Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)

1930-07-20 / 50. szám

2. oldal. ZEMPLÉN 1930 julius 20. lönös és teljesen indokolatlan ha­tározatot hozta, hogy felbontja, illetve nem fogadja el a már jóvá­hagyott bérleti szerződést, mert an­nak tartalma nem fedi a közgyű­lési határozatokat, illetőleg ezek a határozatok nem a valóságnak meg­felelőien foglaltattak jegyzőkönyvbe. Egyben megbízták dr. Adriányi Béla sátoraljaújhelyi ügyvédet, hogy a szerződés felbontása iránt az illetékes lépéseket megtegye. — November 14-én Horváth József és ötvenhat kovácsvágási közbirtokos dr. Adriányi ügyvéd utján hozzám kérelmet nyújtottak be és arra hivatkozással, hogy az 1928. évi november 4-én tartott közgyűléséről felvett jegyzőkönyv nem fedi a közgyűlés határozatát, mert a közbirtokosság nem azt hatá­rozta, hogy az egész 1869 katasz- trális hold területet adja bérbe a főispánnak 160 pengő évi bérért, hanem azt két részre osztja és a másik részi ugyancsak 160 pengő bérért helybeli vadászoknak adja bérbe. A kérelmet áttettem a gaz­dasági albizottsághoz. — A kovácsvágási közbirtokos­ságnak október 18-án tartott köz­gyűlésén történt kijelentése, hogy a november 4-én tartott közgyű­lésen a vadászterület bérbeadása tárgyában hozott határozat nem a valóságnak megfelelően foglalta­tott a jegyzőkönyvbe, a közgyűlés elnökének, Borsos Andor gönci fő­szolgabírónak tudomására jutván, a főszolgabíró 1929. december hó 9-én az önmaga ellen emelt vádak tisztázására fegyelmi eljárást kért. A fegyelmi vizsgálatot el is ren­deltem. A vizsgálat lebonyolításá­val Remmer Zoltán dr. aljegyzőt bíztam meg. — A vizsgálat folyamán Ron­csol János, a közbirtokosság el­nöke a jegyzőkönyvet nem tudta bemutatni, miután szerinte az dr. Adriányi kezeiben van A vizsgáló- bizottság megkereste a sátoralja­újhelyi rendőrséget, hogy az ügy­védet a jegyzőkönyv kiszolgálta­tására kényszerítse. Dr. Adriányi azonban a jegyzőkönyv kiadását megtagadta. Erre dr. Adriányit megidéztem, amely alkalommal ő előttem az eredeti jegyzőköny­veket fel is mutatta. — Az azok bevonása iránti in­tézkedés indokolt voltát igazolta az a körülmény, hogy a jegyző könyvben több szabálytalanságot találtam, igy átírással való javí­tásokat, üres helyet, amely utóla­gos bejegyzésre szolgáltatott alkal­mat. Roncsol János közbirtokos- sági elnöknek ebben az ügyben tanúsított magatartása a legna­gyobb mértékben szabálytalan volt, ezért a gazdasági albizottság iga­zoló jelentésre szólította fel. Ron­csol János elnöknek beterjesztet* jelentéseiből a bizottság meg­állapította, hogy a közbirtokosság elnöke a jogügylet hatálytalanítása iránt elmulasztotta a szükséges lépéseket, sőt elkövette azt a sú­lyos visszaélésszerű szabálytalan ságot is, hogy az ügyvédnek a közbirtokosság eredeti hiteles jegy­zőkönyveit önhatalmúlag kiadta. Ezek miatt a közigazgatási bizott­ság őt állásától elmozdította. A közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának 1930 február 14-én tartott ülése a közbirtokosság ha­tározatát alaki okokból, vala­mint vagyonfelügyeleti szempont­ból megsemmisítette. A határoza­tot Roncsol János, Bodnár János és Bodnár Sámuel megfelebbez- ték, a felebbezés a földmivelésügyi miniszter előtt van. Roncsol János helyébe Rállay Józsefet helyette­sitették be a hegyközi szolgabirói kirendeltség utján — A főispán, mint a gazdasági albizottság elnöke, az ügyekben érdekelt lévén, az üléseken, ame­lyeken döntést hoztak soha sem jelent meg, azokon mindig én el­nököltem. Mégis kezelői tévedés folytán előfordult, hogy egy hatá­rozat „Széli József sk. főispán, el­nök* aláírással adatott ki. A téve­désért felelős tisztviselő ellen meg­torlást alkalmaztam. — A Borsos Andor járási fő­szolgabíró ellen saját kérelmére elrendelt fegyelmi eljárás befeje­zést nyert és az tényálladék hiányában meg is szűnt. Rifogás tárgyává tették, hogy Szegedi Já­nos községi biró és Bodnár István községi hites ellen fegyelmit ren­deltem el, őket felfüggesztettem. Úgy Szegedi János, mint Bodnár István feltűnő szabálytalanságot követtek el és velük szemben Szepessy Zoltán főszolgabíró tel­jes joggal járt el. Rapcsolatba hozták ezzel az üggyel Bodnár János kovácsvágási ref. tanító ál­lamsegélyének elvonását is. Ez nem állhat meg, mert egy évvel a vadászbérleti ügy előtt a mi­nisztérium megkereste az egyházi főhatóságot a tanító felfüggesztése iránt, hazafiatlan magatartása miatt és egyben megvonta állam segélyét. Az egyházi hatóság pedig Bodnárt 50 pengő pénzbüntetésre ítélte. — Befejezésül még nem mulaszt­hatom el, hogy ennek az egész ügynek hátterét a rendelkezésemre álló adatokból leszűrt véleményem alapján meg ne világítsam. A bé­relt terület 1869 katasztrális holdat tesz ki s igy a vonatkozó törvény értelmében megosztottan bérbe nem adható. A szerződés oly feltételek mellett köttetett meg, hogy a bér­bevevő a terület egy részén négy kovácsvágási vadásznak a duvadak irtása céljából vadászati jogot ad. A közbirtokossági választmány ezt a jogot csupán tanúvallomásokból ismerte, de soha fel nem mutatott szerződéssel szabálytalanul külön értékesíteni akarta és ezzel a tény­nyel azt a megingathatatlannak látszó hiedelmet keltette a közbir­tokosság tagjaiban, hogy ez a te­rület külön adatott bérbe. Nézetem szerint ennek a tévedésnek ten­denciózus kihasználása képezi az egész ügy alapját és magyarázza meg azt a körülményt, hogy a közbirtokosság tagjainak nagyrésze ebben a meggyőződésben él, amely meggyőződésben egyes tényezők még megerősítik. Megállapítható» hogy az a négy kovácsvágási va­dász, aki a maga részére kérle a vadászati jog biztosítását, azonos Bodnár János tanítóval és három társával, akiK a hevesvármegyei rendőri kihágási I. és II. fokú ha­tóságok által Széli József főispán feljelentésére, az ő terhére elköve­tett vadászati kihágásban bűnösnek találtattak, ezért megbüntettettek. Rézenfekvő, hogy a négy egyén az ügyben főpanaszos lévén, az ő izgatásuk kifolyásának tekin­tendő a közbirtokosság elő­adott különös és indokolatlan magatartása, az ügy minden következéseivel együtt. Végül kérte az alispán, hogy a kisgyülés válaszának az ügyira­tokkal való egyezésének megálla­pítása céljából külön bizottságot küldjön ki. Az alispáni választ a köz­gyűlés a bizottság kiküldésére vonatkozó javaslat elutasitásá- val, egy szavazat ellenében az összes szavazatokkal tudo­másul vette. Az ujságkampány azonban erre, az ügyet minden részletében meg- megvilágitó hivatalos jelentésre sem hagyott fel próbálkozásaival s az abauji kisgyülésen feltárt, hivatalosan megállapított doku­mentumok ellenére is tovább nyar- galódzott a már teljesen kifullasz- tott vesszőparipáján. Addig egészen — mig ez az egyébként szívós gyermekjátékszer is be nem adta a kulcsot a kímé­letlen hajszában. A belügyminiszter