Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)

1934-03-11 / 10. szám

Sátoraljaújhely, 1934. március 11. $ LXV. évf. 10. szám Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Szerkesztőség, kiadóhivatal, MTI kirendeltség 1 FELELŐS SZERKESZTŐ- B Megjelenik szombaton délben Vármegyeháza II. udvar I § Előfizetési ár: Telefon: 109. Postafiók: 69. I ®WOYA¥ KÄLMAV I Negyedévre 1-20 P, félévre 2 40 P, egész évre 4'80 P A sárospataki gazdák monstre küldöttsége dr. Kozma György főispánnál „Hiszem és vallom, hogy az én nemzetem örökkévaló“ Részletek Harsány! Zsolt sátoraljaújhelyi serlegbeszédéből Különös és titokzatos jelenség a mi történelmünkben, hogy nem egy alkalommal állottunk már a mások vagy magunk ásta sír szélén, már bele is pillantottunk az elmúlás sö­tétjébe, de a legutolsó pillanatban mindig akadt valaki, aki onnan visz- szarántolt. Kazinczyt a legtárgyilago- sabb értékeléssel odaállíthatjuk ezek­nek a gondviselésszerü magyarok­nak sorába. És múltúnk tiz évszá­zadának tanulmányozása még egy jelenségre tanit bennünket, mely nem kevésbé különös és titokzatos. A magyarság valóban történelmi nagy­jai valamennyien egy közös ember­típust képviseltek, amelyet egy ön­magában ellentmondónak látszó szó­val igy fejezhetett ki, hogy „konstruk­tiv forradalmár.“ A hosszú példasorra vetett egy futó tekintet is meggyőzhet erről. Maga az államalkotó Szent István is konstruktiv forradalmárnak nevezhető. Hiszen felrobbantott egy ősi politikai szervezetet, de nem a rombolásért, hanem azért, hogy szilárdabb, s az új lakóhelyen maradandóbb épületet emeljen helyébe. Kálmán király for­radalmi módon szórta szét az or­szág jogszolgáltatásának és hivatali életének ősi képét, de az Írásbeliség konstruktiv szervezetét építette he­lyébe. Mátyás király az ősi honvé­delmi rendszert borította fel, de ugyanakkor megépítette az első ma­gyar állandó hadsereget. Rákóczi forradalmi vállat vetett neki az egész államszervezetnek, de ha vállalko­zása elvérzett is, az ő neve maradt örök zászlaja az önálló nemzeti lét épitő és alkotó gondolatának. Szé­chenyinek a magyar hitelviszonyok­ról irolt szava fenekestül fordította fel az egész gazdasági életünk eddig kiépült szellemét, de a forrongás felett megépült a Lánchid és meg­indultak a hajók. Ennek az embertípusnak lelki szer­kezete mozgatta belülről Kazinczy Ferencet is. Ez az embertípus a a lángelme erejével önmagában már előre megépíti a maga álmát, s ha nekimegy falaknak, hogy azokat le­döntse, csak helyet akar szerezni a réginél szebb és biztosabb’ székes- egyháznak. Nem azért dönt, hogy feldúlt hazája védfalából rakjon pa­lotát heverőhelyének, hanem hogy tétlen heverőhellyé süllyedt paloták tégláiból védfalakat rakjon hazájának. Kazinczy a hazafi szemével észre­vette, hogy a magyarságnak, amely politikai jogaitól el van zárva, kul­turális téren kell megerősítenie a nemzeti gondolatot, s az Író szemé­vel észrevette, hogy a nemzeti iro­dalom kifejlődéséhez hiányzik maga a legfontosabb, az irodalom szent nyersanyaga, a nyelv. Az a régi zengő, zamatos, fordulataiban szí­nesen meglepő, kifejezőerejében el­bűvölően plasztikus nyelv, amelyen Pázmány Péter és Károli Gáspár ír­tak valaha, már nem volt sehol. A bécsi nagyhatalmi politika olyan lég­kört teremtett magyar földön, hogy abban az irodalom nyelve erőtlenné, használhatatlanná senyvedt. Kazinczy Ferenc tollat vett a kezébe, élére állott a nyelvújító mozgalomnak és megcsinálta az új magyar irodalom lehetőségeit. Jött, látott és győzött. Jött a legutolsó, a sorshatározó pil­lanatban, látta a nemzet végső ve­szedelmét és olyan győzelmet szer­Beszámolt a „Zemplén“ már arról a nagyszabású tervről, melyet a dr. Orbán Kálmán polgármester elnöklete alatt meg­tartott értekezleten beszéltek meg a város idegenforgalmi tényezői és amely megbeszélé­sek eredményeképpen megálla­podtak abban, hogy Sátoralja­újhelyben julius hó 1-től julius hó 8-ig terjedő időben meg­rendezik a sátoraljaújhelyi „Hegy­aljai Hetet“, amely látványos­ságainak és művészi, irodalmi valamint egyéb közérdekű ese­ményei folytán vetekedni fog az eddig Sátoraljaújhelynél jó­val nagyobb városokban meg­rendezett ünnepélyes hetekkel. Kérdést intéztünk a Hegyaljai Hétre vonatkozólag dr. Orbán Kálmán polgármesterhez, az akció leikéhez, aki a következő­ket mondotta munkatársunknak: — A városházán serényen folyik a munka a hét előkészí­tésére, azonkívül a városunk érdekeiért és idegenforgalmun­kért áldozatra kész városi köz­életi tényezőink is mindent el­követnek, hogy a hét program­ját minél változatosabbá