Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)
1930-09-14 / 60. szám
Hatvanegyedik évfolyam. 60. szám. Sátoraljaújhely, 1930 szeptember 14. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház 11. udvar) Zemplén Előfizetési ár: Negyedévre 2 pengő. Hirdetések: négyzet cm.-ként Nyilt-tér: soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám Hiszek egy lstenben.hiszek egy hazáben Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen Vass József és a kisgazdák Elvégeztetett! A munkabírás és kötelességteljesités mintaképe, a népjóléti és munkaügyek hallatlan energiájú minisztere, a rokkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárváknak a szükségesnél ugyan kevesebb pénzű, de határtalan jóindulatú, mindig készséges könnyszáritója és istápolója, a kormánynak egy évtizeden át szakadatlanul dolgozó tagja, a jelenleg is külföldön tanácskozó miniszterelnök állandó helyettese, Vass József, nincs többé. A panaszok és kérelmek áradatának, amely tiz év óta napról-napra elöntötte Vass József jóságos szivét, útját állja a koporsó deszkája. Mint a villám a magános tölgyet, úgy törte ketté élete delén, orvul, váratlanul a kérlelhetetlen halál suhogó kaszája ezt az igazi magyar életet! A Keresztény Gazdasági Párt kötelékébe tartozott Vass József, de magáénak vallotta a parlament minden polgári frakciója, különösképen pedig a kisgazdapárt. Úgy nemes egyénisége, mint közvetlensége, munkakedve és istenadta tehetsége a szebb és boldogabb magyar jövendőbe vetett sziklaszilárd hite, min- denekfölött pedig döbbenetesen váratlan halála, egészen olyan, mint a kisgazdák halhatatlan emlékű vezéréé, nagyatádi Szabó Istváné volt. És amiként nagyatádi Szabó István nevét a márványba vésett emléknél is maradandóbban hirdetik azok a bogárhátu, muskátlis ablaku házikók, amelyek a nagy vérzivatár után szinte máról-holnapra nőttek ki a városok és falvak szélein, azonképen mindörökre a leikébe zárta a józan- itéletü magyar nép annak a papminiszternek az emlékét, aki a szegények szolgájának tartotta magát, letörölte a hadiözvegyek könnyeit, megfogta a tétovázó hadiárvák kezét, hóna alá nyúlt a roskadozó hadirokkantaknak, gyógyulást adott a betegeknek és segedelmet, hajlékot az öregeknek, a nyomorgóknak, egy lerongyolódott,' kifosztott, harmadára zsugorított, ellenségektől körülvett, elhagyatott kis nemzet hadisarcot fizető államkasszájából! Vass Józsefben a sárvári kisiparos fia az egyszerű nép, a magyar fajta szeretetét, a pap az eljövendő boldogabb magyar jövőbe vetet hitet, a férfiú a hangyaszorgalommal párosult munkabírást, a miniszter a világháborút átélt és alulmaradt ország szociális intézményeinek teljes méretű és haladéktalan megalkotását, a politikus az összes polgári pártok együttműködésének lehetőségét és szükségességét, a bolseviki kelet és a háború prédáitól megittasult, győztes szomszédok közé szorított állam reorganizálásának lehetőségét jelentette! Ezért nagy, ezért pótol-i hatatlan ma nemcsak a kormány és a politikai pártok, hanem az egész magyar nemzet vesztesége! A falusi tása- dalomnak, a kisgazdapártnak mélységes megindultságát tolmácsolja dr. Szabó Sándor, az egységespárti képviselők kisgazda csoprtjának az elnöke is, mikor ezeket mondja: — Vass József politikai magatartása annyira beleszövődött a kisgazda politikai életbe, hogy úgyszólván szerves részévé vált annak a talajnak, amelybe a földműves politikai aspirációk vetették a maguk reménységeinek magvait. Mi sohasem láttuk Vass Józsefnek egyéniségét az ő munkakörében, mint egy más politikai pártnak az exponensét, hanem úgy öveztük körül bizalmunkkal, mint hogy ha súlyos problémákkal terhes háború utáni időkben a mi politikai elveinket tűzte volna zászlójára és veszteségének politikai kihatása annyival inkább súlyosabb, mert egy odaadó és teljes bizalmat élvező nagy egyéniséget vészit Vass Józsefben maga a kisgazdatársadalom is! Vass Józsefnek politikai egyéniségén, bármilyen párthoz tartó zott volna, mindig keresztül sütött egy teremtő nap ereje, amely felkereste, megvilágította, a kevésre szabott eszközökkel is hathatósan gyó- gyitgatta a kisemberek bajait. A magyar földműves társadalom igaz, odaadó és támogató barátját, a kormányzat egy fényes tehetségű munkatársat, az egész nemzet pedig úgyszólván pótolhatatlan államiéi fiút veszített Vass Józsefben. Nyolc esztendő alatt, mióta | Sátoraljaújhely, 1930. szept. 