Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)

1930-10-19 / 68. szám

2. oldal. ZEMPLÉN 1930 október 19. Újpest város képviselőtestülete f. hő 15-én rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a polgármester 300.000 pengős rendkívüli kölcsön felvételére kért felhatalmazást. A kölcsönt a közmunkák megindítá­sára és a munkanélküliek foglal­koztatására akarja a város felhasz­nálni. Zalaegerszegen az inségak- ció irányítására népjóléti irodát állítanak fel amely a hatóságok és az egyesületek közötti közvetítő szerv lesz. A segélyezést egyrészt természetben való támogatással, másrészt bizonyos munkák elvégez­tetésével óhajtják megoldani. Kül­Saujhely, okt. 16. Ma délelőtt 10 órai kezdettel tartotta a Zemplénvármegyei Ált. Tanító Egyesület évi rendes köz­gyűlését s ezt követőleg Petreczky Jenő kir tanfelügyelő szolgálati jubileuma alkalmából díszközgyű­lését a vármegye tanítóságának és társadalmának osztatlan érdeklő­désétől kisérve. Zemplénvármegye tanítóságának évi közgyűlései mindenkor a ta­nítói és nevelői munkásságnak tartalmas és komoly, szép és ne­mes beszámolói. Az évente meg­ismétlődő ezek a seregszemlék ki nem apadó erőforrásai a tanítói munka egyöntetűségének és cél­kitűzéseinek. És eléggé nem mél­tányolható eszközei az olyan uj utak kitaposásának, melyeken az iskolából kikerülő generáció biztos léptekkel indulhat a megváltozott magyar sors által kijelölt feladatai és hivatása felé. A mai tanítói seregszemle azon­ban ezeken kívül ezúttal még a taní­tói lelkiségnek volt sugárzó reflek­tora, a tanügyi szolidaritás egybe­forrasztó erejének olyan megnyilat­kozása, mely szétválaszthatatlanul összekapcsolta a lelkeket, testvé­rekké tette a barátokat s a köte- lességteljesités elismerésének ta­gadhatatlan kulturhatásaival emelte a tanítósághoz a társadalom lelkét­Erre pedig az nyújtott alkalmat, hogy Petreczky Jenő kir. tanfel­ügyelő, a zemplénvármegyei taní­tóság ezidőszerinti vezére, most érte meg tanfelügyelői szolgálatá­nak negyed évszázados fordulóját és az, hogy Molnár Gyula a sá­toraljaújhelyi állami elemi iskola igazgatója, a Zemplénvármegyei Általános Tanító Egyesület elnöke, áldozatos és eredményekben gaz­dag tanítói működésének negyedik évtizedét töltötte be, elnyerve ez alkalomból a vallás ás közoktatás- ügyi miniszter magas elismerését is. Nem követhetjük soron a köz­gyűlésen és az ezt követő disz földi mintára bevezetik a munka­könyv intézményt, még pedig bár­minő munkát végzők részére s a munkakönyvben fel lesz tüntetve a végzett munka és az érte járó összeg. A társadalmat a munka- alkalmak nyújtására minden lehető módon felhívják és a nagyobb jövedemüeket önkéntes inségadó megajánlására és általában ado­mányok nyújtására szólítják fel. Mindmegannyi követendő példa s bizton hisszük, hogy ezektől a jó példáktól mi sem fogunk el maradni. gyűlésen egymást követő és meg­újuló ővációkat. De a munka, a jól teljesített kötelesség, a tekin­télytisztelet általunk mindig szem előtt tartott elve érthetővé teszi, hogy a még nagyobb nyilvános­ság előtt kiszélesítjük a munkás élet és érdem elismerését. Petreczky Jenő kir. tanfelügyelő 33 éve működik a tanügyi pályán s ebből huszonöt éves a tanfel­ügyelői működése. A zemplénvár­megyei tanfelügyelőség vezetésében kifejtett működésének megítélésére nem mondható kevésnek az az idő, melyet a tankerület élén ed­dig eltöltött, mert ezen idő alatt