tehes­zett, amelynek ereje túlhat a száz év múlva bekövetkezett világháború tragikumán. Mert az egyetlen harci zászló, amely a kezünkben ma is megmaradt, a magyar kultúra zász­laja. Vájjon milyen démon volt az, amely Kazinczy József és Borsányi Zsuzsánna fiának születésekor misz­tikus módon belopta magát a cse­csemő leikébe ? Ennek egy neve van, hölgyeim és uraim : a nemzeti érzés. Kazinczy Ferenc szerette a fajtáját s annak sorsánál fontosabbat nem ismert. Isten óriás tehetséget adott neki, s ezzel a lehetőséget, hogy nemzetének megbecsülhetetlen történelmi szolgálatot tegyen. De a tehetség nem érdem. Akinek adja a sors, annak nem saját érdeme. Aki­nek nem adja a sors, nem hibája. Egy érdem van: a gondolathoz, az eszméhez való hűség. S aki közü­lünk elmondhatja, hogy sohasem volt hűtlen munkájának kisebb, vagy nagyobb körében a maga magyar­sük és minél nagyobb idegen- forgalmat biztosítsunk erre a hétre városunknak. — Állandó levelezésben va­gyunk a budapesti és külföldi idegenforgalmi társaságokkal, a különböző társadalmi egyesüle­tekkel. Tárgyalásaink eredménye­képpen valószínű, hogy a Polgári Iskolai Tanárok Országos Egye­sülete is ezen a héten Sátoral­jaújhelyben rendezi meg orszá­gos vándorgyűlését. Számítunk német különvonatok érkezésére is. A Zemplénvármegyei Gazda­sági Egyesület legutóbbi gyűlé­sében már megtárgyalta a nagy­szabású állatkiállitás, borvásár és munkaverseny részleteit. Tár­gyalásokat folytatunk az uszó- versenyek és egyéb nagyszabású sportesemények megrendezése ügyében is. Egyszóval -- mondotta a pol­gármester — serényen folyik a munka. Közvetlen részleteket még nem tudok adni, minthogy a tervek legnagyobb része csak a közeljövőben lesz perfektuálva. Azonban minden remény meg van arra, hogy ez a hét országraszóló nagy eseménye lesz városunknak. ságához, annak csak neve kisebb Kazinczyénál, érdeme ott áll a ma hódolattal köszöntött nagy emberé mellett. Hölgyeim és uraim, most har­minc esztendeje az én szerény pá­lyám azzal indult meg itt a szom­szédos Széphalmon, hogy ott remegő kézzel vettem át a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Kazinczy-diját. Em­lékszem még, milyen csodálattal s a rajongás milyen szomjával olvasgat­tam Kazinczy életét. Annak egy rész­lete különösen hatott rám és külö- sen hat rám ma is, mikor a pataki emlékek közül felidézem. 1789 jú­niusában a harminc éves Kazinczy súlyos betegségbe esett Kassán. Kassa hires orvosa Viczay uram ápolta, de a beteg olyan rosszul volt, hogy életéről le kellett mon­dani. Mivel az elragadó kedvességü és fényes tehetségű embert nagyon szerették, az egész város izgatottan várta, mi lesz vele. Kovács István, a református lelkész, a templomban könyörgött érte, és Baróti, a kato­likus pap, miséjébe foglalta a pro­testáns beteget. Egy reggel elterjedt a híre Kassán, hogy Kazinczy Ferenc meghalt. Mély bánat és megható részvét fogadta a hírt. De nem cso­dálkozott rajta senki: gyenge szer­vezetű ember volt, hivatala rendkí­vüli testi megpróbáltatásokkal járt, ő pedig sohasem kímélte magát, ha kötelességéről volt szó. Akik ked­velték, belátták: ennek igy kellett lenni. Betegségének és halálának híre az egész országot bejárta. És ime: egy napon Budán Horváth Ádám, a költő, lelkendezve szalad Teleki Sámuelhez, a kancellárhoz. Levelet kapott Kazinczy Fercnctől. Kazinczy Ferenc él! Valóbaif élt, még negyven esztendeig dolgozott nagy eszméiért, megcsinálta azt a magyar nyelvet, amelyből a Kisfa- ludyak, majd Vörösmarty, Petőfi, Arany és Tompa mentettek és meg­csinálta azt a magyar kulturális éle­tet, amelyet az ő lángoló lelkének örökségeképpen birunk ma is. Nem halt meg és nem is fog meghalni soha. És száz évvel az ő testi el­költözése után mi is tudunk egy másik haldoklóról. Ezért a haldok­lóért nem könyörögtek jó papok a templomokban, nem aggódott érte senki, az egész világ ellene fordult, s mikor szomszédai örömmel kür­tölték kétségtelen halálát, a hirt a világ közönye fogadta. És ime, meg­ismétlődött a régi történet: itt a Ronyva partján kiáltjuk boldogan, hogy Magyaroszág nem halt meg. Gyógyulnia kell, mert dolga van, a maga igazi hivatását még el sem kezdhette. Majd ott fog állani erő­sen és szabadon a népek versenyé­ben minden időkön fűi, mert ezzel a serleggel a kezemben hiszem és vallom, hogy az én nemzetem örökké­való. Dr. Orbán Kálmán polgármester; Mindéi) remény meg Van arra, hogy a »Hegyaljai Hét Sátoraljaújhelyben“ nagy­szabású idegenforgalmi esemény lesz Egyes szám ára ÍO fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents