Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)
1934-01-21 / 3. szám
8. oldal. ZEMPLÉN 1934. január 2 1 9z elfelejtett újhelyi hősi emlékmű tövében Irta: Tátray László (Folytatás.) Emlékezem egy esetre, a falu nevére nem, amikor egy visszavonulás utáni hevenyészett állásban órák hosszat készenlétben állottunk egy szokatlan zaj és lárma következtében és járőreink megállapították, hogy egy falu kilakoltatott és tábori csendőrség által erőszakkal elhajtott lakosságának és állatainak a sírása és bőgőse adta a hangchaost, melytől megijedtünk. A németek kegyetlen szigorú Sággal jártak el, pláne a más ha zájában és aki valamilyen címen engedélyt kapott az ottmaradásra katona orvosok által lett átvizsgálva, hogy nem-e beteg, nem e inficiálhatja a német katonaságot. Tanítónőt, parasztasszonyt, földbirtokosnőt és cselédet hurcoltak a tábori csendőrök az orvos elé ha önként nem ment. Egy ilyen orvosi rendelőben is láttam egy pamlagot. A vagyon, személyes szabadság, női-nem, élet és becsület elleni atrocitások elmondottakhoz hasonló sorozata volt akkor a civilek számára a hadtápterületeken belül. És ezt kerülte el Uj- hely, habár Ízelítőt kapott belőle egyszer egy trén átvonulása alkalmával. Ám tízezer és tízezer özvegy és gyermek gyászolja azokat a hozzátartozókat, akik a magyar határok védelmében estek el nem több mint 100 kilométerre innen 1 * Igen. Csak az újhelyiek közül száz és száz viruló élet múlt ki, hogy meg ne gyalázzák az újhelyi nőket, hogy az újhelyi vagyonok és existenciák megmaradjanak, hogy a polgárság nyugodtan élve öregedhessen el, egy szóval, hogy a magyar haza a magyaroké maradjon. És csak kis híjjá volt, hogy Ujhellyel is baj nem történt. Engem például Szibáriában a csehek besoroztak hadseregükbe mert idevalósi vagyorfíviiapíök- nöm kellett előlük. kiket elcsiptek, kínos halált haltak ilyen ellenállásért és csak az Isten a megmondhatója, hogy hány ezren. Hiába I Mire haza értünk az ország már fel volt darabolva. Uj- hely azonban megmenekült és igy nyugodtan áthatják örök álmukat az újhelyi fiuk, ők legalább nem haltak meg hiába 1 * Ám erre, mint látom, csak a halottak az égben és a rokkantak a földön emlékeznek és gondolnak. Ujhely lakossága nem, az bizonyos. Igaz, 20 éve már mindennek és semmi sem emlékezteti őket rá! Még egy olcsó kis emlék sem I Igen 1 ... Más városokban és falvakban, ahol sokkal kevesebb volt a háborús veszély, ahol sokkal nagyobb a szegénység mint itt, szép emlékek, szobrok, felírások és táblák örökítik meg az elhunyt hősök emlékét. Évente minden ünnepen és minden megragadott alkalommal megkoszorúzzák őket. A cserkészek, diákok, magyar és idegen egyaránt, fejet hajt és kalapot emel ez emlékek előtt. A katonaság meg tiszteleg előttük! Az olasz nemzet és más nemzetek és városok is messze-messze utána mennek hőseiknek és emléket emelnek nekik. Ám Ujhely nincs ezek sorában. Ujhelyben ( nincs emlék ! Az újhelyi apák és ; anyák, testvérek és rokonok, civi- i lek és katonák nem emlékezhet- j nek mert nincs miről! * És látom megint a 10 fillérest. Azt amelyik nincs és amelyik az emlékre 20 év óta sem gyüjte- tett össze. Mert