Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)

1930-11-30 / 79. szám

1930 november 30. 3. oldal. ZEMPLÉN *.+ ■<lés idején, osszullétet szo- természetes “ keserüviz fáj- irtilést és kielé- iz létre. Hires igyobb elisme- ak a valódi vízről, mert ez hosszabb időn anélkül, hogy változnék. A keserüviz kap- ban, drogériák- kben. Kir. Állami ITÉH nény: pengó ül. engő engő engő ) különböző íny. É1-—1 és ft! F | jcember hó 3 órakor. 1TÉS! : PEHS1Ú inyi-ucca 21 a mai nehéz >kra való te- í is mérsékelt edményt ad. iggel úgy régi ;k, mint az ak csökken- esti tartózko- ítositván egy- lyösen tsmert s kiszolgálást Kiviteli prémium és fuvarked­vezményt is kellene adni azoknak, akik külföldre szállítanak hegyaljai bort. Ez a kiadás bőven megté­rülne az adózók megerősödésében de még a valutajavitás révén is. Meg kellene továbbá engedni a bortermelőnek, hogy saját termésű borát, — éppúgy, mint más gaz­dasági terményt — minden korlá­tozás nélkül árusíthassa, mert igy könnyebben és jobban értékesít­hetné borait, meg lenne a fedezete a további szőlőmivelési kiadások­nak, fedezni tudná személyi és dologi kiadásait, vásárlóképességét emelné, ami végeredményében a kereskedelmi és ipari forgalmat is növelné. Megemlítem végül, hogy nagy segítségére lenne a válságos hely­zetbe jutott tokajhegyaljai szőlő- birtokosságnak, ha a kir. kincstár a Tokajhegyalján egy konyakfőző gyárat állítana fel, ahol a szőlő- birlokosság borának egy részét a könnyebben értékesíthető borpár­latra fordíthatná. — Természetes, hogy lényeges adómérséklést kel­lene adni és a főzés önköltségi áron teljesittetnék. Ha ily utón 15—20.000 hektóliter borral lehetne az évi termést csökkenteni, ezzel is lényegesen lehetne könnyíteni a katasztrófálisan sújtott termelők helyzetén. Periculum in moral Sürgős munkára van szükség, ha szőlőin­ket fenntartani és megélni akarunk. T=L I -R E A mi ádventünk Bus zsolozsmák simák a keresz­tény világ templomaiban. Szent prófétai álmok ragyognak elénk messzemult idők ködéből. Várja a világ, mint mindig várta és várni fogja, azt a jobb jövendőt, mely után annyi imádság epedt, annyi sóhaj száll . . . Készülnek a ke­gyes lelkek a Krisztus, a Felkent, a Messiás fogadására. Ez az advent alapgondolata. Ma magyar ünnep az advent... Minden kincsünk, erőnk, bátorsá­gunk egy remény, egy álom. Vá­runk . . . Várunk olyan törhetetlen hittel, mint az imádkozó anya tudja várni elment fiát; várunk olyan édes, színes álomlátással, mint a vőlegény álmodik a maga boldog­ságáról, várunk úgy, olyan maka­csul, mint a rab, ki anélkül, hogy órája vagy naptárja volna, tudja, hogy halad az idő s bármily las­san, bármily nehéz ólomlábakon, de jön, jön az ő szabadulása . . . De jaj nekünk, mert ma ez a várás csak valami puha, passzív ölbesülyesztett kezű tétlenség, mely mindig kívülről vár, mindig má­sokra néz, másoktól igényli a tel­jesedést. Akarnunk kell azt a hitet, feltámadást. Akit eltemettek, annak dörömbölnie kell koporsója fede­lén, hogy rettentő helyzetében jelt adjon életéről a sírja felett elme­nőknek. Félek, mert látom, hogy nálunk még nincsen ádvent. Itt nincs még az az akarat, mely milliók lelkét megkapja s beleállitsa abba az egyetlen törekvésbe, melyért itt az iskolás gyermektől kezdve az ag­gastyánig mindenkinek lelkesednie kell: a teljes |magyar életért. Itt még egymás ellen vádaskodnak a felekezetek, itt még egymás ki- uzsorázására törekednek a szem­ben álló érdekek, itt még édesebb az álom, a béke, a nyugalom mint a harc, a küzdelem. így nem lesz föltámadás. így nem pattannak le bilincseink — nem szakadnak fel koporsódesz­káink. Meg kell térnünk. Keresz­telő János, ez a pusztai aszkéta is, ezzel kezdette prófétai műkö­dését ... Látta népét, amint ön­feledten, elkábultan, magát meg- adottan csillingelt, játszott bilin­cseivel, melyeket addig rázogatott hogy fényessé váltak s ékszernek látott .. . Oda állt önmagát elve­szített, de még a hamleti maga­keresésre nem eszmélt népe elé, oda a tivornyázó hatalmasok, a hazájuk hitét megtagadó megalku­vások s oda