Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)

1930-11-19 / 76. szám

Hatvanegyedik évfolyam. 76. szám. Sátoraljaújhely, 1930 november 19. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház 11. udvar) Zemplén Előfizetési ár: Negyedévre 2 pengő. Hirdetések: négyzet cm.-ként Nyilt-tér: soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. »ám TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám Hiszekegy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen Sriand és Tardieu A francia kamara egyik éj­szakai ülésén Aristide Briand külügyminiszter szenzációs be­szédet mondott, melyben ki­fejtette, hogy a nemzeteket eltiltani nem lehet attól, hogy a békeszerződések revízióját követeljék. Az öreg Briand, aki eddig, ha nem is teljes őszinteséggel, de legalább is arra való törekvéssel a megér­tés politikáját hirdette, ok­mányszerűen is alátámasztotta álláspontját a népszövetségi alapokmánynak 19 ik cikke­lyével, mely azt mondja, hogy a békeszerződéseket vagy azok revízióját napirendre lehet tűzni. A külügyminiszter után felállott a francia miniszterel­nök, Tardieu s homlokegye­nest az ellenkezőjét mondotta annak, amit saját külügymi­nisztere a békeszerződések megváltoztatását illetőleg mon­dott. Szenzációs, hogy ugyan­azon kabinetnek két vezető tagja ilyen világviszonylatok­ban is súlyos kérdésben eny- nyire ellentétes álláspontot fog­laljon el. Azonban ha ennek a két kifejezésre juttatott állás­pontnak a hátterét vizsgáljuk, nagyon könnyen megállapít­hatjuk azt, hogy ez a két beszéd a változás alatt lévő francia közvéleménynek a képe. A helyzet ugyanis úgy áll, hogy Franciaország köz­véleménye, értve alatta úgy a politikait, mint a társadalmit, ma már nem utasit el minden igazságos érvet a limine, ha­nem hajlandó arra, hogy meg­hallgassa azoknak a nemze­teknek az érveit is, melyeket a békeszerződések olyan igaz­ságtalanul sújtottak. Kétség­telen, hogy a másik álláspont, a francia miniszterelnök állás­pontja, a non possumus az, amelyik még ma is vezető szerepet játszik a francia köz­társaság életében s ezzel együtt a világ dolgainak irányításá­ban is. A francia jobboldal talán azért, mert a békecsiná­lók családjába tartozik, mere­ven ragaszkodik álláspontjá­hoz, hogy a békeszerződések változhatatlanok s ha azokon változtatni szeretnének vagy pláne próbálnának, az hábo­rút vagy éppen világforradal­mat idézne fel. A francia mi­niszterelnök szerint a bajok nem a békeszerződésekből származnak, hanem magából a háborúból. Minden esetre ez az érve­lés páratlan a maga nemében, hiszen francia diplomatákon és politikusokon kívül ango­lok és amerikaiak és az ola­szok közül többek között maga Mussolini miniszterel­nök állapította meg és érvek­kel támasztotta alá, hogy a jelenlegi világgazdasági politi­kai és érzelmi válságot éppen az elvakultan diktált békék eredményezték. Nem változtat az igazság érvényesülő ten­denciáján a francia kamarában elhangzott beszéd, mely pet- rifikálni akarja a lehetetlen területi és jogviszonyokat, mert Franciaországban éppen úgy, mint a világ többi álla­maiban egyre erősödő tempó­val követel magának fórumot az a meggyőződés, mely azt hirdeti, hogy az európai kon­tinensen nem lehet továbbra is bástyákat építeni megtorlás és a bosszú szellemének, mert éppen ez az, ami újabb háború lehetőségeit készíti elő. Tardieu miniszterelnökkel szemben saját külügyminisz­tere annak a közvéleménynek ment elébe, mely ha még ma bátortalanul is, de mégis han­goztatja, hogy meg kell vizs­gálni és változtatni kell azo­kon az állapotokon, melyek Európát állandó háborús ve­szélyekkel fenyegetik.