nyáron igen meleg van és soha sincs hej jó idő 1 * És szét válik a számegység lelki szemeim előtt. Elválik az 1-es a nullától és mint egy kabaré kivilágított számtáblája úgy ugrálnak el előttem a nullák. Fej van bennük 1 Az első nulla Sztrilich Tomi, komoly feje. Abelsberg tanár urnák felel latinból. Jelesül mint mindig. Azután egy ládán ülve látom. Hátam megett vagy 200 lépésre Brzezany városa előtt, egy völgyben, mint zászlóalj-segédtisztet. Nyugodtan ül, az orosz messze és golyó se járhatja a helyet, legfeljebb ha pár km-re a muszka front megett sütnek el egy puskát. Ugyan ki bolond ott lövöldözni! Hallom a zizzenést és fordulok utána. Sztrilich Tamás akkor már nem volt. A fején kis bársonyi dudor, a kibuggyant agyvelő, jelzi, hogy nincs már szüksége a latin tudományára. És előugrik a második, a harmadik, az ötödik, tizedik stb. nulla. Bennük az újhelyi zászlóalj aktiv tisztjei. Szentgyörgyi és Búza századosok, Jankovics és Nagy főhadnagyok, Szombathy hadnagy és a többiek sorra. Azt hiszem egy sem él kőzülök. Látom a csendben, csak mosolyogva, nevető Pilissy Zsiga halvány arcát és a mindig komoly Pintért, mint hadapródiskolást. Az elsők közt mentek el. És még egy mindig komoly arc, Éhlert. Bényey Árpi Mihailowkánál esett el. Önként jelentkezett egy bozót megrohamozására és hasba lőtték. Talán Ujhelyre gondolt és Ujhelyt akarta védeni, amikor a biztos halálba önként ment. Mert egy ellenséggel telt bozótot felderíteni az a biztos halál volt. Teste ott maradt. Mi visszavonultunk ; ki tudja nem e Ö volt az az ült, felismerhetetlen ronccsá vert s;et- néma tiszt, akivel Szibériábaita- lálkoztam egy kis állomásonÁz orosz őrök vittek oda, nézsm meg, nem e ismerem. Ő im tudta, se megmondani se leni nevét vagy hazáját. Csak öss*- rezzent és fejéhez meg hasálz kapott, ha közeledett valaki hoz;. Őrült volt és az emberséges orcr. őrök minden fogoly tisztet od hívtak hozzá! Hátha valaki ismer hogy ki fia 1 Bernáth Gyula ugyanott hal meg. Fiatal legénysége nem állta a tízezernyi kozák rohamát. KiugJ róttak az árokból és a paták alatt lelték végüket. Hornyay Béla, Thuránszky Gyurka, Bajusz Gyurka, Ujfalusi Gyuszi és legújabban Sweitzer Karcsi, mind-mind a háború áldozatai. Egyik sem lett volna katona és talán sohasem került volna más, mint vadászfegyver kezükbe, ha nincs háború. Fáy őrnagyot a szerbek ölik meg, Braxatóris főhadnagy haza ér fogságból, viszontlátja még apró gyermekeit, akikről annyit regélt majdnem öt éven át, de alig élvezi őket. Vibirál Jankó ott maradt. Mindenki kibírta a vérhast csak ő nem, mert utoljára kapta meg és nem volt aki ápalja, mi, a többiek, elmentünK a fertőzött városból. Beregszászy Gyula soha nem tért haza szintén. A Csendes Óceán tízezer méteres mélysége őrzi testét, ha ugyan maradt belőle valami ilyen mélységek mellett. És ugyan ki tudná felsorolni, hogy hányán áldozták életüket az újhelyiek közül. Nevüket nem őrzi semmi és senki. 