az egyéni nyomoru­kon túl nemzetük nyomorát meg­érezni, meglátni nem akaró nincs­telenek elé s kiáltotta, mint hegy­szakadék felé bekötött szemmel bukdácsolónak: térjetek meg! Térjetek megl Eszméljünk fel, mert örvényben vagyunk. Álljunk meg, mert lezu­hanunk oda, honnan nincs feltá­madás . .. Nagy nemzeti szerencsétlensé­geink idején sötéten szólaltak meg a regősök. Lantosaink kobzán sírva zendült meg az ének régi dicső­ségről. Szószékeinkben a pártos­kodás szellemét — ostorozták űz­ték a magyar lelkű prédikátorok. Valami magábaszállás komolysága halkította meg a magyar beszé­det ... így támadt fel mindig a magyar. Ma ... Ma a magyar kezdi ma­gát jól érezni a börtönben. Tovább folytatja kisded játékait. Ma gán- csoskodás és intrikálás pusztítja a magyar életet. Közben a nyomor és a ragály tölti meg temetőinket. Ott túl pedig, a Felvidéken szu- ronyos zsandárok között lépdel börtöne felé a kemény lelkű, bátor- szivü magyar. Székelyföldön oláh korbács némitja el a magyar szót . . . Egymást rontó véreim I Tudjá­tok-e, hogy még most is várnak minket? . . . Ez az, amiről nem szabad egy pillanatig sem megfeledkezni, — mert megver az Isten 1 Térjünk megl ... Tállyal. Lapunk legközelebbi száma december 6-án szombaton, a szokott időben jelenik meg. — Kitüntetés. Strisovszky Mihály hercegkuti róm. kát. plé­bánost, törvényhatósági bizottsági tagot Payer Ferenc apostoli kor­mányzói helytartó tb. szentszéki bí­róvá nevezte ki. A legszélesebb kö­rökben kelt ez a kitüntetés őszinte örömet, annál az osztatlan tiszte­letnél, általános szeretetnél és meg­becsülésnél fogva, melynek a ki­tüntetett lelkész társadalmunkban örvend — nemcsak, mint egyhá­zának hü fia, hanem, mint a konstruktiv társadalmi politikának, a magyar regenerálódásnak mindig aktiv és harcos tényezője. — Egyházi hir. Payer Fe­renc ap. kormányzói ált. helytartó a gönci kerület esperesévé Horváth Géza eddigi alesperest, abaujszán- tói plébánost, alesperesé Krózser János vizsolyi lelkészt, Lacza János gönci lelkészt pedig tb. szentszéki bíróvá nevezte ki. — Hegyközségi közgyű­lés. A Sátoraljaújhelyi Egységes Hegyközség választmánya f. hó 26-án dr. Oláh István hegyközségi elnök elnöklése alatt ülést tartott. A választmány ez alkalommal meg­állapította a téli időszak alatt fi­zetendő munkabéreket. Megállapí­totta a Szárhegyvölgyi és a felső­zsólyomka — melegoldali utak kar­bantartási hozzájárulási aránykul­csot. Az egy évi próbaidő meg­felelő kitöltése után véglegesítette állásában Illésházy Miklós Endre hegybírót. Megtiltotta a hegyközség területén idegenekneka járást kelést A választmányi gyűlés után őszi ren­des közgyűlését tartotta a hegyköz­ség, amelyen megállapította az 1931 évi költségelőirányzatot és műkö­dési tervet. Bizottságot küldött ki egy hegyközségi törkölyfőző létesí­tése végett. Szalay Róbert indítvá­nyára kimondotta a közgyűlés, hogy a romlott borok fogyasztási adó alól való mentessége végett, azon esetre is, ha azokból bor­párlat készíttetik, felirattal tordul a pénzügyi kormányhoz. Megerő­sítette a közgyűlés a választmány­nak a hegybíró véglegesítése tár­gyában hozott határozatát. — A szabad verseny ered­ménye. Nyíregyházán a pékmes­terek máról holnapra a sütemény árát 4 fillérre, a középbarna ke­nyér árát pedig 20 fillérre szállí­tották le. A leszállítás, mely nagy könnyebbséget okozott a nyíregy­házi fogyasztók körében, nem a pékmesterek jobb belátásának következménye, hanem az eddig szilárdan tartott kartell felrobban­tásának az eredménye. Két mester kilépett a kartellbői, mire a többi is nekidurálta magát s hanyat- homlok bukfenceztek le az uzso­raárak csimborasszójáról. Csak nálunk állnak keményen a kartel­lek, mint a Sión hegye. Csak nálunk szívják, szipolyozzák ezek az uzsoraalakuiatok a fogyasztók vérét, mint a piócák, anélkül, hogy bárki és bármi is lesózhatná őket. A nyíregyházi árak igazolják, hogy alacsonyabb árak mellett is meg­van a busás haszon. Csak sze­rencsétlen határszéli városunk fo­gyasztóinak életét teszik még ne­hezebbé minden téren a kartellek — ezek az uzsoraszövetségek. Itt igazán nincs aki és ami közibük csörditene s csak valamennyire is letörné a szarvukat. Itt a határ­széli fogyasztó keserves verejtéké­ből, csak híznak, dagadnak a fogyasztás minden terén szorosan összefogózkodott kartellek. Csak itt áttörhetetlen a drágaság frontja s közönségünk immár szinte re­ménytelenül vár valami fordulatot. Úgy látjuk hiába, mert a kartel leknek tudvalévőén nincs ember­sége, nincs lelkiismerete. Olyan megint csak nem akad, ha még annyit dumálunk is, aki ostort fog­na rájuk, mint ott és annakidején ama bizonyos Názáreti . . . — Megindult az újhelyi szegényakció gyűjtő mun­kája. Miután a kibocsátott hir­detmény szerint a koldulás váro­sunkban dec. 1 tői szigorúan tilos, a Városi Szegénygondozó Hivatal minden vonalon megindította a keresetképtelen szegények ellátá­sára, gondozására és megsegítésére irányuló rendszeres munkásságot. A hölgyek, akik az adományok összegyűjtésére vállalkoztak, máris járják a kijelölt körzeteket, még pedig a legszebb eredménnyel. A i város közönsége, igazán különbség j nélkül, sok esetben erejét tulhala- j dóan is, adakozik a nemes célra, j Mindenütt szívesen fogadják a gyűjtőket, sehol nem találnak visz- ! szautasitásra, a közönség panasz és zugolodás nélkül vállalja az önkéntes adózás terheit. Határszéli közönségünk lelkiségére — e sa­nyarú időkben — szinte magasz­tos fényt vet az áldásos cél iránti megértés és az erőn felüli áldozat készség, melyek biztos sikert Ígér­nek a szegények mindenek felett való ügyének. — Dr. Szabd László Sá­toraljaújhelyben. A Zemplén- vármegyei Kaszinó és Kereske­delmi Kör a volt Központi Kávé­ház feletti emeleti helyiségekben uj otthonra talált. A Kaszinó agi­lis vezetősége voltaképen a régi, megszokott otthont szerezte vissza tagjainak, de ezt az alkalmat ün­nepélyes külsőségekkel is emléke­zetessé kívánja tenni. Sikerült ez alkalomra megnyernie dr. Szabó László egyetemi m. tanárt, a „Pesti Napló“ csillagos cikkeinek orszá- goshirü íróját, aki a tőle megszo­kott magasszinvonalu gondolatme­netben fog aktuális kérdésekről előadást tartani. Dr. Szabó Lász­lónak három évvel ezelőtt mara­dandó sikere volt már Sátoralja­újhelyben és nem kétséges, hogy mostani előadása is az érdeklődők hatalmas tömegét fogja megmoz­gatni. Az ünnepélyes helyiségfel­avatás és az ezt megelőző előadás december 7-én lesz. — Knltnrdélntán. A Sá­toraljaújhelyi „Malbis Arumim“ szegény gyermekeket felruházó egyesület 1930. évi december hó 7-én, délután fél 3 órai kezdettel az ortodox izraelita népiskola ter­mében kulturdélutánt rendez a következő műsorral: 1. Patai: Fohász. Szavalja Perlmutter Artur. 2. Jeles zsidó nőkről előadást tart Alexander Vilmosné. 3. Ének. Guttman Alice 4. Hegedüszám. Halmos Jolán. 5. Somlyó Zoltán : Náci bácsi. Szavalja Krausz Haj­nalka. 6. Budai László; Vissza­emlékezés a Malbis Arumim egy­let eddigi működésére. 7. Ének. Primche Éva. 8 Gordon: Két ár­paszem. Szavalja Kiss 'Gyula. 9. Zsidó humor. Előadja Stern Gi­zella. 10. Népdalok, Énekli és he­gedűn kiséri Halmos Jolán. A ne­mes célra való tekintettel a kultú­rát pártoló közönséget tisztelettel meghívja a rendezőség. — Munkabérek és mun­kaidő megállapítása. A Sá­toraljaújhelyi Egységes Hegyköz­ség a f. év november hó 26-án tartott választmányi ülésében a téli hónapok alatt — december, január, február és március első felében fizetendő férfi napszámbért 1.60 és női napszámbért 1 pengő­ben a munkaidőt pedig napkelté­től napnyugtáig állapította meg. — Ma minden ember az Ínségesek segítségére siet. Segít­sen ön is a nyomorgókon. Ve­gyen Jótékonycélu Áilamsorsjegyet, mellyel nem csak jótákonycélt gya­korol, de megnyerheti a 30.000 pengős főnyereményt. Kapható minden dohánytőzsdében. 1928. évi saját termésű tisztán kezelt boromat 25 literen felüli mennyiségben, de hordós tételekben is árusí­tom, literét 80 fillérért hordó­val együtt. Dr. HAAS BERTALAN ügyvéd és szőlőbirtokos Sátoraljaújhely Kazinczy ucca 33. HHBHH AS MÉGIS inger varrógépek A LEGJOBBAK!

Next

/
Thumbnails
Contents