Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)

1934-04-01 / 13. szám

6. oldal. ZEMPLÉN 1934. március 31. Voltaire és a tokaji bor Voltaire (1694—1778), a nagy iró és költő, a XVIU-ik századi francia irodalom koronázatlan királya, aki előbb, életének két első harmadában a nagy urak és királyok vendége volt, hogy aztán élete utolsó har­madában ő lássa őket ferneyi kas­télyában vendégül asztalánál, — a fehér asztal gyönyöreit is igen tudta méltányolni, a konyha és a szőlő­hegy termékeit is nagyon tudta él­vezni. Közelebbről, ami a bort illeti, nagy tisztelője és bámuló ja volt a mi hires tokaji borunknak, amint ez irányú versei és lelkes prózai nyi­latkozatai bizonyítják. De mielőtt ezeket felsorolnám, előbb arra a kérdésre kell feleletet adnom: hol, mikor és mily körül­mények közt ismerkedett meg Vol­taire a tokaji borral, hiszen Fran­ciaországba, a kitűnő bordeauxí és burgundi borok, meg a remek cham- pagnei pezsgő hazájába sohasem volt magyar földről borkivitelünk ? E kérdésre könnyen megfelelhetünk : a potsdami udvar révén ismerkedett meg vele, II. Frigyes porosz király volt az, aki őt a tokaji borral meg­ismertette. Tudjuk, hogy II. Frigyes, az iro­dalom, a művészet és a filozófia ba­rátja, a francia irók nagy tiszte­lője, már trónralépte előtt, mint trónörökös összeköttetésbe lépett Voltaire-rel, mikor ez az 1730-as évek második felében Cireyben, Mmc du Chatelet-nél lakott, és már 1736-tól fogva élénk levelezést kez­dett Voltaire-rel, akitől a francia helyesírás és verselés kérdéseiben felvilágosítást kért s akit ebbeli ta­nítói fáradozásaiért kisebb ajándé­kokban részesített. így Voltaire-nek Crouslé tollából származó életrajzá­ban (t. I. p. 127) azt olvassuk : „Frigyes egy igazi nagykövetet kül­dött ajándékokkal Cireybe“, s pár lappal utóbb : „A porosz kir. her­ceg . . ., aki egyre jobban rajong Voltaire-ért, értékes ajándékokat kül­dött ennek és az isteni Emíliának (vagyis Mmc du Chatelet-nek), név- szerint magyar borokat ..." És ez az ajándék, ez a tokaji bor, a Pucelle cimü hőskőlteménynek, me­lyet ez időben irt, következő stró­fáját sugallja a költőnek: Du vín d' Ai la mousse pétillante, Et du Tokai la liqueur jaunissante, En chatouillant les fibres des cerveaux, Y porté un feu qui s’exhale en bons mots Aussi bríllants que la liqueur légére Qui monte et saute, et mousse au bord du verre. (Oeuvres compl. t. IX. p. 30.) Magyarul, halvány prózai fordí­tásban : Az, áji bornak szikrázó habja, És a tokajinak sárgás nedve, Miközben az agy rostjait csiklandozza, Abba oly tüzet áraszt, amely elmés szavakban [tör elő, Amelyek éppoly csillogók, mint a könnyed [folyadék, Amely felszáll, szökell és habzik a pohár szélén. Ebből a korszakból ered az a mondása, szentenciája, amelyet Ducros així egyetemi tanár idéz Les Encyclopédistes (1900) c. müvé­nek 80. lapján: „Qui bőit du tokay erőit en Dieu, — écrit-il dés 1738", vagyis „Aki tokajit iszik, hisz Is­tenben, — írja már 1738-tól fogva." Kérdésemre, hogy honnan, melyik müvéből való ez a nyilatkozat, Ducros ur, aki jelenleg Párisban él mint nyug. egyet, tanár, 1933 május 7-én kelt levelében a következőket Írja: „Végtelenül sajnálom, hogy kér­désére nem adhatok kielégítő fele­letet. Les Encyclopédistes c. müve­met 33 évvel ezelőtt írtam és jegy­zeteim számtalan ide-oda költözkö­désem alkalmával elkallódtak. Az idézett mondás könnyen lehet egy 8 szótagos verssor, melyet talán meg lehetne keresni költeményei közt, vagy pedig a Levelezésében. Itthon nincs kezemügyében a nagy Voltaire-kiadás, ahhoz pedig 87 éves lábszáraim már gyöngék, hogy a Sor­bonne könyvtárának meredek lép­csőjét megmásszák“. Bouvier genfi egyet, tanár ur, akivel a Rousseau- Társaság révén már régibb idő óta összeköttetésben állok, kérésemre volt szives egy kiválóbb hallgatójá­val a nagy Voltaire-kiadásban végig­nézetni a V. 1738-ból származó le­veleit, de semmi célzást nem talált bennök a tokaji borra. II. Frigyes trónralépte után, az ő