20 év múlva az újhelyi lakos azt hiheti majd, hogy ennek a városnak nincs is háborús Svájc és mi A Svájci Idegenforgalmi Központ (Budapest, Nádor-u. 18.) ez évi pazar prospektusai, propaganda füzetjei és plakátjai feltűnő olcsósági hullámot jelentenek a turisták paradicsomából. Szebbnél- szebo képek és alacsonyabbnál- alacsonyabb árak csalogatnak Svájc végtelen sí-mezőire . .. Davosban napi 12.80 P-ért egy ágyas, központi fűtésű, délre néző szobát és réggelit, ebédet, vacsorát adnak a síelőnek — nem a legolcsóbb, hanem közepes szállodában / Nem üzleti érdek íratja e sorokat, hanem egy szomorú tapasztalat ... A közelmúltban szállást kerestem hegyközségünk egyik eldugott kis falujában — egy síelni hozzánk jött társaság részére. Kaptam. Hogy valami szerény reggelit is legalább adtak volna — arról hallani sem akartak, de szállást szívesen adtak. Két helyen is. Első szóra. halottja. Mert a 10 fillér nagy pénz. így volt ez régen is, nem csak most. Hiszen Galiciában azért haltunk rakásra, mert nem volt ágyunk. Nem volt azért, mert a parlament pénz hiányában nem szavazta meg a véderő költségeit. Ekkor már minden égett körülöttünk. * Amikor az oroszok 1916-ban elfogtak, egy füzetet nyomtak a kezembe. Németül volt írva, amolyan színes könyv-féle volt és arról szólt, hogy ki a háború okozója. Sok érdekes és nálunk ma is alig ismert adat volt benne, különösen arról, hogy a német uralkodóház hogyan ugratta be a német népet a háborús lelkesedésbe. Nem tudtam haza hozni a forradalom miatt, de azóta sok olyan adatot olvastam hiteles helyen, melyek benne voltak ebben a röp- iratban s melyeket akkor hazug propagandának tartottam csak. »Óriási volt a lelkesedés“, írja i könyv. ,A katonák virág, ciga- etta, zene és női csókok árjában asztak. Mindenki odaadta min- tenét amilye volt még a gyerme- kt, apját testvérét, rokonát is a nmet haza védelmére. Csak egy- szt ingadozott a lelkesedés kicsit, amikor a hadikölcsönt kellett jegy?ni. Nem Jegyzett bizony senki De csak egy percig tartott az egtiz 1 Mert kijött a figyelmezteti 1 Ha nem jegyeztek önként, akor jön a vagyondézsma és kényszer! És őrült sikere lett a jegyzékek!“ * Az elfektett újhelyi hősi emlékmű is ázonyára már régen hirdetné az íjhelyi fiuk borzalmas szenvedéseit 's hősi halálát, hogyha az újhelyi áldozatkészséget is erősebb eszkösk mozgatták volna meg. Az egyik szobi tulajdonos család a társaság kető hölgy tagját vállalta, a másik ledig a három férfi vendéget. A s;obák ha sötétek is, de legalább csinosak voltak. Csak mint aféU sohasem lakott »tiszta“ szobák — kegyetlenül hidegek. És a fűtőanyagul (már nehezen) felajáilott botfán pár napja még vigai táncolt a cinke. Az ágyakon tornyosult ugyan a párna meg a dtnna, sze- mélyenkint mégis esinán egy párna, egy dunna ígérgetett és mosdó készséggül szobánként egy- egy tészta dagasztó fa-tál — igaz, frissen suroltan. És hogy mind ez a komfort mennyiért ? A hölgyeknek személyenként és éjszakánként egy pengő ötvenért, az uraknak pedig kettő húszért, ugyancsak személyenként és éjszakánként természetesen ... Felesleges folytatni; ezen éppen eleget lehet gondolkozni. Csak tán azt volna jó mégis megbeszélni, hogy mit kellene tenni — és kinek ? Cz. M. Nyomatott a laptulajdonos: Zemplén Könyvnyomda és Lapkiadó Rt. betűivel Sátoraljaújhely. Kiadásért felel: Dr Bogyay Kálmán.
