Zemplén, 1934. július-december (65. évfolyam, 26-52. szám)
1934-12-23 / 51. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1934. december 23. Oláh István dr. emickéneli áldozott Sátoraljaújhely társadalma a Turista Egyesület vasárnapi gyászközgyülésén A legszebb időhöz illő napsugár tűzött be a vármegyeháza nagytermének ablakain a késő de cemberi délelőttön, a Turista Egyesület elhalt nagy elnökének emlékének szentelt gyászközgyülésén. Ujhely papi, katonai és polgári úri társadalma csaknem teljes számban jelent meg, hogy Oláh István dr. emlékének áldozzon. A nagyterem zsúfolásig megtelt, midőn az egyesület vezetősége elfoglalta az elnöki asztal helyeit s ugyanitt foglaltak helyet az elhunyt jelen volt fiai is, Oláh István dr. vármegyei szolgabiró és Oláh György, az Uj Magyarság főmunkatársa. Matíyasovszky Kálmán a közgyűlést megnyitva bejelentette, hogy hogy az egyesület volt elnöke az újhelyi turisztika életrehivőjának halála alig pótolható vesztességünk s a sátoraljaújhelyi turisták méltó módon akarják az elhunyt nagy érdemeit megöiökiteni. Felkérte ezután Búza dr.-t emlékbeszéde elmondására. — „Amidőn a Turista Egyesület felkérésére — kezdette Búza Béla dr. beszédét — nagynevű elnökünkről, aki egyúttal szivemhez nőtt igaz barát volt, — megemlékezem, egy versnek gyönyörű szavai jutnak eszembe. Arról ir a költő, hogy ha a sors választást engedne, az év melyik szakát óhajtaná halála időpontjául, azt fe lelné: „Legyen ősz — szép szelíd, derült ősz, őszi lombon fényes nap sugár, — Őszi lombon zengje vig dalát, — Egy a tavasztól elmaradt madár.“ a „ZEMPLÉH“ EREDETI TÁRCÍM A „Zempléniek Asztaltársasága* Amíg a kisantant mesterien kiagyalt vádjai körül Genfben a magyar—jugoszláv élet-halál harc dúlt, egy budai kisvendéglőben 30—40 zempléni fiú derűs nyugalommal buzgólkodott: Írogattak, vitatkoztak órahosszat és közbe- közbe kétségkívül koccingattak is. Rikkancsok odakinn a kedélyek megnyugtatására versenyt kiabálták a kisantant külügyminiszterek kihívó nyilatkozatait, a gyengébb idegzetű családapák már mintha a falragaszokra hunyorgattak volna és a fiuk csak tárgyaltak zavartalan bizakodással, miközben egy előttük fekvő névsor folyton hosz- szabbodott. Milyen jó, hogy ezek a fiuk ilyen erős idegzetüekl — gondoltam. Sportemberek lehetnek. Meg aztán történelmi idők fiai: a születési éve valamennyinek belees- hetik ebbe a gyötrelmes utolsó 20 esztendőbe. Jobban be vannak hát idegződve a történelem hazug, kegyetlen világának oly ördögi kirobbanásaira, amilyen ez a juA mi nagy halottunk, akinek emléke előtt itt ma fájó érzéssel, de egyúttal igaz tisztelettel, elis méréssel s a síron túl is élő szeretettel áldozunk, ősszel távozott el tőlünk! Ősszel, amikor az elmúlás fájó érzése rezeg a bágyadt napsugárban; ősszel, amikor a Szárhegy völgyének kedvesen kanyargó útjait sárga levéllel hordta be a hideg szél, — ősszel ment el tőlünk, amikor a hegyoldalon, a szedett szőlőtökén lehullni készül a fáradt falevél.“ Búza Béla dr. költői szárnya- lásu beszéde további során az elhunyt lelkes buzgalmát, fáradhatatlan munkássát méltatta. — „Ha van ebben az egyesü- sületben maradadó — folytatta — az mind az ö nagy lelkének a müve volt, ha van félbenmaradt munka, az mind az ő kezdeményezése volt“ Oláh István dr. érdeme volt, hogy felrázta az érdeklődést a turisztika iránt s megtanította szeretni a természet szépségeit. Mert a turisztika lényege — mondta a szónok — a természet szépségeinek a kultusza. Ha Oláh István dr. a szárhegyi szőlő kedves tőkéi között sétálgatott s maga körül látta a természet csodás szépségeit, bizonyára arra gondolt, hogy a természet megkedvelése folytán kifinomodó lelkek fognak majd igazi testvériségben egymásra találni. A turisztika tehát nála goszláv ügy is. Mikor békés időkben a múlt történetét olvastuk, a sokszor hamisan értelmezett hadierények görögtüzénél még a vereség is rózsaszínűnek látszott. Később aztán, mikor magunk léptünk fel a történelem színpadára és módunk nyílt a díszletek mögé is betekinteni, szomorúan láttuk, hogy van ugyan szövetségi hűség is, hazafias önfeláldozás meg hősiesség is, de igy közelről nézve, mégse egyéb talán a történelem a népek érdekeinek ekvilibrisztikai játékánál. És ezen nem is kell megütődni, hiszen a népek emberekből állanak.' Ezeknek a háborús fiuknak, akiknek van idegük nem törődni a genfi eseményekkel, bizonyára kezdettől fogva ilyen érzések lüktetnek az ereikben. Még annak a magashomloku, szőke gyereknek is, ott az asztal túlsó végén, aki pedig olyan szép versekben tudja ünnepelni az emberi érzéseket. Nem tudom, igy van-e valóban? De nem csodálkoznék, ha igy volna és nem csodálkoznék azon sem, ha ezt a kis költőt, aki a legvidámabbnak látszik odabenn, szépérzésének valami tudatalatti eszköz volt nagy magyar álmok elérésére. Meghatottan hallgatta a közönség az emlékbeszédet, melyet a következőképen fejezett be a kitűnő szónok: — „És most még egy pár szót Ő hozzá, aki eltávozott már tőlünk, de akit talán még beérnek a szeretet szárnyán gyorsan repülő szavaim Ö hozzá szólok, aki levetette földi bilincseit, aki előtt megszűnt a tér fogalma és leomlottak a határok Előtted nincs már szuronyos katona — és neked már nem kell útlevél, hogy eljussál a régi, kedves helyekre, eljussál a homonnai hegyek közé. A tied már az a vidék. Öleld át nagy telkednek minden szeretetével. Vidd oda magaddal a mi fájó sóhajtásunkat is. És légy biztos abban, hogy amiként kelet felé néz a mohamedán ha imádkozik, a mi tekintetünk is arra jár, ha a szárhegyi utakon sétálva reád gondolunk.“ Zugó tapssal köszönte a hallgatóság a halotthoz méltó beszédet s egyhangúlag elfogadta ezután az elnöki előterjesztéseket. Elhatározták, hogy a Turistaházat, mint az elhunyt alkotását Oláh István dr. menedékháznak nevezik el s annak falában emlékiábereje időnkint elfordítaná ettől a kihűlt lelkű világtól. Hiszen ha a civilizáció fejlődésének a főirányvonala az öldöklő fegyverek teh- nikai tökéletesedése, akor valóban minden nemes gondolat a valóságból lassan a művészetek költött világába költözik át. Otthon már a vacsoránál ültünk, amikor az a magashomloku, szőke fiú, a fiam, megérkezett. A kezében volt a hosszú névsor, lelkesen beszélt. — Ennyi barátunkat irtuk össze, akikre bizton számíthatunk a Zempléni Asztaltársaság megalapításánál. Ha az öregek nem mozognak, megcsináljuk mi. De az öregeket is szívesen látjuk. Csak ezt a belépési ivet kell aláirniok. Alig pár hete beszélgettünk Komáromi Jánossal a zempléniek tömörítéséről. De resteltem említeni, mert hiszen mi se mentünk egy lépéssel se tovább a beszélgetésnél. — És mi az egyesület programja? — kérdeztem. — Csak annyi — felelte ő, — hogy ebben a gyökértelen nagyvárosi életben időnkint intenzivebben akarjnk átérezni egy darab földhöz való tartozásunkat és megde könnyebben oszthatja be konyhapénzét, ha reggelire és uzsonnára Kathreiner maláta- kávét és Franck kávépótlékot használ. Vagy legalább is, bőven keveri. lát helyeznek el. Megfestetik az az elhalt elnök arcképét s megkeresik a város polgármesterét, járuljon hozzá, hogy a Májuskut- utca végétől a menedékházig terjedő utat Oláh István dr. utjának nevezzék el. * Az emelkedett hangulatú közgyűlés után a Turista Egyesület választmányi ülést tartott, melynek kiemelkedő tárgya a menedékház mellett építendő kút elkészítése volt. Örömmel vették az elnök bejelentését, hogy Zemplénvárme- gye és az országos központ segélyezése folytán a kút építésére az anyagi lehetőségek megvannak. A választmány Szeszlér Ödön alel- nököt kérte fel, hogy az építésre ajánlattevőkkel tárgyalva, a legmegfelelőbb megoldást rövid időn belül terjessze az egyesület elé. A díszesen kiképzeit s II. Rákócii Ferencről elnevezendő kút előreláthatólag már a tavaszra elkészül, ami főleg idegenforgalmi szempontból rendkívül örvendetes esemény lesz. megerősíteni magunkban annak a tudatát, hogy ezek a mi halálra Ítélt határszéli városkáink öröké- letüek, mert a tokaj-hegyaljai aranyhegyek táplálják őket. Nagyot nyeltem. Ezek az én gyer- mekeim valamennyien. —■ És gondold, — mondtam aztán tétován — hogy ezekben a nehéz időkben be fognak folyni a tagdijak ? Anélkül nem lehet megindulni. — Egyelőre nem kérünk tagdijakat, nem alakulunk formális egyesületté, nem kell szervezet, alapszabály. De ha kérnénk tagdijat, hát egészen biztosan befolynának azok. Mert államok elbukhatnak, társadalmi rend felborulhat, de a család, az otthon, a szülőföld tovább él az emberek lelkében a maga szűzi érintetlenségében, azt nem devalorizálja a nyers érdek, az minden időkre megmarad lelkünk egyik legreálisabb erőforrásának. Megint csak bólintani tudtam, mert mindez százszázalékig fedte az én felfogásomat is. — És gondoljátok — mondtam szinte meggyőződés nélkül, csak éppen, hogy az uj generáció gonMegyegyülés december Z8-án Zemplénvármegye törvényhatósági bizottsága december 28-án d. e. 11 órakor tartja meg ez évi utolsó közgyűlését. A tárgysorozat közül közérdeklődés tárgyai közé tartoznak: A vármegye alispánjának évnegyedes jelentése a közigazgatás általános állapotáról, az OTI sátoraljaújhelyi pénztártól elcsatolt községek viszszacsatolásaj'ügyében érkezett belügyminisztériumi válasz, a törvényhatóság 1935. évi közúti költségelőirányzata, javaslat Sátoraljaújhelyben az egészségvédelem kiegészítése tárgyában, a vármegyei gyámpénztári és a törvényhatóság kezelése alatt álló közpénzek elhelyezése.