is mindenben méltónak bizonyult elődjeinek, a zempléni kiváló tan- felügyelőknek érdemes egyénisé- ségeihez. Igaz, hogy neki már csak a régi tankerület egy harmada jutott működési terül, de korántsem kisebb gonddal, kevesebb munkával, csekélyebb felelősséggel, mint előd­jeinek a nagy Zemplénvármegye. A csonkaországra nehezedő terhek és gondok, az uj feladatok irányá­ban átdolgozott tanterv utasításai­nak a tanításban és nevelésben való megvalósítása, a magyar jö­vőbe vetett rendíthetetlen hitnek, akarásnak felépítése az iskolai életben ma olyan tényezője a tan- felügyelői működésnek, mely egész embert kiván s olyan állandó kontaktust a vezetésére bízott ta­nítósággal, melyben az erélynek, útmutatásnak megértéssel, szere­tettel, toleranciával kell párosulnia. Petreczky Jenő itteni működésében sem tévesztette el soha szem elől ezeket a szempontokat s hogy más tankerületekben kifejtett működése alatt sem, arról bizonyságot tett Bereg-, Szatmár-, Ugocsa- és Bor- sodvármegye tanítóságának előtte a jubileuma alkalmából tisztelgő kiküldöttei. A diszgyülésen elsőnek Molnár Gyula, a Tanítóegyesület elnöke, üdvözölte a jubiláns tanfelügyelőt, átnyújtva neki a tanítóság díszes emléktárgyát. Mayer Geyza erdő­horváti rk. esperes, egyházkerü­leti főtanfelügyelő a róm. kát. tanítóegyesületek, Reskó János gör. kát. tanító a gör. kát. tanítóegye­sület, vitéz Nyitray Károly a ref. tanítóegyesületek, Gondos Mór igazgató az izr. tanítóság, Tom- csányi Boldizsár kir s. tanfelügyelő a tanfelügyelőség személyzete, Nagy Vince kegyesrendi tanár a reálgimnázium igazgatója és tanári kara, Petrasovszky Leó c. kanonok, igazgató a polgári iskolai tanárok, Tajthyné Früchtl Irén a tokaji taní­tóság, Márton Elek v. tanácsos Sátoraljaújhely közönsége és elöl­járósága, Maukß Ernő kir. tanfel­ügyelő az Abauj-Torna vm. taní­tóság, Máday Lajosné a Magnosz, Fenczik Nikon esperes a hegyaljai gör. kát. papság, Kiss Ernő espe­res a ref. egyház, dr. Dómján Elek főesperes az ág. h. ev. egy­ház és tanítóság, Róth Sámuel főrabbi az izr. hitközségek, Korch- máros János a jegyzői egyesület, Makra Ferenc emléktárgy átnyuj- tása mellett a szatmármegyei, Cso- konyai Bertalan emlékirat átnyuj- tása mellett a beregszászi tanító­ság üdvözletét, ragaszkodását és szeretetét tolmácsolták. Petreczky Jenő kir. tanfelügyelő meghatva és meleg szavakkal mon­dott köszönetét az üdvözlésekért, melyekből további erőt és kitar­tást merit a vármegyei és hazai tanügy szolgálatára. A jubiláns tanfelügyelő több mint száz táviratot és üdvözlőira­tot kapott, többek között üdvözöl­ték : Papp Antal érsek, Székely Gyula ap. adminisztrátor, gróf Tisza Lajos, dr. Szemán István prelátus, Kronberger József kano­nok, Damjanovich Ágoston kano­nok, Homér Gyula szentszéki ta­nácsos, püspöki titkár, Halmos Andor, Rusztek Károly, Brösztel Gyula, Boldis Dezső, dr. Sághy Lajos, dr. Tesléry Károly, Fábry Ignác, Désy Sándor, Jung Miklós, dr Pauer István kir. tanfelügyelők, Miskolci izr. tanítóképző, miskolci, diósgyőri, szerencsi, tokaji állami polgári iskolák, minden felekezetű lelkészek, tanítóegyesületek, jegy­zők, elöljáróságok, tanítók, tanító­nők és magánosok. Az egyesület közgyűlését napi­rend előtt Molnár Gyula sátor­aljaújhelyi állami elemi iskolai igazgató ünneplése előzte meg azon alkalomból, hogy tanítói szol­gálatának negyedik évtizedét be­töltötte s a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter őt elismerésben részesítette. Molnár Gyula személye, egyéni­sége, tanitói, igazgatói működésé­nek — kitüntetésén kívül — leg­szebb, legméltóbb elismerése az az általános hivatali, társadalmi tisztelet, elismerés, megbecsülés és szeretet, melynek egész közpályáján állandóan részese volt. Volt tanít­ványainak nagyon hosszú sora tehet és tesz tanúságot mindig meleg, megértő szivéről, komoly hivatás­szeretetéről, lelkeket építő mun­kásságáról, Isten és hazaszeretetei ébrentartó tanitói, nevelői rátermett, ségéröl. Volt tanítványainak szere­tetten megnyilatkozása volt leg­szebb ékessége élete mai nagy napjának Negyven éven át volt igazi napszámosa a hazai tanügy­nek, negyven évig élt hivatásának, kötelességeinek lelkeket formáló, alakitó, nemesitő munkával, oda­adással, buzgalommal, az eredmé­nyeket mindig megkoronázó si­kerrel. Elismerték ezt kartársai, mikor egyesületük élére emelték, elismerték ma a társadalom, hi­vatali fensőbbsége egy páratlanul meleg, őszinteségével megható, közvetlenségével felemelő ünneplés keretében. Elsőnek Reskó János egyesületi főjegyző tolmácsolta a vármegyei tanítóság szeretetét, ragaszkodását. Majd Petreczky Jenő kir. tanfel­ügyelő nyújtotta át — saját leg­melegebb elismerése kíséretében — a miniszter kitüntető okiratát. Bernáth Aladár alispán a gond­nokság, Kiss Sándor az iskolai növendékek, dr. Csaplaky Lipót a város közönsége, Hodossy Béla volt tanárai, Fekete Károly az ipartestület, Meczner Tibor volt tanítványai, dr. Dómján Elek ba­rátai nevében üdvözölték a kitün­tetett igazgatót. De ezeken kívül is szives üdvözlésben volt része a kartársak, felekezeti tanító egyesü­letek, a reálgimnázium s más fokú intézetek részéről. Az üdvözlések özöne után a ki­tüntetett igazgató könnyekig meg­hatva mondott köszönetét a mi­niszter elismeréséért s az üdvöz­lésekért. Délután 3 órakor 250 terítékes közebéd volt a Vigadóban, ahol egymást érték a pohárköszöntők. Itt említjük meg, hogy a két jubiláns tanférfiut szerdán este szerenáddal lepte meg a Sipos József karnagy vezetése alatt álló ref. egyházi énekkar. 37 filler Egy nem nagy, de igen eredeti magyar irón: Szemere Miklóson esett meg, holta után, az a kelle­metlen história, hogy a szobrára való gyűjtés befuccsolt. Mert ime egy év híján, félszázaddal halála után, pnotosan 37 fillért tartott nyilván e címen a vármegye kasz- szája. Ezt most, mint külön ala­pot megszüntették és beolvasztot­ták a vármegye egyéb pénzei közé. Helyesen és okosan, mert néhány kongó libertásból névjegyre sem telik, nemhogy szoborra telnék. Van azonban ennek az apró pénzkezelési műveletnek hátteré­ben olyan is, amit elhallgatni nem szeretnék. És ez az, hogy a negy- venévelőtti nemzedék tévedhetett ugyan Szemere Miklós alakja mé­reteinek megítélésében, de egyben szent meggyőződésem szerint he­lyes nyomon járt, hogy t. i. az ő emléke, úgyis, mint minden izében eredeti magyar tehetségé, úgyis, mint magyar hazafié, megörökíteni való. A másik az, hogy a megörö­kítésnek ez az erkölcsi kötelessége szülővármegyéjét: Zemplénvárme- gyét terheli. petreczky Jenő kir. tanfelügyelő és jllíolnár Qyula áll. el. iskolai igazgató, vármegyei tanitó egyesületi elnököt meleg szeretettel ünnepelte a vármegye tanítósága és a társadalom szolgálati jubileumuk alkalmából A Zemplénvármegyei Általános Tanitó Egyesület köz- és diszgyülése

Next

/
Thumbnails
Contents