10. A déli 12 órakor befejezést nyert kisgyülést nyomban követte a Törvényhatósági Bizottság közgyűlése. Napirend előtt elnöklő Széli József főispán klasszikus szépségű beszédben parentálta el a nemzet nagy halottját, Vass József miniszterelnök helyettest. A bizottsági tagok állva hallgatták a megboldogult ragyogó talentumát, nagyszerű tudását, emberfeletti munkabírását, példátlan köteles- ségteljesitését, a nemes értelemben vett demokrácia irányában haladó gondolkodását, modern életfilozófiáját, gazdasági és szociális politikáját szárnyaló gondolatokkal méltató beszédet s elhatározták, hogy emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökítik s temetésén a Törvényhatóság a főispán vezetése alatt négy tagú küldöttséggel képviselteti magát. Ügyancsak napirend előtt emlékezett meg elnöklő főispán a Kormányzó magas elismeréséről, mellyel Gosztonyi István szerencsi járási főszolgabírót kiválóan buzgó működéséért kitüntette. Amikor átnyújtotta elnöklő főispán Gosztonyi főszolgabírónak a legmagasabb kitüntetés jelvényeit, a maga részéről is az elismerés és dicséret legmelegebb szavaival kísérte a kitüntetés tényét, kifejezésre juttatva egyben a Törvényhatóság elismerését. Gosztonyi István főszolgabirő keresetlen és közvetlen szavakban adott kifejezést hálás köszönetének a legmagasabb kitüntetésért s ez zel kapcsolatban a főispán és Törvényhatóság elismeréséért és azzal a társadalompolitika élén működött, évtizedes mulasztásokat pótolt vagy talán évtizedes lépéssekkel vitte, ragadta előre a magyar szociális kérdéseket s ezeknek helyes irányban szívvel szeretettel való megoldását. A ravatalra ömlött virágerdő valóban a nemzet mélységes gyászát és fájdalmát jelenti. Elköltözött tőlünk, trianoni magyaroktól, Vass József és örökre beleköltözött minden magyar szivébe. vette át a kitüntetés jelvényeit, hogy közpályáján továbbra is járása közönségének és a vármegye közigazgatásának érdekei fogják vezetni és működésében irányítani. Felvéve a napirendet, az alis- páni évnegyedes jelentéshez Tantó József bizottsági tag fűzött nagyon komor színekkel átszőtt reflexiókat a falu ma annyira vigasztalan gazdasági helyzetével kapcsolatban. A Szent István napi ünnepségeket állította párhuzamba a szeptember elseji eseményekkel, melyektől a falu, a gazdaközönség teljesen távoltartotta magát. Az a falu és az a gazdaközönség, mely a termelés és értékesítés terén összehasonlíthatatlanul mostohább viszonyokkal küzd, mint a többi gazdasági ágak. A falu gazdasági életéből és a saját tapasztalataiból vett konkrét példákat hoz föl, különösebben is aláhúzva a fagy és tttzkárkölcsön visszafizetésénél a terményárak csökkenése folytán előállott nehézségeket. Kérte az elnöklő főispánt, hogy ezen kérdések méltányos megoldása érdekében illetékes helyeken érvényesítse befolyását, amit a főispán válaszában a legkészségesebben kilátásba helyezett azzal, hogy tudomása szerint a OKH máris kapott utasítást a fagykárkölcsö- nök prolongálására. A vármegye 1931. évi költség- előirányzatát Cseh István várm. számvevőségi főnök ismertette s azzal kapcsolatban dr. Dubay István biz. tag szólalt föl. A legszigorúbb tárgyilagossággal kell, még pedig a közgyűlés A Törvényhatóság közgyűlése Egyes szám Árét ÍO fillér.
