Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)
1934-04-15 / 15. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1934. április 15. Bernáth (Hadár alispánnak vasárnap adják át az Országos Vitézi Szék elismerő okiratát alispánunknak a sátoraljaújhelyi járási vitézek értekezletének keretében. Ezen az értekezleten meg fog jelenni vitéz szinai Szinay Béla, a csendőrség országos felügyelője, vitézi törzskapitányi minőségében, aki évi szokásos ellenőrző körútját fel fogja használni arra, hogy az országos vitézi szék elismerő okiratát személyesen nyújtsa át az alispánnak. Értesülésünk szerint az Országos Vitézi Szék Bernáth Aladár alispánt, a Zemplénvármegyei Vitézi Szék megalapítása, fejlesztése és a vitézi telkek megszerzése körüli hazafias és önzetlen támogató munkásságáért dicsérő és köszönő elismerésben részesítette. Az elismerő okiratot április hó 15-én, vasárnap délelőtt a vármegye- háza nagytermében fogják átadni Sárospatak páratlan érdeklődéssel várja Honcz—Keömley hangversenyt An die Musik, e) Schuberth: Pasto- rella.Zongorakisérettel énekli: Konczné Keömley Bianca. 3. Mozart: G-dur hegedűverseny. a) Allegro, b) Adagio, c) Rondo. Szünet. 4. a) Tarnay: Este. b) Lányi: Szülőföldem, c) Kern—Molnár: Szól a kakas, d) Dinzl: Liliomszál. Énekli: Konczné Keömley Bianca. 5. a) Padre—Martini: Andantino. b) Zsolt: Szitakötő, c) Paganini: Sonatina, d) Hubay: Zephyr. (Hegedű.) Zongorán kisér: Szabó Ernőné. A jelek szerint a világhírű hegedűművész és felesége vasárnapi koncertje sokáig emlékezetes marad Sárospatakon. Sárospatak zenekedvelő közönsége eddig nem tapasztalt érdeklődéssel tekint Koncz János és felesége, Keömley Bianca hangversenyénekes- nő vasárnapi hangversenye elé, amelyet a Tanítóképző nagytermében rendez meg dicséretes buzgalommal az a néhány pataki zenebarát, akik lelkes odaadással fáradoznak a pataki zenei élet kifejlesztésén. A hangverseny műsora a következő: 1. Corelli: La Follia. (Hegedű.) 2. a) Bach: Ária. Ah, Du bist ein Menschenkind. Hegedükiséret: Koncz János. Zongora: Szabó Ernőné. b) Beethoven: In questa tómba, c) Beethoven: Der Kuss. d) Schubert: Harc a kontárok ellen hétfőn kezdik meg Ujhelyben az idegenforgalmi lakásösszeírást Dr. Orbán Kálmán polgármester megbízásából a MANSz sátoraljaújhelyi leánycsoportjának önzetlen és lelkes tagjai április hó 16-án, hétfőn kezdik meg azoknak a sátoraljaújhelyi lakásoknak összeírását, melyeknek tulajdonosai a sátoraljaújhelyi Hegyaljai Hét alatt, valamint más idegenforgalmi események alkalmával fizető vendégeket hajlandók fogadni. Az összeírás nemcsak egyszerű elszállásolásra, hanem penziószerü ellátásra is vonatkozik. Reméljük, hogy a város közönsége ezt az akciót nemcsak a város fontos idegen- forgalmi érdekei szempontjából, hanem saját érdekében is megértéssel fogja fogadni. Ötszáz hold |oldet víztelenítenek a Bodrogközön A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat dr. Kozma György főispán segítségével igen fontos csatorna munkálatot fog megkezdeni a közeljövőben a József major és Kishalász tanyák körül fekvő földek lecsapolása érdekében, ahol a talajvíz és belvíz eddig 500 katasztrális hold megművelését tette lehetetlenné. A nagyszabású munkálathoz az érdekeltség és a vármegye törvényhatósága is hozzájárul azonkívül a főispán ígéretet tett arra, hogy a következő évi inségakció terhére a még szükséges s a társulat által előlegezett 4000 P összeget meg fogja téríteni. Az 500 katasztrális hold termőképességének biztosítása sok bodrogközi kisgazda felsegitését fogja eredményezni. — Miskolczi József kapta az uj gátoraljaiijliclyvidéki kéményseprő