Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)

1930-08-27 / 57. szám

Hatvanegyedik évfolyam. 57. szám. Sátoraljaújhely, 1930 augusztus 27. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház 11. udvar) Előfizetési ár: Negyedévre 2 pengő Hirdetések: négyzet cm.-ként Nyilt-tér: soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen Erdély, mint államteher Egy speciális román vitat­kozás rikolt bele az európai élet forgatagába, egy vitatko­zás, ahol a vitatkozó felek nemcsak román állampolgá­rok, de faj szerint is romá­nok. Mi nem becsüljük túl a vita anyagát, sem annak ki­hatásait, de nem tudunk napi­rendre térni afölött, miután a vita anyaga vérszerint is érde­kel bennünket. Erdélyről és a Regátról van szó s arról az áldatlan harcról amely a tria­noni békeszerződés óta dúl a két fél között. A felszabadító és felszaba­dított, alighogy egymás keb lére borultak, máris megkez­dődött közöttük az áldatlan torzsalkodás változó erővel és szerencsével folyik tiz éven keresztül napjainkig, amikor már egyszerűen egymás arcá­ba vágják a vitatkozó felek, hogy kölcsönösen terhet jelen­tenek egymásnak s egymás életét és megélhetésének biz­tosítását nem birják tovább. Erdély a regátiak büntető­kolóniája s oly hódított terü­let, melynek élelmezését, fenn­tartását „a Regát már nem birja tovább“. Erdély viszont tiltakozik a Regát kiszipolyo­zó politikájával szemben s szembevágják egymásnak a román testvérek, hogy éhez­nek, — az uj korszak és Nagyrománia — szégyenére. Ez a bukaresti nyelvöltöge- tés az Ordinea cimü liberális újság és a Maniu-párti Drep- tatea cimü lap között folyik. Áthidalhatatlanul tátong a sza­kadék Erdély és a Regát kö­zött, de ami szinte megdöb­bentően tragikomikus, erről a szakadékról, erről a veszede­lemről nem erdélyi lap ir el­sőnek, de regáti vérbeli román újság. Az erdélyi kisebbségi sajtó, amely az „előkelő ide­gen“ szerepét tölti be abban az országban, látta és meg is irta a kétségbeejtő és romlásba vezető helyzetet, megírta, pa­naszolta, hogy ami Romániá­ban megy, az nem megy jól s az nem maradhat igy to­vább. Az erdélyi román sajtóor­gánumok közül nem akadt egy sem, amely felemelte volna tiltakozó szavát s me­részen álljt parancsolt volna ennek a szomorú rohanásnak. A nemzeti parasztpárt meg­feledkezett arról, hogy Erdély­ért tenni is kellene valamit. Hogy a parasztpárt, amely regáti, szintén elfeledte a Re- gátot, ezt csak az Ordinea cimü liberális orgánumból tud­ja meg ország világ. Az Ordi­nea azt írja, hogy „a Regát nem birja tovább“ s megírja, hogy a Regát alaposan reá fizetett Erdély, Bukovina és Besszarábia bekebelezésére. Az Ordinea jajkiáltásából meg­tudja ország, világ, hogy a gadag Romániát, melynek kanaáni földje, mérhetetlen erdeje, kiapadhatatlan petró­leuma, tömérdek hala, kincses- bányája van már „nem birja tovább.“ íme, mit hozott Trianon?! Az az Erdély, ahol valami­kor csattogott a fejsze, kala­pács, olló, ott ma nélkülözés honol. Ahol kémények füstje igazolta a gépek zakatolását, ott ma munkások éhezve áll­nak a gyárak bezárt kapui előtt. Abban az Erdélyben, ahol fizetséget kapott a tiszt­viselő munkájáért, ott most a tisztviselő hónapokig nem kap fizetést, nincs betevő falatja, mert lelketlen hivatalfőnökök elsikkasztják a tisztviselők fi­zetését. Ész, vagyon, erő, emberszeretet, vallási és faji türelmesség honolt egykor Erdélyben; ma bizonytalanság, szenvedés, nyomor és türel­metlenség tobzódik a történel­mi becsű Erdély határain belül. Nem mi állapítjuk meg ezt, hanem a románok kénytele­nek világgá kürtölni, ők hir­detik, hogy reáfizetnek az uj tartományokra s az uj terheket „a Regát nem birja tovább.“ Mivé lett a a kincses Erdély? Mi történt a Monarchia ké­nyeztetett Bukovinájával ? Mi­vé lett az aranykalászos Besz- szarábia? Egyelőre csak azt a feleletet kapjuk Bukarestből, hogy „a Regát nem birja to­vább.“ Nem mehetünk el szótlanul az események forgataga mel­lett, miként a világ sem tér­het napirendre afölött, hogy virágzó államokból, ország­részekből, koldusországot te­remtett a vakság. Európa általános gazdasági depresszióban vergődik, de en­nek a vergődésnek forrása a békék által felforgatott gazda­sági rend. Valahol a világ valamelyik részén egyszer csak, végre megállj-t kell ki­áltsanak a rombolás vigasz­talanságának, mert ha maguk a felek is bevallják azt, hogy „nem birják tovább“, akkor senkisem kívánhatja Európa nyomorgó népeitől, hogy tiz évvel ezelőtt divatos háborús őrjöngések miatt az éhség, pusztulás és nincstelenség országutjára kerüljenek a világ ártatlan népei. Városi közgyűlés Gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőnéről uccát neveztek el. — A villamostelep magasépítésének elszámolása. — A belügy­miniszter vizsgálatot indit a hiteltullépés, miatt. A nyugalmazott polgármester kölcsőnügye. Sátoraljaújhely, aug. 28. Az augusztus végi délutáni órák­ban is meleg napsütésben füröd- nek az emberek és igy nem cso­dálkozhatunk azon, hogy a kép­viselőtestület egyes tagjai ezzel mennek a közgyűlésre: „remél­hetőleg gyorsan lepereg a film.“ Ha elfogadjuk ezt a filmpergetési hasonlatot, akkor méltán hozzá­tehetjük, hogy hangos és érdekes filmet pergettek le két és fél órán keresztül a városi közgyűlésen. * A város képviselőtestületének rendes közgyűlését d. u. 4 órakor nyitotta meg dr. Orbán Kálmán polgármester s napirend előtt ke- gyeletes szavakkal emlékezett meg Majthényi Géza képviselőtestületi tag elhalálozásáról. A tárgysorozaton első tárgyul gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernő- nének a szegényügy ellátása és a jótékonyság gyakorlása körül ki­fejtett munkássága és érdemeinek megörökítése tárgyában tett alábbi polgármesteri előterjesztés szere­pelt : — Tekintetes Képviselőtestület! Az őszinte tiszteletteljes ragaszko­dás és az el nem múló hála által sugalt érzelmek hatása alatt kö vetkező előterjesztést teszem. — Mint e végvár polgármestere, a város egész közönsége, de kü­lönösen a támogatásra szorult szegények, nélkülözők, szenvedők és betegek hangtalan óhaját, vá­gyát teljesítem, mikor az elismerés, a megbecsülés ékességét kérem . gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné | Öméltósága hervadhatatlan érde­meinek megörökítésére. — Elismerést kérek annak a Nagyasszonynak, aki a világháború kegyetlen éveiben és azóta is ál­landóan minden gondolatában és tettében a város szegényei mellett volt. Gondjuk az ő gondja, fáj­dalmuk az ő fájdalma, nélkülö­zésük az ő nélkülözése. Aki tenger könnyet törölt, szeretettel fogta !e a haldokló szemét, aki gyászolót vigasztalt, aki meleg szivével hordta halomba az áldozatos polgárság filléreit, hogy a nyomor árját, a jótékonyság gátjával feltartóztassa. — Megértő szeretettel s az iránta érzett mély tisztelettel javasolom a képviselőtestületnek, hogy gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné nagyasszonyunkról uccát nevez­zünk el, még pedig azt az uccát, melyben a Népkonyha részére ál­landó otthont létesített s ahol az ma is áldásosán működik. — Méltóztassanak elhatározni, hogy a Bercsényi uccát gróf Szé­chenyi Ernőné uccáriak, a Csillag­közt Bercsényi uccának nevezzék. A polgármester előterjesztését nagy éljenzéssel fogadták és első­nek dr. Dómján Elek képviselő- testületi tag szólt hozzá, aki ékes szavakkal méltatta a grófné áldá­sos munkásságát. Lehoczky Sándor képviselőtestületi tag indítványára a határozotot még azzal egészítik ki, hogy a vármegye főispánját kérik, tegyen előterjesztést illeté­kes helyen gróf Széchenyi-Wolken­stein Ernőné legmagasabb kitün­tetésére. Egyes szám ára ÍO fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents