Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)

1934-06-10 / 23. szám

1934. junius 10. ZEMPLÉN 3. o>dal Kósza tjirek az alispáni széli megiiresedéseről Az utóbbi időben többször buk­kant fel egyes társaságokban, vagy más alkalmi beszélgetések során az a hir, hogy a megüresedendő (?) alispáni állásra többen pályáznak és a pályázók állítólag már megkezdet­ték barátkozásaikat és hadműveletei­ket a vármegye első tisztviselői szé­kének átvétele érdekében. A legkü­lönbözőbb kombinációk láttak nap­világot, melyek közül egyesek egészen a fantasztikumok határáig emelked­tek. A magunk részéről hozzá va­gyunk szokva, hogy személyi tekin­tetekben igen fantáziadus városunk­ban egymásután burjánoznak fel a legkülönbözőbb hírek, melyek egy- részének alapja a kisvárosi szenzá­ciókeresés, másik részének alapja azonban a már hírhedté vált gerinc- télén, hátmögötti orvtámadó politika, mely egyes törtetők nagyrészt érdem­telen és féktelen ambicióvágyából indul ki. Ezek az utóbbiak igyekez­nek olyan hamis híreket forgalomba hozni, melyek melegénél pecsenyét óhajtanak sütni, de úgy, hogy ők lehetőleg a sötét háttérben maradja­nak. Céljuk, hogy szájról-szájra röp­ködő hir olyan lavinává dagadjon, mely az általuk óhajtott irányban elindul. Ezek miatt a már részben csak­nem megszokott egyes jelenségek miatt nem vettünk tudomást azok­ról a legújabb hírekről, melyek már egyenesen az alispáni szék körül mozogtak. Tekintettel azonban arra a körül­ményre, hogy az egyik sátoraljaúj­helyi laptársunk legutóbbi számában vezércikkben foglalkozik az alispáni szék körüli kombinációkkal, szüksé­gesnek tartjuk azt, hogy reflektáljunk ezekre a kérdésekre, annál is inkább, mert hiszen előbb-utóbb akadhatnak olyan hiszékeny és jelentős emberek is, akiket a szóbeszédek forgószele elkap. Kivételesen meg kell állapítani és ezt tárgyilagos örömmel tesszük, hogy az illető ellenzéki lap különben már megszokott stílusában irt közlemé­nyének alapintencióit a magunk ré­széről is helyeseknek és megfelelőnek tartjuk, mert egyáltalán nem véljük ildomosnak és ízlésesnek azt, hogy versenyfutás induljon meg olyan állá­sokért, melyeknek megüresedése csak kombináció és Jantázia tárgya. Annál sajnálatosabb ez, mert olyan megvál­tozott lelkiségre enged következtetést, mely a régi vármegyében nem volt ismeretes s amely azt bizonyltja, hogy a más hátán keresztül való kiméletlen kö­nyöklést már a vármegye falai közé is igyekeznek becsem­pészni. Tudtunkkal vármegyénk közszere­tetben álló alispánja egyáltalán nem gondol a nyugalombavonulásra, sem egyéb más „elhelyezkedés“-re. Ezért — ismételjük —, nemcsak Ízléstelen­nek, hanem furcsának is tartjuk az oknélküli iparkodásokat, annál is in­kább, hiszen legjobb tudomásunk szerint a törvényhatósági bizottságnak egyetlen tagja sem foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a vármegye jelen­legi alispánjának nyugdíjaztatása iránt bármiféle javaslatot is tegyen a tör­vényhatósági bizottságnak, — ami pedig majdan az alispáni szék betöl­tését illeti, ez az aktus a főispán elnöklete alatt működő kijelölő bi­zottságnak jelölése alapján a törvény- hatósági bizottság joga lesz és az aspiránsok közül senki sem tudhatja előre, hogy a kijelölő bizottság kiket fog jelölni a törvényhatósági bizottság által való megválasztásra. Razzia az újhelyi szihvizgyáposoknál Háromszáz drb. súlyos kifogás alá eső és legnagyobb részt idegen névvel megjelöli szikvizes üveget kobozott el az ellenőrző bizottság Az utóbbi időben mindgyakrabban fordult elő az, hogy a sátoraljauj- ujhelyi vendéglőkben, kávéházakban, korcsmákban és kereskedésekben gyanús tisztaságú és egészségügyi szempontból kétséges szikvizes üve­gek kerültek forgalomba, azonban a szikviz előállítóját, illetve töltőjét ki­nyomozni nem lehetett. Ugyanis a helybeli szikvizelőállitó üzemek a forgalomban egymásközött kicserélt idegen céggel (névvel) megjelölt szikvizes üvegeket nem cserélik visz- sza, hanem az elcserélődött üvege­ket megtöltik és elsősorban ezekkel árasztják el vevőkörüket és csak az előbbiek elégtelensége esetén hoznak saját cégjelzésü üvegeket forgalomba. Ennek az állapotnak megszünte­tése érdekében a város polgármes­terének váratlan utasítása folytán dr. Madzsar Károly városi főorvos és Dómján Zoltán városi gazdasági ta­nácsnok vezetése alatt működő el­lenőrző bizottság a napokban rajta­ütésszerű ellenőrzést tartott Lefkovits Zsigmond, Schönfeld Adolf, Bettel­heim Márton és Goldstein Hermann helybeli szikviz-előállító tulajdono­sok üzemeiben. A rajtaütésszerű ellenőrzésnek sú­lyos eredményét mutatja az a körül­mény, hogy az ellenőrző bizottság Szendrőbe, Ónodra, Diós-Györbe s hü barátjának Homonnai gr. Drugeth István zempléni és unghi főispánnak, hogy ő részéről az egri lovassággal tüstént kiindul a törökre, — üljenek lóra s gyülekezzenek melléje minél gyorsabban ők is, — talán egyesült erővel meg fogják menthetni a rabló dulásoktól fenyegetett ama virágzó tájak lakosságát. Egyszersmind nemesi fölkelést parancsolt a főispánsága alatti Borsod s Heves vármegyéknek is. Ezzel, az egri hires aranyos főzász­lót fölemelhetvén, kibontatván, trom­bitát fuvatva és Isten nevében bátor szívvel kiindult Eger várából másfél­ezer harcedzett régi katonával, jó paripás farkasbőrös haddal; Ónodnál hozzája csatlakozók Balázs Deák Ist­ván ottani kapitány, az ónodi, diós­győri, geszthelyi végbeli hadi néppel; majd Homonnai is eljött a Zemplén- unghi dandárral és b. Balassa Ferenc­cel, a költő Bálint vitéz testvéröccsé- vel; csatlakozának a szendrei vitézek is Széchy Tamás kapitányjok alatt és végre a kassai magyar lovasság Serényi Mihállyal, aki egyszersmind 500 német gyalog rauskatérost is ho­zott magával a kassai helyőrségből, Russel Kolozs nevű német főtiszt alatt. De mind e had összesen az egriekkel alig ment többre harmad- félezer embernél, — igaz, hogy mind válogatott java vitézek. Fővezérükké Rákóczy Zsigmond lön; aki is a tizenkétezernél számosabb törökséget, — mely Putnok vára alatt elvonult, — midőn az Szikszóhoz érkezett és e várost már rabolni, gyújtogatni kez­dette volna, — nem törődvén ötszö­rösen nagyobb számával, kemény hadi rendbe állifott dandáraival hő­sies lélekkel megtámadta. Elkesere­dett véres ütközet fejlődött ki; és bár a törökség az egri zászló megpillan­tására — midőn a magyarok Rákóczy Zsigmonddal élükön azt is tűzbe vit­ték, — rendkívül elrémült: mindaz- által tulerős létszámában bizakodván, összeszedte magát s nagy hévvel nyitá meg a harcot. Hiába; a magya­rok mindegyike oroszlán módra küz­dött; Rákóczy alatt két paripa dőlt ki már a sok nyargalódzásban, — mi­kor végre az egészen megbontott harcrendü törökség tovább nem áll­hatván, eszeveszettül megfutott a csa­tahelyről. A Sajónak kergették őket. A diadal teljes volt; a Hernád, Sajó és Hegyalja vidékei megvalának mentve a pusztítóktól. Rákóczy Zsig­mond példátlan hősiességgel 2500 vitézével úgy megvert és úgy szét­szórt több mint 12.000 török hadat, hogy közülök 2000, más adat szerint épenséggel 5000 hullott el a csata­téren, vagy fűlt a Sajóba, menekülés közben. Az ellenség valamennyi ágyúja és zászlai s közel 400 fogoly — kö­zöttük több nevezetes főtiszt, — ju­tott a diadalmas egriek, ónodiak stb. kezébe. (Folyt. kö\fc) kb. 300 drb. szennyes és piszokle- rakodásos, legnagyobb részt már tel­jesen megtöltött és szállításra kész szikvizes üvegeket foglalt le és kob­zod el. Reméljük, hogy még egy pár ilyen razzia meghozza a kívánt eredményt és végleg eltűnnek a forgalomból az idegen, már rendszerint nem lé­tező névvel megjelölt piszkos szik­vizes üvegek és ezzel egyidejűleg a szikvizelőállitó tulajdonosok ellenőr­zése is könnyebb lesz. Természetesen a kihágási eljárá­sok soronkivül megindultak és ugyan­csak intézkedés történt az elkobozott üvegek megsemmisítése iránt is. A szigorú intézkedések sürgős megtétele egyformán érdeke a köz- egészségügynek, a város közönségé­nek, valamint azoknak a szikvizgyá­rosoknak is, akikre esetleg csupán társaik lelkiismeretlensége és hanyag­sága vet ezidőszerint nagyon rossz fényt. {Meghűlésnél, fejfájásnál Gyógyszertárban kapható. Sárospataki cserkészek mozgótábora Ausztriában A sárospataki ref. tanítóképző és gimnázium cserkészcsapatai mintegy 30 résztvevővel julius 8-án nagyobb ausztriai túrára indulnak, hogy részt- vegyenek a julius 8—30-ig tartó nagy mozgótáboron. A mozgótábor útvonala a követ­kező: Sárospatak—Budapest—Bécs— Pöch — Hicflan—Admont—Aussec— Hallstadt— Bade Ischl — Mondsee— Salzburg—Bad Gastein—Millstatt- Villach — Pörtschach — Klagenfurt — Grác—Semmering—Bécsújhely—Sop­ron—Budapest—Sárospatak. Ezek a helyek Ausztria megkapó természeti szépségeit képviselik. A pataki cserkészek Budapestről hajóval indulnak Ausztria belseje felé, ahol ütjük legnagyobb részét vasúton és gyalog teszik meg. A pataki csapatok közül e két csapat fogja elsőnek meg­ismerni Ausztria legszebb helyeit és megmászni a „Dachstein“ 2996 mé­teres csúcsait. A pataki csapatok útját nagyban előmozdította dr. Kozma György fő­ispán és Bernáth Aladár támogatása, akik lehetővé tették, hogy a cserké­szek költségmentes névjegyzékes út­levéllel utazzanak. A cserkészek ausztria útjáról egyéb­ként a „Zemplén* részletes tudósítá­sokat fog közölni. Itt emlitjük meg, hogy a tábort dr. Ujszászy Kálmán, Boda Béla, Szabó Károly és Harsányi László cserkészparancsnokok vezetik. Beszámoló az Ipartestületi Dalárda műkedvelő előadásárál A Sátoraljaújhelyi Általános Ipar- testületi Dalárda műkedvelői gárdája kedden este mutatta be majdnem táblás ház előtt a városi színházban Vilner és Bodánszky operettjét a Luxemburg grófját a következő sze­reposztásban : René, Luxemburg grőfja: Takács Tibor, Bazilovics nagy­herceg : Papp Sándor, Kokorov gróf­nő : Kun Babi, Brissard Armand festő: Varga István, Angella a pá­risi opera művésznője : Kitta Erzsé­bet, Vermont Juliette : Gondkevich Aranka. A többi vezető és kisebb szerepeket Begala Mihály, Hamara Pál, Potoczki János, Hradíl Béla, Vágó Lajos, Juhász Pál, Kababik István, Ferkó Gyula, Kotta Margit, Mondik Erzsébet, Timkó Gizella, Kotta Erzsébet, Kovács Erzsébet, Kababik István és Czipó Margitka töltötték be. Az előadás megrendezézénél is­mét azt láttuk, hogy Gondkevich Ferenc fáradságos, szívből és lélek­ből jövő munkát fejtett ki. Nagy di­cséretet érdemel a Kracson József vezetése alatt működő zenekar tel­jesítménye. Kifogástalan munkát vég­zett. Most jöjjenek a szereplők. A rangsorban az első hely Gond­kevich Arankát illeti, akinek finom, kedves és megnyerő pajkos játékát szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a hálás közönség. A vezetőszerep­körből kitüntették magukat még Varga István, Papp Sándor és Ta­kács Tibor. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a többi szereplők­ről sem, mert mind egytől-egyig igyekeztek jót adni. Az előadás megrendezésével nagy munkát végzett a Dalárda müked-

Next

/
Thumbnails
Contents