Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)

1930-12-07 / 80. szám

A „Zemplén” melléklete.

I. évi. 1. szám. 1930 december 7.

BODROGKÖZ

A „BODROGKÖZI KULTUREGYESÜLÉT“ HIVATALOS LAPJA

Megjelenik minden második szombaton a „Zemplén" mellékleteként Hirdetések tarifa szerint

SZERKESZTIK:

KÁNTOR MIHÁLY és Sz. SZÁSZ TIHAMÉR

SZERKESZTŐSÉG: Riese (Telefon 13) KIADÓHIVATAL: Sátoraljaújhely,

Vármegyeháza II. udyar (Telefon 109)

A „Bodrogköz“ célja

Irta: báró Láng Boldizsár.

Mikor elhatároztuk, hogy a , Bodrogközét megindítjuk, az a cél lebegett a szemeink előtt, hogy egy oly sajtóorgánumot alapítsunk, amely kizárólag és csakis a Bodrogköz népének érdekeit szolgálja. Megengedem, hogy már eddig is megjelent nem egy cikk a Bodrogközről, de ezek a cikkek csak esetről-esetről láttak napvilágot és csak akkor, ha az illető hírlapban, amely természetesen elsősorban más érdekeket képviselt, éppen hely volt egy oly cikk elhelyezésére, amely valamely bodrogközi eseményt tárgyalt. így tehát a legtöbb esetben tiszta véletlen volt az, hogy ki és hol és mikor és hogyan foglalkozott a mi ügyeinkkel.

Ennek az állapotnak véget kell vetni, mert a Bodrogköz megérdemli, hogy külön hírlapja legyen, a Bodrogköz népe nem maradhat sötétségben, amelybe csak néha néha világított bele egy idegen helyen megjelent cikk. A Bodrogköz kikivánkozik a világosságra, a napfényre és joggal. A Bodrogköz népének már régen szüksége lett volna egy olyan hírlapra, amely csak vele foglalkozik, amely csak az ő érdekeit képviseli, csak az ő boldogulását és gyarapodását szolgálja. De eddig ilyen újság még soha nem létezett.

Ezt a hiányt akarjuk mi most pótolni.

Tudom, hogy a Bodrogközön sokan olvasnak újságot, de ezek az újságok, a budapesti és a vidéki hatalmas sajtónak képviselői, országos vagy megyei érdekeknek a szócsövei. Aki a világ folyásáról, az országos eseményekről tájé kozva akar lenni, annak szüksége is van ezekre az újságokra. Ellenben minket nemcsak a nagyvilágnak az eseményei érdekelnek, hanem érdekel minket legelsősorban az, hogy mi történik a mi szü- kebb hazánkban, a Bodrogközön ; érdekel minket az, hogy mit kell tennünk, miként kell dolgoznunk, hogy gyarapodjunk és boldoguljunk.

Ilyen újságot csak bodrogközi férfiak adhatnak ki és csak bodrogközi férfiak szerkeszthetnek, mert hiszen csakis ezek ismerhetik a mi népünket, a mi népünknek szükségleteit, keserveit és fájdalmait. Csak olyan férfiak szolgálhatják igazán Bodrogköz népének érdekeit, akik evvel a néppel össze vannak forrva.

A .Bodrogköz“ politikai lap, mert hiszen a politika, úgy az országos, mint a helyi politika mindenbe belejátszik, a kulturális életbe, a gazdasági életbe, a szellemi és anyagi élet minden megnyilvánulásába. Ezért a „Bodrogköz“ a politikát nem hanyagolhatja el, de főcélja még sem a politika, hanem az, hogy a Bodrogköz eseményeinek és személyi híreinek regisztrálása mellett oly olvasmányokat nyújtson, amelyek a Bőd rogköz polgárságának szellemi és anyagi hasznára vannak, oly cikkeket hozzon, amelyek az általános tudást, a gazdasági ismereteket kellemes formában terjesztik, oly hivatalos rendeleteket közöljön általánosan érthető, népszerű formában, amelyek mindenkit érdekelnek és érintenek.

Aki tehát a „Bodrogközt“ olvassa, az tájékozva lesz, még pe dig idején, minden fontos eseményről, minden hivatalos intézkedésről. Hogy mást ne említsek ilyenek lehetnek pld. könnyítések az adófizetés terén, eljárási módozatok ismertetése az állam nyújtotta előnyök kérésénél, gazdasági akciók közhírré tétele, burgonyavásárlók beérkezése, stb. stb.

Nem fog tehát többé előfordulni, hogy valaki azért esik el valamilyen előnytől, mivel nem olvasta el az illető rendeletet a községházán, vagy nem vett róla más utón tudomást.

Látjuk már ebből is, hogy a .Bodrogköz“ legfőbb hivatása a nép, a földművesek, iparosok, kereskedők stb. érdekeinek istápo- lása, tehát ugyanaz, de természetesen más formában és más esz közökkel, mint a Bodrogközi Kultur Egyesületé. És ez az oka annak, hogy miként a címlap is mutatja, a „Bodrogköz“ egyszersmind hivatalos lapja a Bodrogközi Kultur Egyesületnek is.

Ennek a Bodrogközi Kultur Egyesületnek a rövidített neve BKE, vagyis béke.

Ennek az Egyesületnek támogatása mellett, a béke jegyében indítjuk meg lapunkat: a felekezeti, társadalmi és politikai béke jegyében. Mert a mai nehéz időkben nem a szenvedélyek fölkorbácsolására, nem ádáz és meddő vitákra, hanem egységes, szívós, kitartó munkára van szükségünk.

Félre tehát az egyenetlenséggel 1 Félre a széthúzással! Hagyjuk a torzsalkodást és feküdjünk bele mindnyájan a gazdasági kérdések megoldásába. Ne azt keressük, ami bennünket elválaszt, hanem azt, ami mindnyájunkat egyesit és ez a Bodrogköz népének, a Bodrogköz minden egyes polgárának gyarapodása, boldogulása.

Vonuljon be még a legszerényebb házba is a szegénység, a nyomor helyébe a jólét!

Evvel a kívánsággal, evvel a fohásszal bocsátom útjára a „Bodrogközt“.

gondterhes idők

Ez a válság, amelyben az ország minden társadalmi rétege, mint egy kibogozhatatlan hínárban, vergődik s kapkod egy egy lélegzet- nyi segítség után, nem mai keletű. Elkezdődött már 1922 ben, amikor először a tisztviselő s értelmi osztályt legyintette meg. Még emlékezünk a „vagyonmentő“ vásárokra, ahol régi, régi, jónevü családok utolsó ereklyéit verték dobra, 1924-ben az addig jóié ben tobzódó tőzsde jött sorra. Hatalmas vagyonok és exisztenciák

ezrei mentek tönkre egyik napról a másikra. A tőzsde haldoklásával egyidőben kezdődött meg a kisipar és a kereskedelem válsága. A csődök, kényszeregyezségek egymást érték s érik azóta is. Naponta jutnak koldusbotra tisztes múltú régi-régi cégek. — Legutolsónak tartotta még magát a mezőgazdaság. De 1928 óta efölött is megkondult a lélekharang. S minthogy ez a csonkán maradt ország elsősorban agrártermeléséből élt, most, hogy ezt az ütőerét is megtámadta a gazdasági krízis kórja, lassan minden életnyilvá- nulására kiterjedő bénulás kezdi elsorvasztani a háborúk s forradalmak után megmaradt életerejét.

Laikusok és közgazdászok serege találgatja s keresi a baj okát. Tény, hogy a gazdasági krízis ma világjelenség, tehát éppúgy érzik Amerikában, mint Honoluluban; északon mint délen. Tény, hogy a „győztes“ államokat is kikezdte már. De ez nekünk sovány vigasztalás. A tél hidege egyformán ér mindenkit ugyan, de másképp érzi magát benne az, aki jól fel van öltözve, mint a cipőtlen, ruhátlan didergő.

Nos, hogy a példánál maradiunk, mi nem vagyunk eléggé felöltözve, mi nem voltunk kellően előkészülve, hogy baj nélkül szembenézhetnénk ezzel a ránkszakadt gazdasági örvényiéssel.

Minket megtépett a háború, a melyet elvesztettünk, a forradalom, amelyet legyőztünk, végül legyengített, tönkre tett Trianon gyalázatos békéje.

A tüdőbajt is az kapja meg leg- hamarább, akinek jobban legyengült a szervezete, nálunk is hamarább jelentkeztek a gazdasági bajok mint az erősebb idegen államokban.

Esténkint száz és százezer gondterhes magyar hajtja álomra fe jét azzal a szomorú gondolattal, vájjon van e ebből a romlásból kiút ? — s ha igen, merre és meddig tart még ez a válságos idő?