szives meghívására, Voltaire több­ször meglátogatta őt Poroszország­ban, u. m. 1740-ben Rheinsbergben, 1744-ben Berlinben, aztán 1750-1753- ban 3 évet töltött Potsdamban, — s e látogatásai közben bő alkalma nyílt a tokaji borral közelebbi isme­retséget kötni. Hát a porosz kir. udvar hogyan jutott a tokaji bor­hoz ? Sziléziai borkereskedők révén, akik már a XVIII. században is A Zemplénvármegyei Nemzeti Ka­szinó március 25-én délelőtt tartotta meg rendes évi közgyűlését, amely nagy érdeklődés jegyében folyt le. A közgyűlést dr. Kozma György főispán nyitotta meg, megemlékezve a kaszinó eddigi működéséről, meg­állapítva azt, hogy a Kaszinó nem­csak a nemzeti célok fokozott szol­gálatában, hanem a társadalmi ellen­tétek kiegyensúlyozásában haszno­san teljesiti hivatását. Ezután dr. Ekman János szólalt fel. Örömmel emlékezett meg azok­ról a tárgyalásokról, melyeket Olasz­ország, Magyarország és Ausztria képviselői folytattak Rómában, s amelyek eredményeképpen olyan po­litikai és gazdasági megállapodások jöttek létre, melyek hazánk szem­pontjából jobb jövőt jelentenek. Ja­vasolja, hogy ebből az alkalomból a Nemzeti Kaszinó pártkülönbség nélkül igaz sziuvel és lelkesedéssel üd­vözölje Gömbös Gyula miniszterelnö­köt, akinek külpolitikai tevékenysége minden magyar embernek őszinte elismerését és háláját vívja ki, A közgyűlés egyhangú lelkese­déssel emelte határozattá a javasla­tot és a következő táviratban üdvö­zölte a miniszterelnököt. Gömbös Gyula miniszterelnök urnák Budapest. A Zemplénvármegyei Nemzeti Ka­szinó közgyűlése Nagyméltóságodat a római tárgyalások sikeres befeje­zése alkalmából osztatlan örömmel, egyhangú lelkesedéssel köszönti és nemzetépitő munkájában feltétlen együttérzéséről, támogatásáról leg­mélyebb tisztelettel biztosítja. Kozma György sk. elnök. Tomcsányi Boldizsár sk. főtitkár. összeköttetésben állottak, mint ahogy ma is összeköttetésben állanak a Hegyaljával. Általánosan ismeretes dolog, hogy a boroszlói Selbstherr- cég nagy arányú borkereskedelmet folytat, részben saját termésű borai­val, Mádon, II. Frigyes nagy diplomata volt, tudta, hogyan kell megnyerni azok­nak szivét, akiknek jóindulatára súlyt helyezett, — és tokaji bort küldött XV. Lajos nagyhírű kegyencnőjének, Pompadour márkinőnek. Erről ta­núskodnak Voltaire következő versei: 1745 juillet A Mmc la marquise de Pompadour. Ce tokai dönt Votre Excellence Dans Etiolles me régala, N'a-t-il pás quelques ressemblance Avec le roi qui le donna ? II est, comme lui, sans mélange ; Unit la force et la douceur, Plait aux yeux, enchante le coeur, Fait du bien et jamais ne change. (Oeuvr. compl. t. XXXVI. p. 392.) Magyarul, halvány prózai fordí­tásban : 1745 julius. Pompadour márkinő úrhölgynek. Az a tokaji, mellyel Excellenciád Etiolles-ban engem megvendégelt, Nem hasonlatos-e némileg ahhoz a királyhoz, aki azt adta ? Ez is, mint ő, hamisítatlan ; Erőt és édességet egyesit magában, Tetszik a szemnek, elbájolja a szivet, Jót tesz nekünk és sohasem változik. Hol találunk a magyar irodalomban is költőt, aki ennél ékesebben zen­Dr. vitéz Bisztray László a Kaszinó jegyzője ismertette ezután az előző közgyűlés jegyzőkönyvét, majd dr, Tomcsányi Boldizsár olvasta fel fő­titkári jelentését, melyben a mély kegyelet szavaival emlékezett meg a Kaszinó volt kiváló tagjainak, Dó- kus Ernő diszelnöknek, továbbá Szent- györgyi Géza, Bajusz József, Menes- dorfer Hubert és Szabó Kálmán el- hunytáról. Részletesen beszámolt a Kaszinó kedvező anyagi helyzetéről. Jelentette, hogy a Kaszinó könyvtára is nagy fellendülést mutat és ezzel arányban áll a tagoknak a könyvtár iránti érdeklődése is. Beszámolt a Kaszinó múlt évi életének fontosabb eseményeiről, melyek közül jelentő­sebbek dr. Dómján Elek kormány- főtanácsosi kinevezésének ünneplése, továbbá dr. Kozma György főispán elnöki beiktatása, mely a Kaszinó zavartalan életét és fejlődését álta­lános megelégedésre biztosította. A főtitkári jelentésből megtudtuk, hogy a