Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)
1934-04-22 / 16. szám
1934. április 22. ZEMPLÉN 3. oldal 9 nemzeti gondolat világító szimbóluma lesz o Kopaszban felállítandó Hősi Emlékmű Az elmúlt év szeptemberében a „Zemplén“ vetette fel azt a gondolatot, hogy a nyugatmagyarországi határszél mintájára Sátoraljaújhely, mjnt az ország legészakibb határpontja, is állítson fel egy éjjel messze világitó trianoni emlékművet egy arra alkalmas magaslati ponton. A Magyar Turistaegyesület Hegyaljai Osztálya mozgalmat indított az irányban, hogy a Kopaszhegy tetején hősi emlékművet állítson fel, mely egyúttal megragadó mementója legyen Trianonnak s hogy az éjjelente némán, de mégis sokatmondóan belevilágítson a sötét magyar éjszakába. A tursitaegylet dicséretes törekvéseibe belekapcsolódott dr. Orbán Kálmán polgármester is, aki mint az a Hegyaljai Osztály pénteki választmányi ülésén nyilvánvalóvá vált, most arról értesítette az Osztály vezetőségét, hogy a város saját költségén állítja fel a Kopaszka tetején az elesett hősök monumentális emlékművét. Az emlékmű az eredeti elgondolás szerint éjjel pazar villanyfénnyel lesz kivilágítva, mintegy állandó üzenetül elszakított testvéreinknek, hogy Csonkahazánkban olthatatlanul lángol a legszentebb gondolat. A polgármester értesítése szerint az Osztályra csupán az emlékmű karbantartási gondjai hárulnak. A Kopasz-hegyi hősi emlékművet értesülésünk szerint a Hegyaljai Hét egyik napján fogják ünnepélyes keretek között felavatni. Az Osztály választmánya pénteki ülésén egyébként elhatározta, hogy újonnan megválasztott elnökét Matiya- sovszky Kálmán tb. vm. főjegyzőt május 5 én este 8 órakor a Turistaházban tartandó ünnepi vacsorán iktatja be tisztébe. Megbüntetni szobát az újhelyi pékeket, akik nem tartják be a sütőipari munkák szabályozásáról szóló töményt Az utóbbi időben a sátoraljaújhelyi péksegédek körében egyre több panasz hangzott el a pékiparosok ellen, akik a segédek szerint nem veszik figyelembe a sütőipari munkák szabályozásáról szóló törvényt és olyan időben is dolgoztatják alkalmazottaikat, amikor az a törvény értelmében tilos. A péksegédek panaszáról tudomást szerzett az államrendőrség újhelyi kapitánysága is, melynek vezetője dr. Domokos Sándor rendőrkapitány, miután meggyőződött a panaszok alaposságáról, utasította a pékmestereket a vonatkozó törvény pontos betartására. A sütőipari munkák szabályozásáról szóló törvény ugyanis előírja, hogy a vipéki pékmühelyekben este 9 órától reggel 4 óráig szünetelteni kell a munkát s csupán a kovászo- lási és dagasztási munkák kezdőd hetnek egy órával hamarabb, tehát hajnali 3 órakor. A péksütemények kihordása reggel háromnegyed 6 óra előtt nem kezdődhet, viszont kenyeret és péksüteményt 16 éven aluli alkalmazott házról-házra egyáltalán nem árusíthat. A pékipari visszásságok megszüntetését célzó rendőrségi intézkedés szociális szelleménél fogva is megnyugtató hatást váltott ki az érdekelt alkalmazottak körében. Amennyiben a szóbanforgő pékmesterek a jövőben sem tartanák be a törvényes rendelkezéseket, kihágásért fogják őket felelősségre vonni és szigorú büntetésben részesülnek. 