Aki ma erre precíz feleletet tudna adni, az volna hazánkban a legbölcsebb ember. Oktalan dolog lenne jóslásokba bocsátkozni, de egy bizonyos: a válság kulcsa jelentékeny részben a kormány és az ország lakosságának is a kezében van.

Szidhatja ki-ki gusztusa szerint a kormányzat netalán! fogyatékosságait, de eggyel tisztában kell lennünk : gróf Bethlen István miniszterelnök helyén senki sem tudna ma többet tenni a gazdasági válság megoldása érdekében, mint amennyit ő igyekszik tenni 1 Mi innen a perifériákról még csak nem is látjuk — mert nem láthatjuk — tisztán azt a tengernyi nehézséget, ellenségeink tömérdek áskálódását, amellyel a kormányzatnak meg kell küzdenie.

Mi pedig annyiban segíthetjük elő a válság leküzdését, hogy annak mielőbbi elmúlásában rendíthetetlenül hinnünk kell. Vagy a terményárak fognak arra a nívóra emelkedni, amely biztosítja a termelés haszon hozását, vagy az ipari

és nyersanyag áraknak kell odáig lemenniök, hogy a gazda az alacsony terményárakból is tisztességesen megéljen s fedezni tudja szükségleteit.

Amig ez az egyensúlyi állapot bekövetkezik, addig keservesen rossz napokat él minden gazda, iparos kereskedő stb. ebben az egész csonka hazában. De nekünk bodrogközieknek külön bajaink is vannak, a fogyasztópiac mesz- szesége, az értékesítés nehézkessége, a Gazdasági Vasút drága tarifája mind, mind súlyosbítják a az itteni helyzetet. Hogy megtudjuk az egyes rétegek véleményét a mai helyzetről, megkérdeztünk egy bodrogközi jobb gazdát, egy kereskedőt s egy iparost. A tanulságos válaszokat itt közöljük.

A gazda azt mondta:

— Baj, hogy egy mázsa búzáért nem tudunk, mint régen, egy jó pár telelő csizmát venni, baj, hogy az adó nem ment lejjebb ma sem, mint amikor 16 pengőt kaptunk egy mázsa burgonyáért, de a legnagyobb baj, hogy azt, amit eladásra szánunk, még a mai árakon sem tudjuk sokszor eladni a Bodrogközön. Sok gazda tengelyen kénytelen 6—8 mm. burgonyát Uj- helybe fuvarozni (oda, vissza 80 km. ut 1), hogy azért a mai forgalmi árat megkapja. Az osztott föld még a kamatát sem hozza be. A gazdák zöme el van adósodva s jó ha valaki egyáltalán pénzhez jut magas kamat mellett, betáb- lázással. A bodrogközi gazdákban ma csak a jószág tartja a lelket. Ebből tudnak úgy ahogy pénzelni.

A kereskedő igy nyilatkozott:

— Vevő nincs, a készpénzvevő fehér holló s a többi késedelmesen vagy egyáltalán nem fizet. A portékát drágítják a kartellek s terheli a sokféle forgalmi stb. adó, végül az ideszállitás (valóban revízióra szoruló) vonatköltsége. Úgy hogy mire készen a vevő elé kerül, én nem is csudálkozom, ha az nem tudja megfizetni. Az iparcikkek az utóbbi időben olcsóbbodtak s feltétlenül be fog ez mielőbb nagyobb mérvben következni.

A Bodrogközi Ált. Ipartestület titkára, Zimmermann Pál, ezt mondta:

— Az ótestamentumi hét bő és hét szűk esztendőt idézem orákulum gyanánt. Visszagondolva 1919 tői 1926-ig terjedő időre, bár annak is voltak nehéz napjai, de azok az általános gazdasági megerősödést s a régi eladósodottságból való kievickélést egyáltalán nem tették lehetetlenné. 1926-ban kezdetét vette a hét szűk esztendő s minél jobban közeledünk a 7-ikhez (1933), annál nagyobb mértékben hatványozódik a szükség. Ma a helyzet mái az, hogy esik az nincs eladósodva, akinek semmije nincs, még pedig azon egyszerű oknál fogva, hogy: hitelt nem kap.

— A gazdálkodók anyagi leromlásának természetes folyománya az ipar és kereskedelem nagymérvű pangása. A „Vevőkör“ már csak elvont fogalom; egy jóleső emlék a múltból; s egy nem létező „alap“ az adózáshoz.

— A Bodrogköznek nincs, mint