kerületet. Gróf Hoyos Viktor dr. járási főszolgabíró az ujonan szervezett sátoraljaujhely- vidéki kéményseprői kerület teendőinek ellátására Miskolczi József volt sárospataki kéményseprő üzletvezetőt kinevezte. Az uj kerület székhelye Sátoraljaújhely. Régi panasza már a sátoraljaújhelyi iparosságnak, hogy a városban egész csomó olyan kontár működik, akiknek iparigazolványuk nincs és akik a valódi iparosságnak nagyon sok kárt okoznak. Az iparosság most teljes erővel felvette a harcot a kontárok ellen. Dr. Orbán Kálmán polgármester pedig a következő felhívást intézte az iparosság érdekében a város közönségéhez: — Sátoraljaújhely megyei város iparossága részéről állandó panasz tárgyát képezi a jogosulatlan iparűzés (kontárkodás)gyakorisága, amely az ipari közigazgatási jogszabályokat lelkiismeretesen betartó iparosokat érzékenyen megkárosítja.-- Ma már nemcsak a cipész és szabó iparban van sok kontár, hanem majdcsak minden iparban, — igy főként az építő-, lakatos-, asztalos-, borbély és női szabó iparban. — Mivel a kontárkodás a város legális adófizető iparosságának az utóbbi időben már megélhetését is komolyan veszélyezteti, — nem is említve, hogy a legtöbb iparos a közterheket viselni már régóta képtelen — felhívom a város minden polgárát, hogy a szükséges munkákat csak iparjogositvánnyal rendelkező iparosokkal végeztesse, oly ajánlkozókkal pedig, akiknek az iparűzésre jogosítványuk nincs, szóba ne álljon s a jogosulatlan iparüző- ket (kontárokat) a városi rendőri büntetőbíróságnál késedelem nélkül jelentse fel. Elemisták és óvódások ünnepélye Sárospatakon A sárospataki Irgalmas Nővérek vezetése alatt álló elemiiskola és óvóda növendékei folyó hó 8-án, vasárnap kedves és nivós előadást rendeztek a sárospataki hősi szobor javára. Az óvódások táncos, énekes játéka vezette be a műsort, majd a kis magyar lányok Littnerné szövegére s Országh Tivadar megzenésítésével „Ünnepi tortát* készítettek, melyet ott rögtön el is adtak, hogy hálájukat és szivük érzelmeit igy mutassák ki a hős katonák iránt. A két Fenczik testvér szavalata, illetve hegedüjátéka után az elemi iskola leánykái „Sir a tündérkirálynő“ cimü tánccal, énekkel teletűzdelt, színes zenés darabot adtak elő Csillogó köntösben kedves tündérlányok mutatták be tudásuk legjavát, majd a magyar gyerek tilinkó- zása és éneke könnyet csal ki az addig sírni nem tudó Tündérkirálynő szeméből. A gyermekek magyaros szívvel, lelkes odaadással játszottak. Az Irgalmas Nővérek nagy türelmet, sok munkát és odaadást igénylő munkájának meg volt a gyümölcse. Nagy erkölcsi és anyagi sikert értek el az apácák s újra igazolták, hogy kultur- hivatást teljesítenek. it „ZEMPLÉN“ EREDETI TÁRCÁID Kozma Andor halálának első évfordulójára Sutty Prudhomme varázslatot ért a költészeten, mely az Igazság szemén gyújtja fel képzeletét és zengő strófái viharzásával egy csapásra szakítja le annak százráncu fátyolát. Carlyle pedig azt tartja, hogy „Világosság az egyetlen dolog, amire a világnak szüksége van.“ Mindkettőnek igaza van. Azért van azután az, hogy minden valódi költő elmúlása: kialvása egy fényforrásnak, melyben isteni szikra világított, elpattanása egy zengő húrnak. amely visszhangot ébresztve az emberi szivekben: meleg napfényben fürösztötte azokat, a tenger mélyébe hullása egy káprázatos gyöngyszemnek, amit e földi téreken való sötét bolyongásunk közt játékos vigasztalásunkra kaptunk a Teremtőtől. Ilyen fényforrás, ilyen zengő húr, ilyen káprázatos gyöngyszem volt Kozma Andor költészete Elmúlása méltó minden nemes lélek gyászára, amelyben él még a szépnek, jónak és igaznak tiszta kultusza. Nem