Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)
1934-01-21 / 3. szám
4. oldal. ZEMPLÉN 1934. január 21. Miklós, Varga István és Cziráki Antal semmiben sem maradtak el többi társaik mögött. Jó operett-előadás jó karszemélyzet nélkül nincsen. A dalárdisták karszemélyzetével Szomorúan lengeti a januári hideg téli szél a fekete gyászlobogót az ősi vármegyeháza erkélyén. Nagy szomorúsága, nagy gyásza van a vármegyének. A zempléni föld egyik legnagyobb fia és büszkesége lépett ki az élők sorából egy borzalmas véletlen miatt. A régi nagy Zemplén nagy embere volt Dókus Ernő, akinek egész élete valóságos megszemélyesítése volt a békebeli Magyarország becsületben és gondolkozásban integer, tetőtől-talpig százszázalékosan igaz úr és egész magyar ideáljának, aki úgy szerette vármegyéjét, mint csak azok a kevesek, akiknek mindenük az édes honi föld, amelyért élnek és ha kell -- halnak. De nemcsak a szomorú kis csonka Zemplénvármegye borult gyászba egyik legnagyobb fiának megrendítő eleste miatt, hanem az egész magyar református világ is, amelynek egyik leghatalmasabb alakja és ideálja, éveken keresztül szellemi vezére volt. És mélységesen gyászolja mindenki, aki valaha is találkozott vele, mert nemcsak a legideálisabb értelemben vett úr, a legnemesebben érző hazafi volt, hanem mint a hétköznapok embere, mint családtag, mint barát és ismerős aranyos szivü, tiszta lelkű egész ember volt, azok közül való, akiknek élete valóban csak fényt és derűt szór a mások életére, mert a krisztusi lélek sugárzik ki belőle. Nyolcvankét éves korában, de erejének csaknem teljében érte utói Ernő Bátyánkat a modern élet kegyetlen sietésének gyilkos könyörtelensége, akkor, amidőn egy pillanatra elgondolkozott, talán a régi nagy Zemplén valami kedves emléke jutott eszébe és ezt a pillanatnyi elfeledkezést a mai sivár magyar mindennapról, azzal kellett megfizetnie, ami mindenkinek a legdrágább, de amit mindig szívesen adott volna cserébe a régi Nagy- Magyarországért és Nagy- Zemplénért, — az életével 1 viszont nyugodtan lehet operettet játszani és pedig elsőrangúan. Gondkievics Ferenc rendezési éfc Kracson József karnagyi munkáját nem kell dicsérnünk. Dókus Ernő szerdán délután résztvett a refermátus teológiai akadémia Ráday-utcai épületében rendezett konferenciáján. Öt óra után ért véget a konferencia és Dókus Ernő innen gyalog indult a Kálvin-téren keresztül a Belváros felé. A Kecskeméti-utca torkolatánál át akart menni az ucca egyik oldaláról a másik oldalra. Amikor lassú léptekkel megindult, a rendőr még szabadot jelzett, de az öreg ur nem vette észre, hogy a következő pillanatban már tilosra lendült a rendőr karja. Ugyanekkor indult el a megálló helyről egy 26-os jelzésű villamos, amelyet Bodó István villamosvezető vezetett. A kocsi ekkor körülbelül 15 lépésnyire lehetett Dókus Ernőtől. Az öregur ekkor ért a sínekre. A vezető azonnal csengetett és amikor látta, hogy az idős ur nem hallja a csengetést, fékezett. A síkos sínen azonban a kocsi nem tudott megállani és igy történt, hogy a villamos eleje elkapta az öregurat, kilendítette az úttest közepére, ahol eszméletlenül, vérző fejjel terült el. Azonnal kihívták a mentőket, akik Dókus Ernőt a Rókus kórházba vitték. Itt megállapították, hogy koponyaalapi törés érte. A Pajor-szanatóriumban újra megvizsgálták az eszméletlen Dókus Ernőt. Megállapították, hogy súlyos koponyaalapi sérülést szenvedett, életbenmaradásához nincs remény. Budapesten gyorsan hire terjedt Dókus Ernő tragikus szerencsétlenségének, az egyházi és társadalmi élet számos kitűnősége érdeklődött és jelent meg a szanatóriumban. Az elsők között volt Balogh Jenő, az Akadémia főtit kára, aki egyik legjobb barátja Dókus Ernőnek. A súlyosan sérült öregur a szanatóriumban egy pillanatra sem tért magához. A szanatórium orvosai mindennel megpróbálkoztak, hogy életben tartsák Dókus Ernőt, de minden kísérlet hiábavalónak bizonyult. A Pajor-szanatóriumban anélkül, hogy egy pillanatra is visszanyerte volna eszméletét, negyedtizenegy óra tájban meghalt. Dókus Ernő élete A magyar református egyházi élet egyik kimagasló világi alakja távozott el Dókus Ernővel. A tiszánAz ő működésük eredménye a pompás előadás. Reméljük gyakran láthatjuk színpadon a dalárda műkedvelőit. A táblás ház most már teljesen biztosítva van. Pézé. \ inneni református egyházkerület történetének eseményei az utolsó két évtizedben szorosan egybe voltak kapcsolva nagy főgondnokának személyével. Dókus Ernő 1852-ben született. Középiskolai és jogi tanulmányainak elvégzése után ügyvédi oklevelet nyert. 1870- től 1878-ig részint a miniszter- elnökségen, részint a honvédelmi minisztériumban volt segédfogalmazó és 1878-ban miniszteri titkári címmel megvált az állami szolgálatból. Nagy utazásokat tett külföldön és mint a felsőzempléni egyházmegye tanácsbirája, főjegyzője, gondnoka és a sárospataki református főiskola igazgató-tanácsosa tevékeny részt vett a közügyekben. 1889-ben a sátoraljaújhelyi kerület beválasztotta a parlamentbe. Mint országgyűlési képviselő a szabadelvű párt hive volt annak bukásáig. A koalíció idején nem vállalt mandátumot és nemsokára teljesen visszavonult a politikai élettől. 1910 ben választotta meg főgondnokának a tiszáninneni református egyházkerület. Dókus Ernő tagja volt a régi főrendiháznak. Közéleti érdemei elismeréséül a kormányzó 1930-ban az I. oszt. magyar érdemkereszttel tüntette ki. Dókus Ernő, mint a tiszáninneni református egyházkerület fő- gondnoka, tagja volt a felsőháznak és örökös tagja volt Zemplénvármegye törvényhatósági bizottságának. „Kötelgsségünk az, hogy a rendet és a nyugalmat fenntartsuk és ne engedjük a nemzetet sem az egyik, sem í a másik szélsőség felé eltéríteni.Gömbös Gyula sátoraljaújhelyi beszédéből Európában két szélsőséges irány áll ma egymással szemben. Az egyik az internacionális szociáldemokrácia többé-kevésbbé Oroszországból irányított balszárnya és az ennek ellenhatásaként keletkezett nemzeti szocialista irányzat. Mindkettőnek van egy közös vonása s ez az, hogy eszméit forA gyászjelentés A mély gyászba borult család a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak mélyen meghatva tudatják nagybátyjuk, rokonuk Nagyméltóságu csabacsüdi Dókus Ernő kamarás, a tiszáninneni ref. Egyházkerület tb. Főgondnoka, a magyarországi ref. egyetemes Konvent és országos Zsinat v. világi elnöke, az országgyűlés Képviselőházának, Főrendiházának, Felsőházának v. tagja, Zemplén vármegye Tvh. Biz. örökös tagja, Sátoraljaújhely megyei város képviselőtestületi tagja, az I-ső osztályú polgári érdemrend tulajdonosának stb. élete 82-ik évében, a Mindenhatóba vetett rendűiéiben hittel és reménységgel Budapesten folyó évi január hó 17. napján bekövetkezett gyászos elhunytét. A megboldogult hült tetemét Budapesten a Kálvin-téri ref. templomban folyó hó 20. napján délután 3 órakor tartandó gyászszertartás után Sátoraljaújhelyre szállítjuk, ahol folyó hó 22-én délután 2 órakor a református templomban történő búcsúztatás után a családi sírboltban helyezzük el örök nyugalomra. Sátoraljaújhely, 1934. január 18. Bernátfalvi Bernáth Aladár nejével Alsómátyásházi Mattyasovszky Saroltával, Bernátfalvi Bernáth Borbála férjével dr Sarvay Elekkel, János és György fiaikkal, Bernátfalvi Bernáth Gyula nejével Szemerei Szemere Máriával, Elemér és István fiaival, Bernátfalvi Bernáth Béla nejével Welinszky Irénnel, Csabacsüdi Dókus Anna, István és Borbála férjével Nagy- lónyai és Vásárosnaményi Lónyay Ferenccel és fiuk Ferenc. Nyugodjék békében, az Ur, a Haza és embertársai önzetlen szolgálatában megfáradt férfiú! * A vármegye nagy halottjának budapesti temetésén, szombat délután 3 órakor résztvesz Horthy Miklós kormányzó is. A Kálvin-téri templomnál a család nevében (Bernáth Aladár alispán, a református egyház képviseletében pedig Balogh Jenő, az Akadémia főtitkára fogadják a kormányzót rád alom utján akarja a nemzetek többségére reáoktrojálni, — megbontván a társadalom mai békés rendjét, eltörölve minden tradicionális intézményt, a maga képére és hasonlatosságára akarva átformálni a mai világrendet. A társadalom forradalmositása céljából kelt nyugtalanságot, zavart, hogy vezérei személyes érvényesülési vágyainak odadobja évtizedek építő munkáját, s a romokon építsen fel eddig ki nem próbált, hatásaiban ismeretlen, kiszámíthatatlan társadalmi rendszert. A bolsevizmus a szabadság és testvériség jelszavainak csalárd felBolsevizmus, Hitlerizmus, vagy a magyar öncéluság? Irta: parnói Molnár Béla, a Nemzeti Egység sátoraljaújhelyi választókerületi elnöke Dokus Brno halála A végzetes este
