nem szóltam róla a többieknek.

— Én egyebet tudok szárnyék- nak, — mondja a detektív, — Szabolcsban, — mert én odavaló vagyok — a csikósok úgy készítik el a karámot, hogy annak egy részét különválasztják a csikók és lovak számára. A bejárat közös, de egy éket építenek az elválasztó karámrész elejére és ez megosztja a csikókat és lovakat a karám két szárnyában. Csudálatos 1 Azok a csikók és lovak mind tudják, hogy az ék melyik oldalán men jenek be. Ez az ék: a szárnyék.

— Hohó! — szólal meg egy

Csendes himnusz

Zengő kürtszóval, citherával, s komoly szivem harsányra verve piros tüzén a szenvedélyeknek, zengő kürtszóval, citherával Uram, most nem dicsérlek.

De látom füvön, fán, virágon, szivén, mesén és nevetésen- ó, tedd, hogy mások is meglássák - látom szerelmem, álmom, vágyam művész- kezed vonását.

De látom fényen, éjen, titkon, és látom csillagok forgásán- ó, tedd, hogy mások is meglássák- látom feszülő agyvelőkön

tudó s-kezed vonását.

De látom bölcsőn és koporsón, anyák és gyermekek szemében- ó, tedd, hogy mások is meglássák- látom szentek mártír-csodáján isten kezed vonását.- Zengő kürtszóval, citherával most nem dicsérlek. Porszem-létem boldog lesz, hogyha minden évben csak egyszer nézel rám, s megáldod szerény ember-vetésem.

Boldog leszek, ha néha, néha művész, tudós, Isten kezeddel termékenyítve porszem-létem síitod félszeg szavakká : verssé szerény ember-vetésem

Boldog leszek, ha — elvégezve az évek vig versenyfutását, megfáradt már rövidke létem — szelíd sarlóval aratod le szerény ember vetésem.

ifj. Ambrózy Ágoston.

— Emelik a testnevelési tfrák számát. A kultuszminiszter rendelete értelmében a jövőben a fiú középiskolákban a testnevelési órákat az eddigi 3 óra helyett heti 4 órában állapítják meg.

iparos ember — én nálam más a szárnyék. A szekér rudjának a szekér alá kétoldalra bemenő része a rúd szárnya. A szárnyakat széles vaskarika foglalja hozzá a rudhoz. Ez a karika sokszor megtágul, azért ékkel erősitik meg. Ez az ék: a szárny ék.

— Cigánd! — kiállott odakinn a kalauz. — Most vettük észre, hogy áll a vonat. Én meg, hogy ki kell szállanom. A kanász már régebben kiszállott. Én is Istennek ajánlottam az én kedves akadémiámat, kiszállottam és lassan baktattam falumba befelé.

Éppen a kapunk elé értem, a szárnyék felett töprengtem, kedves akadémikus földjeimre gondoltam, akikkel együtt utaztam. Ki tudja, milyen ékek jöttek volna még elő, ha meg nem áll a vonat. Az is lehet, hogy csak a vonat állott meg és én szállottam le, de a beszélgetés tovább szárnyalt.

— Enyjel A betyárságát neki I — kiáltom el magam pont a kapunk előtt, ahol egy nagy kátyút vert az őszi beta karodás és tele volt sárral, vízzel. Végig tenyerel- tem benne, akár egy béka.

— No, — mondok — ez az igazi akadémia.