öltünk esztéta talárt, ezért még csak egyéni vélekedést sem kockáztatunk abban a — talán soha végét nem érő — vitában, amely egyfelől a L’art pour l’art elvének Goethé-tői, Carlyle-tői és Flaubert-tői fémjelzett álláspontja, másfelől pedig — különösen Tolsztoj-nak 1884-ből való hadüzenete óta — az irodalom autonómiájának támadói közt foly- dogál. Bizouyosak vagyunk azonban abban, hogy Kozma Andornak mélységesen tudatos magyarsága, amely egész költészetének legbelsőbb indítékát és valóját teszi ki s amely a legteljesebben pompás ódáiban, maró szatíráiban és talán legfőképpen „Honfoglalásáéban jut kifejezésre: az Ő emlékének sok más — egyébként jeles — költőnknél sokkalta maradandóbb helyet juttat majd nemzeti Pantheonunkban. Beöthy Zsolt irodalmunkat idézi klasszikus tanulságául annak a tételnek, hogy mig alig van Európában nemzet, mely a legkülönfélébb népelemeknek oly erős és szinte szakadatlan vegyülését mutatná, mint a magyar, egyszersmind alig van olyan is, mely mindennek ellenére az alapító faj lelki típusát oly híven és félreismerhetetlenül őrizte volna meg. Az alapitó magyar faj típusát pedig a nemzeti összetartozás eleven és tevékeny érzésében jelöli meg. Ahogy Beöthy ezeket a tételeit fejtegeti, az ős idők homályából egy lovas ember képét vetíti szemünk elé, amint a Volgamelléki pusztán nyugodtan áll és figyel, sasszemeivel végigtekint a végtelennek tetsző síkon, melynek minden pontját élesen megvilágítja a nap fényes korongja. A figyelő magyar a beláthatatlannak mondott messzeségbe is belát: egy távoli fekete pontban felismeri a hul- lározó sast, az ő Istenének gyors, erős és kegyetlen madarát, amit jó jelnek tekint. Várja a jövendőt és érzi, tudja, hogy a közös ügynek az ő erejére is szüksége lesz. Lelke ennek az erőnek érzetével s a faj tájához való ragaszkodással van tele,. Éppen Kozma Andorban látjuk ennek az erejét érző és fajtájához ragaszkodó Volgamelléki magyarnak — a mi századunkba és a Duna partjára átplántált — hü mását, teljesen közömbösnek tartva azt, hogy mig az egyik kardja markolatán nyugtatja izmos kezét, addig a másik iró- tollát tartja finom ujjai közt. Nemes acélból való fegyver volt mindakettő kezében, amelyet mindketten fajuk, nemzetük javára forgattak folytonos küzdésben erejük fogytáig, magyar szivük végső dobbanásáig. Rákosi Jenő — abból indulva ki, hogy a nép a nemzeti nyelv által él, mint a keresztség indelibilis karaktere által a keresztények egy lelki közösségben: nemzeti kötelékben, érzései, vágyai, eszméi és öntudata egységességében, — a magyar nemzeti géniuszt nyelvünkben látja és vallja szinte maradéktalanul munkáiénak. Bár a nemzeti génuszt sokkal inkább szerte-széjjel szálló, lobogó tüzfolyamnak szeretnők elképzelni, mely sajátos fényével egyaránt áthatja és beragyogja a nemzet struktúrájának valamennyi szövetét, mégis kétségtelen az, hogy nemzeti nyelvünk; a mi fajiságunknak és nemzeti voltunknak a legszorosabban egybekapcsoló bogiára, legkiválóbb közege, csillogó fegyere, melengető fáklyája és egyúttal harsonája is annak a jövendőnek, amelyet mai megpróbáltatásaink közepette éppen kultúránk diadalával akarunk megalapozni. Szépséges magyar nyelvünknek pedig Arany János óta utói nem ért páratlan ötvösművésze volt Kozma Andor. Remekpróbáját azzal a teljes Faust-fordításával adta ennek a művészetének, amellyel alig tiz esztendeje gazdagította nemzete szellemi kincsestárát. Arany László munkáihoz írott bevezető tanulmányában megrajzolta Kozma Andor az eszményített uralkodó típusát egy olyan uj nemzedéknek, melyet szerinte Széchenyi és Deák nemzedéke láthatott képzeletében és