| Tudnunk kell, hogy igaz­ságunk érdekében még nagy utat kell bejárnunk, hogy az elfogultság s a csökönyös ség akadályait legyőzhessük. Azonban erőt ad ehhez a harc­hoz mindnyájunknak az, hogy a világ közvéleménye még sem áll ma már távolról sem kizárólagos vélemények, aka­ratok, vagy szándékok alatt, hanem ma már a józan állás­pont és az igaz ügy is nagy­számú és fanatikus hívőkre talál, akik az igazság erkölcsi erejére támaszkodva a non possumus hatalmi elvével szemben az igazság és az erkölcs elveit szegezik szembe s bizonyos a história példái szerint, hogy a békeszerződé­sek revíziója tekintetében is, A vármegye és Sátoraljaújhely megyei város közönségének szé­leskörű érdeklődésével folyt le f. hó 16-án délelőtt a vármegyeháza nagytermében az az értekezlet, melyet a vármegyei inségakció és a sátoraljaújhelyi szegényügy meg­szervezése ügyében hivott össze Széli József főispán. Az értekezleten nagy számban vettek részt Sátoraljaújhelyből és a vármegyéből a hatóságok, ál­lami és közigazgatási hivatalok, a jótékonysági intézmények veze­tői, lelkészek s általában társa­dalmunk irányító tényezői, azzal a belátással és megértéssel, me­lyet az ügy fontossága és komoly­sága feltételezni engedett. Különös érdekessége volt az értekezletnek, hogy azon részt vett páter Osvay Osvald szent ferenc- rendi tartományfőnök, aki ma­gával ragadó, hatalmas szépségű, filozófiai mélységekben excelláló beszédben rajzolta meg azo­kat a kereteket, melyeken belül a szegényügy problémája megold­ható, azoknak az elveknek alap­ján, melyek az ő elgondolásai nyomán Eger városában minta­szerűvé tették a szegényügy intéz­ményes megoldását. Az értekezletet bevezető beszédé­ben, elnöklő Széli József főispán, annak kiemelésével, hogy a nép­jóléti és munkaügyi minisztérium időközi rendelete feleslegessé tette, hogy az értekezlet a vármegyei inségakció szervezése ügyében a mostanit megelőző értekezlet ja­vaslataival foglalkozzék, a sátor­aljaújhelyi szegényügy intézményes rendezését jelölte ki az értekezlet tárgyául, annak hozzáadásával, mikép felettébb kívánatosnak tartja, hogy Sátoraljaújhely megyei váro­son kivül a többi nagyobb vár­megyei községek is azonos irány nem az erőszak, ami múló, hanem a tiszta erkölcs és az igazság fog győzedelmeskedni, mert ezt követeli a nemzetek közösségének, a népek boldo­gulásának és az egyének sza­badságának meg nem másít­ható törvénye. elvek szerint oldják meg a köz ségi szegényügyet. Majd felkérte páter Osvay Osvald szent ferenc- rendi tartományfőnököt előadása megtartására. A páter beszéde egy nagy taní­tás volt. Teljes a legszebb, leg­nemesebb, legmagasztosabb gon­dolatokkal. Filozófiai mélységekbe merülő, nagy gondolat-orkeszteré- ből szorító arányokban rajzolódott ki a ma nyomorúságának képe. És mindaz, ami ezt előidézi és létrehozza. Döbbentő precizitás­sal, ijesztő tisztalátással merevítette egymással szembe a társadalmi aránytalanságokat: a duskálók és nyomorgók vészthozó ellentéteit. Kapisztráni egyéniségével dantei lendülettel tört ki a planéta rögé­nek rabságából, hogy az emberi lé- lekrejtelmek ostromlójaként a nagy Ignoramus és még nagyobb Igno- rabimusok tértelen és időtlen aet- herébe emelkedjék s oda vigyen fel bennünket a legmagasabbrendü meglátásokig. A nagyszerű beve­zetés után az egri szegényügy szervezetét ismertette a páter. — Egerben hatóságilag szervezte meg a város a szegényügyet. A pol­gármester vezetése és irányításá­val Szegény gondozó Hivatal mű­ködik. Fizetett tisztviselő vezeti és egészíti ki állandóan a kör­nyezettanulmányok alapján a sze- génykattasztert. A szegénygondo zás anyagi alapját önkéntes vál­lalkozók, uccánként gyűjtik össze minden hónapban a hatóságok által ellenőrzött könyvecskékbe történt bejegyzés alapján. Azután állandó szegénygondozók vannak, akik nyomortanyáikon keresik föl a szegényeket s hozzák rendbe lakásukat, ruházatukat, testüket. A segítés aránylagos, a szükség­hez mért és természetbeni. A ha­tósági szervezés gondos keresztül­Követjük az egri példát Intézményes megoldást nyer a sátoraljaújhelyi szegényügy. Osvay Osvald szent ferencrendi tartományfőnök szegényűgyi előadása a vármegyei értekezleten Egyes szám ára ÍO fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents