Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)
1934-01-14 / 2. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1934. január 14. ÜZENET A VEZÉRNEK Újhelyi látogatása napján Vezér! Ki ott jársz, hol feléd merednek A Sátoihegy ruhátlan büszke fái, Állj meg pár percre úgy — lezárt ajakkal — Ahogy egy simái kényszerülsz megállni. Roppant koporsó fekszik lábaidnál, Halott városnak rejtve tetemét . . . (Nem rég kondult meg a harang felette, Nem rég fogták le megtörő szemét.) Imát ne mormolj, mint kegyes zarándok. Vezéri sorba állított a Végzet. Utat mutass a nyüzsgő ember árnak, Ha siri csendből kürt szavára ébredt. Lakói ők páréves temetőnek, Kik nem tudják, hogy elomoltanak, Kik azt hiszik, hogy támad majd a tenger, Ha összefog pár kis hegyi patak. Vezér! Ki lettél szebb jövő Heroldja S aranykalászos lobogódra esketsz, Ki sorra járod zeg-zugát a honnak, Hogy orvos kézzel nyúlj ezernyi sebhez, Ki szerteszórod a remény virágát S megvívni készülsz nagyszerű tusát: Keltsd uj életre azt a csonka várost, Kincses Hegyalja cifra koldusát! Testvéri jobbot — ezret — nem találsz ott, Sokat portyázott ott a régi átok S ahányszor sújtott a cudar sötétben, Taglója mindig férfi-karba vágott . . . De tán maroknyi lesz az igazakból, Kik karra, szívre egyként férfiak S az uj utón, az uj vitézi rendben Bitang szelektől meg nem ingának. Vezér! Te ott, a Sátorhegy tövében Titáni léptek nyomain csatázol! Úgy álld helyed, hogy bámuljon a szikla S le ne fordulhass a Kossuth lováról. Lássák meg ott, hogy ut visz fel a csúcshoz, Azon léptetve indul a Vezér! S aki nem tart ki vértes oldalánál, Az ősi partra szégyenülten ér! Addig repdessen zászlód a magasban, Mig átlőtt szivü ölyvek nem zuhannak, Mig nem leszünk urai ős rögöknek, A Hármas Bércnek és a Négy folyamnak. Csak akkor tedd el kardodat pihenni, Ha Kassa, Munkács hozsannát kiált! . . . Akkor. . . ó, akkor . . . kövesd meg az Istent S öleld szivedre Bárd Miklós fiát! Taktaszada, 1934. Farkas Andor Magas nívójú volt a Kazinczy-Kőr norvég estje derék magyar népünk egy részét. A Nemzeti Egység szervezkedése folytán azonban már országszerte belátják, hogy nem az a fontos most, hogy egy-egy „vezér“ urat behelyezzünk egy-egy megtisztelő állásba, vagy mondjuk ki: zsíros pozícióba, a nagy többség pedig szenvedje és tűrje tovább a sivár helyzetet, hanem az a kötelesség, hogy az ország minden polgára egy emberként álljon össze a bajok orvoslására. A Nemzeti Egység szervezete félévi szervező munka után az ország 3400 községe közül 3229- ben alakult meg. Személy szerint egymillió 823 ezer 856 választó iratkozott be a pártba, akiket 73 ezer 283 választmányi tag lelkesedése és meggyőződése szervezett be. A Nemzeti Egység szervezete tagjairól hűséggel és szeretettel gondoskodik. Ennek bizonyítéka, hogy az elmúlt félév alatt a Nemzeti Egység szervezete 347 ezer 322 panaszt, illetve kérést vett át tagjaitól s azokban el is járt. Ez annál fontosabb körülmény, mivel a politikai pártok a szavazókkal csak a választások előtt szoktak foglalkozni, amikor a „vezér“ uraknak képviselőség, hivatal, vagy más előmenetel kell. Rutén jajkiáltás Egy cirillbetüs újság csúszott át véletlenül a szomorú újhelyi határon, mely itt feketedik néhány percnyire a vármegyei zászlóbontás székhelyétől. Ungvári lap, a rutének újságja. A lap vezércikke Curkanovics György ruszinszkói szenátor beszédét közli. A cikk cime: „Mentsétek meg a Kárpátalját/“ A cikk nem nevezi meg azokat, akiknek meg kell mente- niök a ruténföldet, de úgy a rutének, mint a magyarok, akik évszázadokon át testvéri közösségben éltek együtt, megértik! A szenátor különben leplezetlenül feltárta a Kárpátalja nyomorát. — Egész községek vannak, ahol este csak itt-ott gyűl ki a kunyhók fénye, ahol sárhoz hasonló kenyeret rágnak, ahol vézna gyermekek és sápadt asszonyok pusztulnak el az éhínségben. Ezt tette Trianon. Ezt kell hiteles forrásból hallanunk a csehek zsarnokságába erőszakolt egykori magyar állampolgárokról. Azokról a magyar testvéreinkről, akik tutajon egyszer-egyszer lejönnek a Tiszán és tiz fillérért olyan fehér kenyeret vásárolnak a magyar falvakban, hogy hazaérve, mint csodát nézik a szegény rutén parasztok, akik most igy sóhajtoznak : „Bekötötték Királyházán a zsák száját és most éhen kell pusztulnunk!“ Egy erőtlen kéz nyúlik felénk segítségért a Kárpátaljáról. Sziv- tépő fájdalom, hogy még nem ragadhatjuk meg ezt a kezet. Az uj „ötéves“ terv Uj ötéves tervet kürtőinek világgá szovjeték Igaz, hogy az első ötéves terv nagyhangú kijelentései után már jóval halkabb a második „ötéves“ terv hangja. Nem hisszük, hogy a szerencsétlen orosz kísérleti nyulak „hogy volt!“-ot kiáltottak volna a tízévesnek induló terv első fejezetére, de nem kételkedünk benne, hogy „lelkesedéssel fogják elfogadni. Csupán az a kérdés, hogy vájjon az uj ötéves tervet azért kellett kitalálni, mert az elmúlt 5 esztendő alatt nem váltak valóra az 5 esztendős tervek? A Zemplénvármegyei Kazinczy- Kör múlt pénteki norvég estje nagyon szép, gazdag programmal jutalmazta meg a Kör lelkes törzs közönségét és teljes mértékben kielégítette azokat, akiket a legendás északi föld és jelentős norvég zenekultúra iránti érdeklődés vonzott a megyeháza nagytermébe. Rieger Tibornak az éjféli nap országáról tartott vetített képes előadása érdekes és tanulságos mozaikokból, összerakott áttekinthető képet adott Norvégia gazdasági és művészeti életéről, kulturális és természeti értékeiről egyaránt. A műsor második részében pedig Dulien Klára hegedű művésznő és Rieger Tibor mint zeneszerző és a zongora művésze sokszor elösmert képességeikkel a norvég ze nét, főként, Grieg muzikális zsenialitását tárták a hallgatóság elé. Mindkettőjüket egész este hálás, meleg szeretettel vették körül, amit a hosszú, de tartalmas és mindvégig mégis gyönyörködtető műsorukkal érdemeltek ki és amit hogy a közönség olyan szívesen nyilvánított — örvendetes feladat megállapítani — mert bizonyára jóleső jutalmat jelent mindkettőjüknek művészetükért és azért a végtelen szerénységért, sőt minden igénynélküliségért, amellyel a Ka- zinczy-Kör értékes munkálkodását segítségükben részesítették a kultúra, a művészet iránti önzetlen rajongásból. (—s) 9z egység jegyében gyűlésezett a vármegye Mozgalmas napja volt a vármegyének január hó 9-én, mely napon a szokásos havi közigazgatási ülésen és kisgyülésen kívül rendkívüli közgyűlést tartott a törvényhatósági bizottság. Az üléseken, melyeken dr Kozma György főispán elnökölt, az a harmónia áramlott szét a megyei comesekre, amely a vármegye évzáró téli közgyűlését is jellemezte és amely ugylátszik a jövőben is a kölcsönös megértés és közvetlen együttműködés jegyében fogja Zemplénben a főispánt, alispánt s a megye nemhivatalos vezető tényezőit is összefoglalni. Kis dolgokban érződnek meg a nagy dolgok. Az évnyitó gyűléseknek nem volt különösebben érdekes pontja, mégis a vármegye belső életének kisebb jelentőségű kérdéseiben is tapasztalható volt az az örvendetes körülmény, hogy a nemzeti egység gondolata a vármegye életében már gyakorlati megvalósulást nyert. Albizottságok újjáalakítása A közigazgatási bizottság albizottságai a következőképen alakultak meg: Fegyelmi választmány: A közgyűlés által választott tagok közül rendes tagok: Glósz Lajos, Pet- reczky Jenő, póttag: Bertl Ferenc. Gyámügyi felebbviteli küldöttség: Rendes tagok: Dókus Ernő, Szirmay Sándor, póttag: dr Dómján Elek. Adóügyi bizottság: (Az 1909. évi XI. t. c. 8. §-a alapján) Rendes tagok: Damjanovich Ágoston, Dókus Ernő, dr Dómján Elek, báró Waldbott Frigyes, póttagok: Lehóczky Sándor, Szirmay Sándor. Gazdasági albizottság: Kvaszinger József, báró Sennyey Miklós, báró Waldbott Frigyes, báró Waldbott Kelemen, Engelberth Rezső, Onczay László, Népoktatásügyi bizottság: Damjanovich Ágoston, Kiss Ernő, Payer Ferenc. Hivatalból tagjai a bizottságnak kir. tanfelügyelő, kir. pénzügyigazgató és államépitészeti hivatal főnöke. Útügyi albizottság: Báró Waldbott Frigyes, báró Sennyey Miklós. Hivatalból tagja: a tiszti főügyész és államépitészeti hivatal főnöke. Kisajátítási albizottság: Szirmay Sándor, Lehóczky Sándor. Hivatalból tagja: a tiszti főügyész és államépitészeti hivatal főnöke, Telepítési albizottság: Báró Sennyey Miklós, báró Waldbott Frigyes. Hivatalból tagja: a tiszti főügyész és az államépitészeti hivatal főnöke. Közegészségügyi albizottság: Lehóczky Sándor, báró Waldbott Frigyes, Szirmay Sándor. Hivatalból tagja: a tiszti főorvos.