9 főváros kelőbb kozmetikai intézete íorvosii keres agilis társaságbeli hölgyet (esetleg kozmetikust, vagy orvos hozzátartozót), aki legel sőrangu kozmetikai készítményeinek helyi képviseletét vállalná. Leveleket referenciával „Szép haszon 126* jeligére Blockner J. hirdető irodájába, Bpest, IV., Városház-u. 10. kérünk. ról néz le a szép Ronyva völgyre. A terraszról az előszobába lehetett jutni, s abból nyílt a költő szalonja, bebu- torozva és feldíszítve úgy, amint ő szerette: a falakon fegyverek és különféle vadászemlékek, kitömött sasok és szarvasagancsok, a padlózaton szőnyegek helyett a sajátmaga által elejtett vaddisznók bőrei. (Ilyen lehetett talán valamikor a költő Zrínyi Miklós házatája.) Az előszobából nyílt a tágas ebédlő is, amelyen át intim, árnyékos kertbe lehe- - tett kijutni. Ott, abban a hűs kertben üldögéltem én is a három költő társaságában, feketekávé mellett, főleg a kedves és elmés öreg Szemere játszi évelődésein és sziporkázó ötletein mulatva. Győző bátyámat akkor láttam utoljára, mert ő visszament Pestre, én pedig nemsokára Münchenbe mentem tanulmányaimat folytatni, s ő az én ottidőzésem alatt (1878 március 28-án) meghalt. Szemerével egyszer még találkoztam és pedig egy őreá nézve igen jellemző esettel kapcsolatban. Szüleim még 1877 nyarán Lasz- tóczról visszamentek Kozmára lakni. Nekünk abban az időben két igen jó „Cinderi“ kocsilovunk volt, amelyeket apám a szomszédos Velejte községbe lakó Andrássy Aladár gróftól vett. Ezekhez a szép és drága lovakhoz bizony nem igen illett öreg félfedelü kocsink, amelyet takarékos apám már a végtelenségig újra és újra tataroztatott. Ezen a félfedelün — én természetesen a kocsis mellett a bakon, hogy a két „Cinderia-ben gyönyörködhessem — mentünk vissza Kozmára, miután falubeli barátainktól Lasztóczon búcsút vettünk, kivéve apámat, aki Szemerééknél nem tett bucsulátogatást, mert az öreg Miklós bácsival még mindig haragban volt. Udvarunkat elhagyva, alig hogy az útra kiértünk, a kocsi bakjáról csakhamar egy, az ut szélén várakozó úri férfit vettem észre. Később apám is megpillantotta és mind a ketten felismertük benne — Szemerét ... Amikor kocsink közelébe ért, Szemere kezével intett és felénk sietett, amire apám megértvén szándékát, hirtelen kiugrott a kocsiból és a következő pillanatban már szó nélkül egymás nyakába borult a két nemes alak ... Szemere nem tudta a faluból régi haragosát elbocsátani úgy, hogy ki ne békült volna vele. Szemerét soha többé nem láttam, de én is azok közé a kiválasztottak közé tartozom, akik később, néhány év múlva, Gálszécsen kivitték a nagy költő koporsóját a sírboltba. Felfüggesztett községi Írnok A vármegye főispánja Kesztenbaum Zoltán taktaharkányi községi Írnok ellen fegyelmi eljárást rendelt azon gyanú alapján, hogy egy hadirokkantat a saját hasznára megkárosított. A fegyelmi eljárás elrendelése után tudomására jutott a főispánnak, hogy egy másik 100°/o-os hadirokkantat hasonló körülmények között 50 P-vel károsított meg, amiből az a körülmény látszott megallapithatónak, hogy Kesztenbaum Zoltán a hadirokkantakat általában véve nem a világháború hőseinek és áldozatainak tekinti, hanem alkalmas médiumoknak arra, hogy saját jövedelmét az ő kárukra jogosulatlanul szaporítsa. A főispán ennélfogva az ügyet Taktaharkányban a helyszínén személyesen mgvizsgálta és annak ered- ményeképen Kesztenbaum Zoltán községi Írnokot állásától felfüggesztette. 1 üVe£> eredeti „Sidol“ Tomboló sikerrel végződött a Koncz—Keömley hangverseny Sárospataki viszonylatban példátlan érdeklődés mellett zajlott le április 15-én este a Koncz—Keömley hangverseny, smelynek megrendezéséért Szabó Ernő főiskolai zenetanárt őszinte elismerés illeti. A tanítóképző nagytermét szorongásig megtöltő előkelő közönség ezen az estén olyan művészi élményben részesült, amihez vidéken csak kivételes esetekben nyílik alkalom. A világhírű hegedűművészt s nem kevébé hires partnernőjét a koncert közönsége tüntető szeretettel fogadta s a gazdag műsor minden számát zajosan megtapsolta. Koncz János a művészeknek ahoz a csoportjához tartozik, amely a kifejezéseknek teljesen alárendeli a technikát. Játékában különösen megragadó volt a szív emberének poézise és hegedühangjának ragyogó tónusa. A műsor első felében különösen a Mozart hegedűverseny nagyvonalú felépítése és a részleteknek csipkefi- nomságu kidolgozása volt bámulatos. A műsor második felének apróságaiban a brillián ujj- és vonótechnika, a nehézségek játékosan könnyed megoldása volt elragadó. Felesége, K. Keömley Bianca az olasz bell, canto stílusnak képviselője, a klasszikus dalokban tökéletes muzikálissal, hanganyagának fegyelmezésével és leheletszerű pianóival fogta meg a hallgatóságot. Magyar dalainak temperamentumos előadása egyenesen frappirozta a közönséget úgy, hogy ráadással kellett honorálnia a felzugó tapsvihart. A zongoránál Szabó Ernőné nehéz feladatokat oldott meg. Kísérete mesteri tökéllyel simult a hegedű és énekszámokhoz igazolásául annak, hogy avatott és nagyrahivatott művésze a billentyűknek. Képességei megkövetelik, hogy mielőbb önálló hangversenyen élvezhessük kristályos művészetét, amely minden mesterkéltség nélkül egyre magasabban ivei. A feledhetetlenül szép hangverseny a művésztrió őszinte ünneplésével ért véget. Egy monoki földműves öt fejszecsapással leteritette fiatal feleségét Véres féltékenységi dráma történt csütörtökön déli 1 órakor Monok községben, az úgynevezett Kaptár tanyán. Kutas István 35 éves földműves hosszabb idő óta féltékenykedett fiatal feleségére, akit emiatt állandóan üldözött. Csütörtökön Kutas ismét veszekedni kezdett feleségével, majd fejszét ragadott és azzal ötször egymásután az asszony fejére sújtott. A szerencsétlen asszony véresen esett össze, a vérengző földműves pedig önként jelentkezett a csendőrségen, ahol kiallgatása után őrizetbe vették, majd a sátoraljaújhelyi kir. ügyészség fogházába szállították. A nyomozás megállapította, hogy a 3 gyermekes család állandó torzsalkodásának a férj féltékenységén kívül az is oka volt, hogy Kutasné elhanyagolta gyermekeit. A mentők a miskolci Erzsébet kórházba szállították az élettelennek látszó asszonyt, akiről az orvosi vizsgálat megállapította, hogy bár állapota életveszélyes, ha komplikációk nem jönnek közbe, felgyógyul sérüléseiből. 9 Lánchidról a Dunába ugrott Görgey Milliós nyugalmazott ezredes Csütörtökön délben Budapesten a Lánchidról a Dunába vetette magát egy 60 év körüli, jól öltözött férfi. A rendőri motoros kimentette az öngyilkost, akit már a mentők vártak a parton. A megmentett életunt rövidesen magához tért és elmondotta, hogy Görgey Miklós nyugalmazott ezredes és a Fillér-utca 37. sz. házban lakik. A nyugalmazott ezredes, aki Görgey István dr. országgyűlési képviselő fivére, állítólag idegbaja miatt kísérelte meg az öngyilkosságot.