által ugyanis Széli József főispán kérelmére a vadászbérletek ügyében megindí­tott vizsgálat befejezést nyert és Sztranyavszky Sándor államtitkár a felügyeleti hatáskörben megejtett vizsgálat eredményéről azon kije­lentést tette, hogy a kovácsvágási és mikó- házai vadászterületek bér­letéből kifolyólag Széli József főispán tényke­dései sem hivatali szem pontból, sem pedig az egyéni magatartás szem­pontjából kifogás alá nem estek s ezért az egész ügy a belügyminiszter részéről minden további intézkedés mellőzésével lezáratott. Felette kívánatos volna, fejezte be a belügyi államtitkár nyilatko­zatát, ha ezt az ügyet ezzel úgy a közvélemény, mint az érdekeltek megnyug­vással vennék le a napi­rendről. Az államtitkár ezen kívánságá­hoz a magunk részéről nincs sok hozzátenni valónk. Vármegyénk közönsége igazán nagyon kevés kivétellel legkevésbé sem szolgált hátvédjéül eddig sem az egymást követő alaptalan támadásoknak s biztosak vagyunk abban, hogy a jövőben is kellő értékére szállítja le azokat. Az államtitkár figyel­meztetését azoknak kell megszív­lelniük, akiket az illet s akiknek nagyon kézenfekvő tanulságul szolgálhatott az ügyeknek két vár­megye közönségét megnyugtató ilyeténképen való befejezése. állandó helyiségébe költözött a Zemplénvármegyei jtaunt Rövidesen megnyílik a nagyközönség számára is. 1927. évi julius hó 22-én bo­csátotta ki Széli József főispán felhívását Zemplénvármegye kö­zönségéhez a muzeális tárgyak összegyűjtésére és beszolgáltatá­sára. A nemes gondolat azóta testet öltött s ma már a vármegye leg­újabban felépített szárnyépületének két nagytermében szakszerű és gon­dos elrendezésben várja a Zemp­lénvármegyei Muzeum a látogató­kat. A Muzeum szervezését, létesité sét a vármegye megboldogult nagy alispánjának, Dókus Gyulának nagyértékü és dr. Székely Albert ügyvédnek adományai tették le­hetővé. A Dókus Gyula által összegyűj­tött s a vármegyének adományo­zott tárgyak egy egész termet töl­tenek meg. Nagy értéket képvisel­nek ezek közül a honfoglaláskori leletek, melyeket Dókus Gyula maga ásatott ki a Bodrogközön. Itt nyertek elhelyezést továbbá a vármegyék — közelebbről Zemp­lénvármegye — millenáris hódo­latának történetére vonatkozó ada­tok. Tudvalévőén Dókus Gyula volt az. aki az eszmét felvetetette és az eszme megvalósításában és kivitelében is neki volt legnagyobb : része. Sok értékes tárgy van a | Dókus-muzeumban a nemzeti el- ! lenállásra vonatkozólag s a világ­háborúból, különösen gazdag a pénzgyüjtemény, az ujabbkori kéz- iratgyüjtemény, melyben Razinczy, Rossuth, id. gróf Andrássy Gyula eredeti levelei találhatók. A törté­nelmi képek közül értékes egy 16. századbeli Mózes-kép, melynek eredetije Angliában van s a kassai vértanuk képe 1619-ből. Az első teremben több szekrény­ben gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernő muzeális ajándékai vannak elhelyezve — praehistorikus lele­tek, melyek a bodrogkereszturi ásatások alkalmából kerültek bir­tokába a feltárt rézkorszakbeli temetőből. E teremben nyert el­helyezést dr. Székely Albert értékes gyűjteménye, mellyel — mint első adományozó — vetette meg a j vármegyei muzeum alapját. Becses | emlékeket küldöttek be Szerencs község, a szerencsi ref. egyház, Darvas László főjegyző s a többiek közt itt nyert elhelyezést a Téglás Balázs községi biró által adomá­nyozott faeke és nádvágó facipő.

Next

/
Thumbnails
Contents