Kaszinó látogatottsága egyre növekszik, A tagok a Kaszinót tény­leg második otthonuknak tekintik. A Kaszinó célkitűzései tehát nem maradtak holt betűk, hanem élő valósággá váltak. Madarász János pénztárnok az 1933. évi zárszámadást, majd Kiss Gábor, a Kaszinó igazgatója az 1934. évi költségvetést ismertette, melye­ket a közgyűlés megelégedéssel vett tudomásul. Bernáth Aladár alispán indítvá­nyára a közgyűlés az elnökségnek köszönetét nyilvánította a Kaszinó eredményes működése körül szerzett érdemeiért. A „/icmpléu“ Sárospatakon az összes trafikokban és az újságárusoknál kapliaió gette volna a tokaji bor dicséretét ? Voltaire prózában még azt fűzi hozzá, hogy az a bor, melyet Camas, a porosz király félkezü követe neki hozott, meg sem közelíti azt a toka­jit, amellyel a márkinő őt megkí­nálta. „Nem igazságos dolog, úgy­mond, hogy egy északi király bora egyenlő színvonalon áll a francia király borával." S most ugorjunk húsz esztendőt, tekintsünk be Ferneybe, ahol Vol­taire 1760 óta székel, mint igazi nagyur, aki kastélyában kifogástalan vendégszeretettel fogadja látogatóit. Ezekben az években Ferneyben a születés, vagyon, művészet és iro­dalom minden kiválósága tiszteletét teszi, naponta 60—80 vendég ül a Voltaire asztalánál s közmondássá lett, hogy egész Európa Ferneyben antichambriroz. Innen Ferneyböl írja Voltaire 1765 április 2-án No- varre-nak e sorokat: „Meglátogatott gr. Fe .. ., aki pompás specialitással, 50 félüveg tokaji borral kedveskedett, olyannal, amilyet hajdan Észak nagy filozófusánál ittam" (Oeuvr. compl. 5973-ik levél). Ki volt ez a gr Fe , . . ? Bizonyára gr Fekete János (1741 —1803), aki Bécsben francia nevelésben részesült, fiatal korában csinos francia verseket irt és Ligne herceg utján összeköt­tetésbe lépett Voitaire-rel. Gróf Fe­kete életrajzírója, Morvay Győző, mit sem tud Fekete ferneyi látoga­tásáról, de ki más lehetett volna ez a „comte de Fe . . .", aki őt 50 üveg tokaji borral megajándékozta, ha nem ő ? Gróf Fekete a következő években, 1767-ben, 1768-ban és 1769-ben elküldözgette francia verseit megte­kintésre, megbirálásra Voltaire-nek s hogy a szigorú kritikus szivét irántok kissé kedvezőbbre hangolja, mind­annyiszor egy-egy ántalag vagy láda tokaji bort is mellékelt hozzájok. Voltaire 1767 okt. 23-án a követ­kezőket írja neki: „Megkaptam az ön verseit, amelyek csodálatra indí­tanak . . ., és az ön magyar borát, amelyből, dacára sokféle bajomnak, ittam egy pohárkával, és amelyet az ön versei és prózája után, a legjob­ban szeretek. A genfi tó partjai, amelyek csak nagyon hitvány bort teremnek, oda voltak az ön borának csodálatától, magam pedig nagyon meg vagyok zavarodva az ön szép ajándékától, amely bizonyára fölér Hippokréne minden forrásával." Gróf Fekete 1768-ban újabb bor­küldeményt juttat hozzá, mert Vol­taire 1768 nov. 14-én ezt írja neki: „Azt hiszem, hogy ön valami német abbénak, vagy pedig a svájci szent- galleni abbénak néz engem, ama roppant mennyiségű bor után ítélve, amelyet nekem küldöz. Ön nagyon megtisztel engem és fölötte sok jó­sággal van egy aggastyán iránt, aki már kénytelen mértékletes lenni. Ha fiatal lennék, szívesen udvarol­nék önnek és koccintanék önnel az ön jó borából; de én nemsokára már csak a Styx vizéből fogok inni." — Néhány hónap múlva, 1769 febr. 3-án Voltaire újra köszönetét mond Feketének tokaji bor-küldeményeért : „Ön nagyon csinos verseket és ma­gyar bort küldött nekem. A verseket a lehető legnagyobb örömmel vettem, de a sok bor miatt szégyenlem ma­gam. Ön talán lengyelnek tart en­gem." Mikor, mintegy 20 esztendő múlva, gr. Fekete elbeszélte Kazinczynak Voltaire-rel való összeköttetését, francia pajzánsággal tette hozzá : „Az öreg pátriárcha úgy találta, hogy boraim jobbak, mint a verseim." S Voltaire-nak igaza volt! Rácz Lajos. Igaz lelkesedéssel üdvözölte Gömbös Gyula miniszterelnököt a Zemplénvármegyei Nemzeti Kaszinó évi közgyűlése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents